Írónak lenni menő - olvasónak lenni még menőbb!
Megjelent Igaz Dóra legújabb regénye, a Groll legendája! Ismerd meg ezt a varázslatos történetet a szerzővel készített interjúnkból!
A Groll legendája az első fantasy regényed. Hogy tetszett a műfaj? Jelentett kihívást a fantasy összetettségét és a Zseblámpás-nyelvezet egyszerűségét összehozni?
Az az igazság, hogy nem fantasyt akartam írni. Amikor belekezdtem, még hagyományos hercegnős-tündéres mesében gondolkodtam, aztán – ahogy ez lenni szokott – a történet életre kelt és átvezetett engem is egy másik írói világba. Ez azért jó, mert ha rögtön fantasyban kezdtem volna el gondolkodni, biztos visszahőkölök a kihívástól. A fantasy formabontó, bonyolult műfaj, ami éppen ezért összetettebb megfogalmazást igényel. Vagy nem? Hiszen a fantasy egy fantasztikus történet, magyarul mese. Csak a körítés más…
Tedd kosárba!
Majdnem minden könyved alsósoknak szól. Mit gondolsz, mivel lehet megfogni ezt a korosztályt? Mi érdekli őket igazán?
Múltkor jártam egy író-olvasó találkozón harmadikosoknál, ahol az egyik kislánytól kaptam egy kis rajzot ezzel a szöveggel: Írónak lenni menő. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy olvasónak lenni még menőbb. Én azt tapasztalom, hogy az ovisokat-kisiskolásokat még nagyon lekötik a betűk, minden, ami írva van. Nekünk, íróknak az a feladatunk, hogy ne hagyjuk megkopni ezt a varázst. Ha olyan könyvek kerülnek a gyerekek kezébe, ahol az olvasás izgalmas élmény marad, le fogják venni a következő kötetet is a polcról. Mert belevarázsolódni egy történetbe jó. Ezért (is) jó gyerekeknek írni – lehetővé tesszük számukra a varázslatot.
Biró Eszter illusztrációjaA regényedben különös módon éppen az álomvilág hasonlít a mai gyerekek mindennapjaihoz, a főszereplőd viszont éber óráit hercegnőként éli Alácia csillagán. Milyen érzés volt kifordítani a tündérmesét?
Nekünk is az a világ a természetes, ami körülvesz minket. Kála, a történet főszereplője saját hercegnői mivoltát éli meg hétköznapként. Számára a kaland ott kezdődik, ahol elhagyja Aláciát. Grollnak, a legendás óriásnak Alácia viszont nem egy unalmas világ, hanem a csoda színtere. Kálának meg kell tanulnia, hogy az úgynevezett valóság nem csak egyféle lehet, hanem attól függ, ki hogyan közelíti meg.
Olvasd el az első fejezetet itt!
Miért fontos szerinted, hogy a történetben a gyerekek közösen oldják meg a feladatokat, és Kála inkább csak elindítója az eseményeknek, mintsem egyedüli hőse?
Kála gondolatait eleinte csak az köti le, ki hogyan viszonyul hozzá. De ahhoz, hogy elérjen valamit, túl kell lépnie ezen. Egyenrangú barátságokat kell kötnie, együtt kell működnie a társaival. Sőt, azt is meg kell értenie, hogy a többiek számára is ugyanez a feladat. Barának, Minának vagy akár Jannak sem könnyebb betagozódni egy csapatba úgy, hogy közben önmaguk maradjanak. Pedig a küldetés csak akkor lehet sikeres, ha mindenki a saját egyéniségét adja hozzá a közöshöz.
Biró Eszter illusztrációjaKi/mi inspirált a főszereplő gyerekek kitalálásakor?
Ritkán tervezek meg előre karaktereket. Valahogy úgy van ez, hogy a történet formálja a szereplőket, ugyanakkor a történetet a szereplők személyisége határozza meg… Furcsán hangzik, de tényleg úgy van, hogy egy idő után a hősök életre kelnek és az írónak kevés tudatos befolyása van arra, mi történik velük. Erre mondják, hogy a könyv a szereplői által írja önmagát. Ez a legizgalmasabb része egy könyv születésének!
Dolgozol most valamilyen könyvön? Mire számíthatnak tőled legközelebb az olvasók?
Az eddig megjelent köteteim mind a hétköznapi élet színterein játszódtak, olyan történésekre, gondolatokra, érzésekre fókuszáltak, amik a mostani gyerekek mindennapjait töltik ki. És ez nem kevésbé izgalmas, mint a fantáziavilág! Most is hasonló történeten dolgozom. De hogy a Groll kapcsán belekóstolhattam abba, milyen másik világokban kalandozni, szeretnék a közeljövőben hasonló történeteket is kitalálni.
