Gimesi Dóra varázslatos világai
Gimesi Dóra az egyik legegyedibb hangú kortárs gyerekkönyvszerző, egyben az egyik legsokrétűbb is. Legyen az olvasó 3 vagy akár 33 éves, mindenképpen találni fog kedvére valót a könyvei között. Történeteit olvasva nevetünk, elgondolkozunk, elérzékenyülünk, megváltozunk... Valami olyan mélyen emberi, lényegi dolgot jár körbe minden meséjében, amit talán meg sem fogalmaztunk, amire azonban mégis ismerősként, közösként csodálkozunk rá. Ebben a cikkben körüljárjuk, miért is szeretjük annyira Gimesi Dóra varázslatos világait, és bemutatjuk legújabb mesekönyvét is!
Gimesi Dóra és a Pagony Kiadó kapcsolata a később IBBY-díjas A macskaherceg kilencedik élete címadó meséjével indult, melyet 2011-ben adott be az Aranyvackor pályázatra. El is vitte a különdíjat! Ekkor kért tőle Kovács Eszter főszerkesztő egy családi mesét A kalóz nagypapa című antológiába: ez lett a Csomótündér, ami nem sokkal később négy másik mesével együtt önálló kötetben is megjelent. A Csomótündért követte A legvidámabb gyereknap, majd a Macskaherceg 2017-es kiadása után megható karácsonyi meséje, A tündér csizmája következett a sorban. 2020-ban publikálta A Kék madár című könyvét a Cerkabella kiadó, 2021-ben pedig a Tilos az Á gondozásában jelent meg a Regényes Shakespeare, melyet Jeli Viktóriával közösen jegyeznek. A legtöbben azonban minden bizonnyal az Időfutár-sorozat borítóján találkoztak Gimesi Dóra nevével, ami az első rész, A körző titka 2013-as megjelenése óta folyamatosan gyűjti a rajongókat. A szerzőkvartett (Tasnádi, Jeli, Gimesi, Vészits) 8+1 részes sorozata amellett, hogy egy letehetetlen, kalandos hajsza az időben, észrevétlenül teszi nyitottabbá a kiskamasz közönséget a történelem iránt.
De miért is szeret bele mindenki azonnal Gimesi Dóra világaiba? Mert a szerző írás közben varázsol és úgy tud mesélni, hogy minden korosztály lelkét megérinti közben. Egészen különleges módon képes az érzelmek összetettségéről írni és arról, hogy a párkapcsolatok mennyire bonyolult módon és többsíkúan működhetnek. És mindezt úgy mondja el, hogy kicsit és nagyot egyaránt eltölt egyfajta zsigeri melegségérzet.
Amikor egy 2021-es interjúban arról kérdeztük, hogyan fordul a könyveiben megfogalmazott nehezebb témákhoz, a következő választ kaptuk:
“Soha nem úgy állok neki az írásnak, hogy na, most írok egy mesét a válásról/ elmúlásról/ öregségről – ezek megjelenhetnek motívumként, de nem szerencsés, ha egy mese csak és kifejezetten egy bizonyos problémára fókuszál. A Csomótündér például nekem nem annyira „válás-mese”, inkább az egymáshoz kapcsolódás bonyolultságáról, a szeretet sokféleségéről szól. Mert egymáshoz kapcsolódni, boldogan élni, míg meg nem halunk, vagy épp belátni, hogy valami nem sikerült és újratervezni: ez csupa bonyolult dolog. A Macskaherceg két meséjében is azt próbáltam körüljárni, milyen sokféle érzelemmel jár az, ha szeretünk valakit. És hogy a szeretetbe az is belefér, hogy hibázunk, haragszunk, bocsánatot kérünk és megbocsátunk. Hiszek abban, hogy a gyerekeknek – játékosan, humorral, irodalmi igénnyel – igenis lehet beszélni összetett dolgokról.”
Kattints ide, és rendeld meg A macskaherceget!
