Borgóbefogó királyfi vagy szegénylegény kerestetik
Aki azt hiszi, hogy királyfikról és királylányokról már nem lehet újat mondani, bátran olvasson bele Szakács Eszter legújabb mesekönyvébe! A négy mese tökéletesen kiegészíti egymást, legyen szó hörcsögfóbiás királyfiról, könyvtáros királykisasszonyról, vagy akár a címadó zsémbes királylányról. Ebben a cikkünkben az A rettenetes borgó című mesébe olvashattok bele!
A messze földön híres-nevezetes Borgó-hegy barlangjában élt egy mogorva, öreg borgó. Nem lehetett tudni, hogy a hegyet nevezték el róla, vagy őt a hegyről. Olyan vének voltak mind a ketten, hogy senki sem emlékezett arra, melyikük kapta a nevét a másikról.Nem szeretett az a borgó semmi mást a világon, csak a tejbegrízt és a meséket. Mérhetetlenül rajongott mindkettőért. Ha megszimatolta, hogy a közeli fővárosban tejbegrízt főznek, odarepült, és amikor az illető óvatlanul a konyhában hagyta a frissen főtt ételt, hogy kihűljön, ő berepült a nyitott ablakon, türkizkék szőrrel borított mancsába fogta a tányért, és huss, már el is tűnt vele! Megszámolni sem tudta, hány tisztára nyalt tányér sorakozott egymás hegyén hátán a barlangja mélyén. Volt közöttük virágos, leveles, pöttyös, csíkos, lepkés, rajzfilmfigurás, egyszínű, valamint néhány aranyszegélyes a közepükön háromágú koronával. Utóbbiak egyenesen a királyi konyháról származtak. És természetesen a mesekönyvek sem voltak biztonságban tőle.
Legjobban azokat szerette, amelyeken még érződött a nyomdafesték szaga. Ha egy gyerek kiült a kertbe vagy a teraszra egy szép nyári napon, hogy belekezdjen egy új könyvbe, a borgó azonnal megérezte a nyomdafesték szagát, lecsapott a magasból, és kiragadta a kezéből. Még a tiszteletet parancsoló, indigókék könyvtári pecsétnek is fittyet hányt, amivel igencsak magára haragította Buba nénit, a nyugdíjazás előtt álló könyvtárost. Számtalan kötet hiányzott már a borgó miatt a városi gyerekkönyvtár polcairól.
A környékbeliek egy idő után nagyon megelégelték a garázdálkodását. Egy nap összegyűltek a királyi palota előtt. 
– Tejbegrízt akarunk! Könyvet akarunk! Pfuj, borgó! Le vele!
Teljes borgótlanítást a birodalomban! Ilyesmiket kiáltoztak mérgükben.
Itt tudhatsz meg többet a könyvről!
Mit volt mit tenni, a népharag miatt Bálint király leült a laptopja elé, és megfogalmazott egy hirdetést, amit mindjárt fel is tett az internetre.
Borgóbefogó királyfi vagy szegénylegény kerestetik! Aki elém hozza a birodalmamban garázdálkodó tejbegríz– és mesekönyvrabló, rettenetes borgó-hegyi borgót, elnyeri Zorka lányom kezét, valamint a fele királyságot. Jelentkezés: Királyi Palota, félemelet, 3-as szoba, reggel 8-tól délután 4-ig. Kéretik hangosan kopogni!
VII. Bálint s.k.
A többszáz éves krónikák szerint ugyanis a birodalomban ilyesféle nyilvános pályázatokkal szoktak véget vetni a szörnyek rémtetteinek, márpedig Bálint király roppant módon tisztelte a hagyományokat. 
Zorka királylány viszont szörnyen mérges lett, amikor meglátta a hirdetést. Az eszébe sem jutott az édesapjának, hogy rá,Zorkára is bízhatná a feladatot? Miért gondolja Bálint király, hogy kizárólag egy fiú bánhat el a borgóval? Ráadásul még férjhez is kell mennie hozzá? Micsoda maradi gondolkodás! Majd ő megmutatja neki, hogy egy királylány is meg tudja menteni a királyságot… vagyis hát a tejbegrízt és a meséket!
Elment a bevásárlóközpontba, és vett a zsebpénzéből egy új mesekönyvet, amin még érződött a nyomdafesték szaga, valamint egy nagy lepkehálót. Felvitte a szerzeményeit a toronyszobájába, majd hozatott a konyháról egy 
tányér meleg, gőzölgő tejbegrízt. A szakács bőven megszórta fahéjas cukorral, mert Zorka úgy szerette. A könyvvel együtt kitette a tejbegrízt a Borgó-hegyre néző ablakának párkányára, és lesben állt a lepkehálóval a kezében. Tudta, hogy a borgó szaglása kiváló, még a barlangjából is megérzi a friss nyomdafesték és a fahéj ellenállhatatlanul csábító illatát. Nem is csalódott. A borgó nemsokára megérkezett. Leszállt a párkányra, egyik mancsával felkapta a finom illatot árasztó tányért, a másikkal meg már mohón nyúlt a könyv felé, amikor Zorka előugrott a függöny mögül. – Most megvagy, te tolvaj! – borította rá a másikra a lepkehálót.
Ám legnagyobb csalódására ellenfele borotvaéles karmával azonnal szétszaggatta a háló anyagát, és két mancsával ismét megragadta a tányér tejbegrízt és a mesekönyvet. – Ezek az enyémek! – kiáltotta, és féltőn magához szorította zsákmányait. – Senki sem veheti el őket tőlem!
Azzal repülésre készen széttárta a szárnyát. A királylány nem gondolkodott sokat. Eldobta a haszontalan lepkehálót, majd elkapta a borgó lábát, ahogy az elrugaszkodott a párkányról...
Érdekesen hangzik? Tedd a kosaradba, és olvasd el minél hamarabb!
