A szükség órája
Szeretnétek időben felkészülni az iskolakezdésre? A Sárkánysuli a ti könyvetek! Az első részben az első félév eseményeit ismerhettük meg, most pedig megérkezett a második kötet, melyben ismét rengeteg izgalom és tanulnivaló vár a Sárkányovi-sorozatból megismert karakterekre. Olvass el egy mesét a kötetből!
Megkezdődött a második félév a Kincskereső Iskolában. A kis elsősök egyre jobban belejöttek a tanulásba. Már ügyesen tartották az ujjaik között a háromszögletű ceruzát, felismerték a betűket a Trollkodók – ahol a barlangnak is füle van lapjain, és megtanultak főnix nyelven köszönni meg bemutatkozni.
Bár néha fura dolgokat kellett csinálniuk az órákon: az asztalon dobolni, az ujjukkal festeni (pedig volt unikornisszőr ecsetük is), vagy éppen kagylókkal fizetni a képzeletbeli boltban, de az összes közül a legfurább a szükség órája volt. Nem kellett rá füzetet vinni, még ceruzát sem. Nem kaptak belőle házi feladatot, nem kellett rá készülni, sőt, még csak azt sem tudták, mit fognak a következő alkalommal csinálni. A szükség órájának igazából pont ez volt a lényege: arról tanultak, amire éppen szükségük volt.
Például Igor, a jeti egy reggel elővette az uzsonnás dobozát, és elfintorodott:
– Akar valaki cserélni? – kérdezte reménykedve.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
– Anyukám azt mondta, nem szabad cserélgetni a reggelit – csóválta a fejeit Zoé, a háromfejű kissárkány fontoskodva. – Ő egy igazi sárkánydoktor, és azt mondta, hogy a reggelit elcserélni veszélyes dolog. Mindenkinek olyat csomagolnak a szülei, amit biztosan megehet. De lehet, hogy valaki más megbetegedne ugyanattól – magyarázta Zoé.
Hát így kezdődött a beszélgetés. Aztán kiderült, hogy egyikük sem tudja, mi a teendő, ha valaki mégis rosszul lenne.
– Akkor a legközelebbi szükség óráján a segélyhívásról lesz szó – jelentette ki Dzsinn tanár bácsi.
És úgy is lett. A következő órán az öreg dzsinn felnyitotta feneketlen utazóládáját, és kivett belőle egy nagy, aranykeretes tükröt. Négy sarkát négy apró rajz díszítette: egy vízköpő, egy repülő sárkánydoktor, egy trollkatona és egy tündér. Nekitámasztotta a falnak, majd elé állt.
– Tegyük fel, hogy Igor elcserélte valakivel az uzsonnáját, és rosszul lett, mert nem tudta, hogy volt benne kékbogyólekvár, amire allergiás. Ha segítséget szeretnétek kérni, használjátok a gyorshívósarkokat. Tegyétek a tenyereteket a hívótükör megfelelő sarkára – ebben az esetben a repülő sárkánydoktorra –, és hívjátok a Megmentőszolgálatot – mutatott a bal alsó sarokban lévő rajzra. – Mivel most csak gyakorlunk, és nem akarjuk foglalni a vonalat a tényleges segélyhívások elől, ne érjetek a tükörhöz. Csak játsszátok el, mit kellene mondanotok, ha megjelenne a tükörben a Megmentőszolgálat ügyeletes sárkánydoktora. Mutatkozzatok be, mondjátok el, mi történt, pontosan kivel és hol vagytok, és hogy fog odatalálni a segítség. Na, ki szeretné megpróbálni?
Elsőként Emma, a sellőhercegnő jelentkezett. Tenyerét a repülő sárkánydoktor elé tartotta, de nagyon ügyelt rá, nehogy a tükörhöz érjen.
– Halló, halló, Megmentőszolgálat? A nevem Emma Eszter Emese Eliza Enikő, a tengerek és a végtelen óceánok hercegnője. De szólíthattok Emmának. Most mi is jön?
– Mondd el, hogy miért hívod őket! – súgta Teofil, a kis troll.
– Ja igen, igen. Igornak nem ízlett a reggelije, ezért megkérdezte, hogy ki akarja elcserélni. Én nem akartam, mert apa ma a kedvencemet csomagolta, de…
– Várj egy kicsit! – szakította félbe az öreg dzsinn. – Ha ez egy igazi vészhelyzet lenne, minden perc számítana. Csakis a legfontosabb információkat mondd el. Kivel mi történt, és mit tudsz róla.
Ebből a cikkből mindent megtudhatsz a Sárkánysuli második részéről!
– Jól van – bólintott Emma. – Szóval Igor, aki egy jetigyerek, bajban van.
– És miért van bajban? – súgott neki ismét Teofil.
– Hát mert elcserélte a reggelijét, és ezért Dzsinn tanár bácsi biztosan meg fogja szidni. Vagy az anyukája? – nézett körbe kérdőn a hercegnő.
– Vajon a Megmentőszolgálat abban tud segíteni Igornak, hogy ne szidják le? – kérdezte a tanár bácsi mosolyogva. – Vagy valami másban tudnak neki segíteni?
– Ja, tényleg! – csapott a homlokára Emma. – Igor, aki egy jetigyerek, bajban van, mert elcserélte a reggelijét, és rosszul lett.
– Nagyon jó! – dicsérte meg a dzsinn. – És most ki próbálná meg elmondani a Megmentőszolgálatnak, hogy hová kell jönniük, és hogyan találnak ide a legkönnyebben?
– Én, én, én! – kiabálta Zoé. – Jöjjenek a Kincskereső Iskolába. Itt van Igor, ő az ott Dani, az óriás lábánál!
– Jó, jó, de mi van, ha Dani átmegy a szoba másik oldalára? – pödörte meg csintalan szakállfürtjét a tanár bácsi.
– Hm. Erre nem gondoltam – ráncolta a kissárkány az összes homlokát. De aztán földerült az arca. – Dani, ne menj át a szoba másik oldalára!
– Ha nem tudják, hol van Igor, azt sem fogják tudni, hol van Dani – vetette közbe Teofil. – Trollpapa olvasott már nekem erről a Háborúk történetéből. Csak úgy lehet pontosan meghatározni, hová menjen a hadsereg… izé… a segítség, ha valami állandó tájékozódási pontot adunk meg. Például itt vagyunk a bejárat felől a bal oldalon lévő bástyában.
– Ügyesek vagytok – bólogatott a tanár bácsi. – És hogyan lehet még segíteni, hogy biztosan idetaláljanak?
– Talán morzsát kéne elszórnunk a kaputól Igorig – morfondírozott Kende, az unikornis.
– Vagy virágszirmokat – tette hozzá Bodza, a tündérlány.
– Vagy kéne valaki, aki ismeri az utat – töprengett Dani. – És akit könnyen észrevesznek. Megvan! Én vagyok az! – vigyorodott el. – Majd én kimegyek eléjük!
– Ez nagyszerű gondolat – dicsérte meg a dzsinn. – Nagyon ügyesek voltatok. Hívtátok a Megmentőszolgálatot, bemutatkoztatok, elmondtátok, kivel és mi történt, hol vagytok pontosan, és kiküldtétek Danit, hogy segítsen a megmentőknek odatalálni a pontos helyszínre.
– Még jó, hogy Dani mégis elmozdulhat Igor mellől! – jegyezte meg Zoé nevetve.
Szeretnéd elolvasni a többi mesét is? Kattints ide és szerezd meg a könyvet!