Nem mehetünk el amellett sem, hogy Gimesi Dóra előbb volt dramaturg és drámaíró, mint prózai alkotó. “Szerintem én prózaíróként is drámaíró maradtam: használom a színpadi hatáskeltés eszközeit, jelenetekben és karakterekben gondolkozom, élénken elképzelem az adott szituációt és igyekszem olyan érzékletesen leírni, ahogy én látom a fejemben. Bábszínházi szerzőként megtanultam a ritmust és a sűrítést: a báb műfaja nem bírja el a fölösleges szöveget, sok mindent inkább képpel fejez ki – ezt remekül lehet hasznosítani egy illusztrált könyv esetében is.” – mondta a fent említett beszélgetésben. Karakterei, talán éppen emiatt egészen egyediek, háromdimenziósak, sokrétűek és egyszerűen élők, igaziak, legyenek akár tündérek, macskahercegek, vagy szobor-királyfik.
Itt találod a Csomótündért!
Oldalakon át tudnánk folytatni, a legapróbb részletekbe menően, mi mindent szeretünk Gimesi Dóra történeteiben, de itt az ideje, hogy betartsuk a fenti ígéretünket, és bemutassuk legújabb meséjét! Megérkezett az Emma csöndje, melyet a színpadon is megcsodálhatnak az érdeklődők, hiszen szerepel a Kolibri színház repertoárján. Az eredetileg színdarabnak íródott könyv prózai változatát Takács Mari illusztrálta, és valami fantasztikus lett!
Emma egy csendes kislány, aki nehezen találja a hangot az emberekkel. Borzasztóan megviselik a zajok, különösen az iskolában, ahol mintha minden csupa-csupa zaj lenne. Az egyetlen hely, ahol igazán jól érzi magát, az az akvárium, ahol tengerbiológus szülei dolgoznak. Az állatkórház lakóival, a cápákkal, rájákkal, tengericsillagokkal és egyéb ápoltakkal tökéletesen jól értik egymás, ők Emma igazi barátai.
“Négyéves koromig én sem beszéltem.” – meséli Emma a könyvben. – “Nem mondtam ki egyetlen szót sem. Se azt, hogy mama, se azt, hogy papa. Pedig tudtam, hogy így hívják őket, csak gondoltam, ők is tudják, akkor meg minek mondjam. Nem értem, miért kell folyton olyan dolgokról beszélni, amiket úgyis tudunk.
Az első szavam az volt, hogy lamantin. Azért kellett kimondanom, mert valami hülyegyerek azt mondta Pepére, hogy fóka. Én meg kijavítottam, hogy lamantin. Aznap este a mama meg a papa kibontott egy üveg pezsgőt, hangosan nevettek, és folyton a lamantint emlegették. Én meg átmentem Pepe medencéjéhez és egyáltalán nem értettem, mi ebben a vicces.”
Amikor azonban egy Fülöp nevű delfinborjú kerül az akvárium kórházába, Emmának össze kell szednie minden bátorságát, és beszélnie kell, sokat, ráadásul az apukája főnökével, hiszen a kislány az egyetlen, aki rájött, mi a baja a kis delfinnek. Míg Emma mindent túl hangosan hall, addig Fülöp semmit sem hall. A hallás pedig a delfinek legfontosabb tájékozódó eszköze, enélkül a borjú nem tud túlélni az óceánban.
Gimesi Dóraezúttal sem “csak” a környezetvédelem fontosságáról ír. Egy kislányról mesél, akinek meg kell találnia a saját hangját, akinek szembe kell néznie a külvilág kihívásaival és le kell győznie a félelmeit, hogy segíteni tudjon a barátain, akik mellesleg vízi állatok. Az Emma csöndje emellett végtelenül finoman érzékenyít, elfogadásra nevel, és arra, hogy különbözőségeink ellenére is legyünk nyitottak egymásra. De elsősorban egy vicces és lélekkel teli történet, tele szórakoztató karakterekkel, és minden korosztály számára izgalmas és elgondolkodtató kérdésekkel.
Takács Marirajzai pedig tökéletesen kiegészítik ezt a különleges történetet, színesek, élettel teliek, vidámak, és egyszerűen csak szemet gyönyörködtetőek! Bátran állítjuk, hogy ezt a könyvet csak nézegetni is legalább akkora élmény lesz, mint elmerülni a mese, és a mélytenger bűvös világában.
Kattints ide, és szerezd meg most!
Wágner Eszter cikkét olvastad.
