A Ligetből egyenesen a polcainkra...
Vannak dolgok, amikről nehéz beszélni még felnőttként is -pont ezek a dolgok azok, amikről a gyerekeknek a legtöbbet tudnak kérdezni! Emiatt a legtöbb szülő már jó előre felkészül ezekből a kérdésekből, hogy a lehető legtürelmesebben, a gyerek korához illően tudjon válaszolni. De mi történik, ha a gyerekünk olyanokat kérdez, hogy milyen volt a második világháború? Vagy milyen volt az élet a vasfüggöny mögött, és egyáltalán mi az a vasfüggöny? Ezekre a kérdésekre és még sok másikra ad választ rengeteg türelemmel és érzékenységgel Gimesi Dóra most megjelent könyve, az Amikor mesélni kezdtek a fák. Olvass tovább, és tudj meg többet erről a gyönyörű mesekönyvről!
A harmadikos Alíz dédikéje nem olyan, mint amilyennek elképzelünk egy százéves nénit. Először is mindig nagyon divatos, zöld bőrkabátjában és elegáns napszemüvegében. Régi divatlapokból les el ruhamintákat Alíz babáinak, és hétvégente olaszul fejt keresztrejtvényt. És a legjobb, hogy már sehova se siet, nincs sürgős munkai határideje vagy azonnal elintézendő telefonálnivalója, mint a többi felnőttnek. Pont ezért szeret vele Alíz a közeli Városligetben sétálni. Egyik sétájuk során veszik észre, hogy a 123 éves nyárfát kivágták a Liget felújítása során.
Minden rosszban van valami jó, szerencsére Dédi ismeri a titkot, hogy hogyan kell időörvényt nyitni, ha egy öreg fát kivágnak, és meglátni mindent, amit a fa valaha látott. És mivel Alíz családjának története már több, mint száz éve összefonódott a Városliget történetével, így fel-felbukkannak az időben Alíz ükszülei, dédszülei, ilyen-olyan nagybácsijai és nagynénjei. És mi más lenne a legjobb első úticél, mint 1896, a Millenium éve, amikor Dédi nagymamája, Alíz szépmamája Magyarországra érkezett Olaszországból, a Földalattit építő olasz mérnök lányaként. A Ligetben a legnagyobb szórakozást a mozi őse, a kinematográf jelentette, meg persze a körhinta, fából faragott lovaival. Ezek között bóklászva ismerte meg Alíz szépmamája, Francesca Pistát, a hegedűst. És ennek a körhintának az egyik falován szöktette meg Pista Francescát, mert az apja nem akarta egy jöttment senkihez hozzáadni a lányát.
Izgalmasan hangzik? Tedd a kosaradba! 
Alíz és Dédi ezután Dédi fiatalkorába látogatnak vissza, amikor a második világháború dúlt. Végigkövetik, ahogy Dédi sok hónapnyi türelmes várakozás után végre újra találkozik Dédipapával, aki hazaérkezik a fronról. Aztán, amikor a kitörő járvány miatt bezárul a világ a mai Budapesten, visszalátogatnak azokba az időkbe, amikor szintén nem lehetett elhagyni az országot, hiszen körülzárta a vasfüggöny: Alíz nagymamájának és anyukájának a fiatalkorába.
Nagyon érdekes dolog a saját rokonaink fiatal verziójával találkozni! Alíz sosem képzelte volna, hogy mindig összeszedett, pontos és precíz nagymamája ugyanolyan copfos kislány volt, mint Alíz, akit minden érdekelt a világon, főleg a számok világa. Vagy hogy az anyukája már gyerekkorában imádott rajzolni, festeni, alkotni, nem csoda, hogy felnőttkorára festőnő lett belőle. 
Gimesi Dóra mesekönyve érzékenyen mutatja be azokat a korszakokat és az ezzel járó nehézségeket, amiket a legtöbb magyar család átélt a múlt század során. Rofusz Kinga rajzai pedig sokatmondóan ábrázolják a már letűnt korokat. A könyvet (fel)olvasva talán Apának, Anyának, Nagymamának vagy Nagypapának is eszébe jut egy-két történet a múltból. És a mese tovább szövi magát...
