A papír másik oldala
Megérkezett Czernák Eszter nagysikerű Sárkányovi sorozatának 3. része, az Irány a nagycsoport!, amely a nagycsoportos ovisok életének szépségeit és nehézségeit mutatja be. Visszatér Zoé, a háromfejű sárkánygyerek, Kende, az unikornisfiú, Janka, a manólány, Teofil, a troll és Igor, a kis jeti is. Ebben a könyvben minden megtalálható, amit az ovis korosztálynak tudnia kell a nagycsoportról! Olvasd el, hogyan kezdődik a Sárkányovi utolsó éve!
A Szivárvány Óvoda ismét megnyitotta kapuit. Zoé, a háromfejű kissárkány nagycsoportos lett. Alig várta már, hogy végre újra találkozzon a barátaival, és elmesélje, mi minden történt vele a nyáron.
– Megint lerajzoljuk a kalandjainkat? – kérdezte Boszi óvó nénitől. – Mert akkor egy papír nem is lesz elég!
– Igen, én is le akarom rajzolni, hogy kiesett két fogam a nyáron! – vigyorgott Igor, a kis jeti foghíjasan.
– Engem meg az unokatestvérem, Hanga megtanított cipőfűzőt kötni! – dicsekedett Bodza, a kis tündérlány. – Le is rajzolom. Jaj, nem lett jó!
Tedd kosárba!
Bodza csalódottan kidobta a papírját, amin még csak egy lila vonal árválkodott, és vett egy újat.
– Az enyém sem jó! – ráncolta mindhárom homlokát Zoé. – Nem baj, én is kidobom, és újrakezdem!
– Állj, állj, gyerekek! Ez így nem lesz jó! – csóválta a fejét Boszi néni. – Nem szabad így pazarolni a papírt.
– De hát elrontottam! – makacskodott a kissárkány. – És különben is, még nagyon sok üres papír van!
– A papír fából készül. Ha több üres papírt szeretnénk, több fát kell kivágni hozzá. Inkább javítsd ki a rajzot! És ha nem megy, akkor fordítsd meg a papírt! A másik oldalára is lehet ám rajzolni – javasolta az óvó néni.
– Nem, én egy újat akarok! – makacskodott Zoé.
– Én is! – jelentette ki Igor, és még Janka, a kis manólány is egyetértően bólogatott.
Rátkai Kornél illusztrációja– Hmm. Tudjátok, az óvoda meg kapott egy új társasjátékot a nyáron. Talán játszhatnánk vele, mielőtt rajzoltok.
– Egy új társast? Jaj, de jó! Imádom a társasokat! – vigyorgott a kis jeti. – Hogyan kell játszani?
– Nagyon egyszerű. Minden körben dobtok a dobókockával. Amennyit dobtok, annyi aranyat kerestetek azzal, hogy napközben dolgoztatok. Az aranyon pedig vehettek fát, hogy házat építsetek, vagy vadalmát és szivárványhalat, hogy legyen mit ennetek. Vehettek magokat, és ültethettek magatoknak kakaóstekergő-bokrokat vagy virágokat.
– Ez rémesen egyszerű – bólogatott Teofil, a kis troll.
– Igen, igen. De van itt néhány fontos szabály, amit be kell tartani – figyelmeztette őket Boszi néni. – Ha egy aranyért kivágtok egy fát, egy másik aranyért vegyetek egy kis fát, és ültessétek el az erdőben, hogy új fák nőjenek. És a szivárványhalak csak akkor tudnak szaporodni, ha mindig legalább két hal marad a tóban.
– Jó, jó, kezdjük már! – türelmetlenkedett most már Kende, a kis unikornis is.
Rátkai Kornél illusztrációjaA kis óvodások szépen körbeülték az asztalt, és középre tették a játéktáblát a térképpel. A szivárványhalakat a tóba helyezték, a fákat pedig az erdőbe. Aztán sorban dobtak a dobókockával. Egymás után épültek-szépültek a kis faházak, csinosodtak a kertek, a kamrák pedig megteltek vadalmával és szivárványhallal. Csak a kis trollfiú nem lelkesedett sem a vadalmáért, sem a szivárványhalért. Inkább kakaóstekergő-bokrokat ültetett a kertjében. És még több kakaóstekergő-bokrot. Végül már nem fért több a kertjébe.
– Akkor inkább nem ültetek új fát az erdőbe, hanem kakaóstekergő-bokrot vetek a helyére! – jelentette ki, és így is tett.
– Akkor én sem ültetek új fát! – csatlakozott hozzá Igor. – Inkább építek még egy házat magamnak!
Boszi néni nem szólt semmit, csak a fejét csóválta. A többiek viszont a homlokukat ráncolták. Ha Teofil és Igor nem ültet több fát, akkor ők sem. Így még több aranyuk marad vadalmát venni meg fát kivágni. De ajjaj, egyszer csak elfogytak az erdőből a fák.
– De még nincs kész a házam! – ijedt meg Zoé. – Na nem baj, akkor kivágok egy almafát.
Csakhogy hamarosan az almafák is elfogytak. Most mit fognak enni? Szerencsére a tóban még sok szivárványhal úszkált. De amikor mindenkihalat fogott, egyszer csak azok is elfogytak.
– Óvó néni, most mi lesz? Nincs több fa, és nincs több alma, és hal sincs már – panaszkodott a kis tündérlány.
– Talán elfeledkeztetek róla, hogy a halak csak akkor tudnak szaporodni, ha mindig hagytok néhányat a tóban? – kérdezte Boszi néni mosolyogva.
– És mi lett a fákkal?
– Nem ültettünk újat. És most már nem is tudunk, mert Teofil mindent beültetett kakaóstekergő-bokrokkal – csóválta a fejét Kende, a kis unikornis.
– De nekem még nincs kész a házam. A többieknek meg nincs ennivalójuk
– ráncolta a homlokát Teofil. – Akkor most ki nyert?
– Senki sem nyert. Mindenki veszített – mondta az óvó néni.
– Mindenki veszített? Akkor ez egy nagyon buta játék! – toppantott Igor mérgesen.
– Biztosan? – kérdezte Boszi néni. – Nos, szivárványhalatok már nem lesz, de talán a többit még helyre lehet hozni. Például ha esetleg úgy döntenél, hogy még sincs szükséged két házra, mert csak egyben tudsz egyszerre aludni…
– Igen, igen, nekünk adhatnád azt a sok fát! Légysziiii! – kérlelte Zoé.
– Én meg megosztom veletek a friss kakaóstekergőimet – bólogatott a kis troll. – Néhány bokor helyére pedig ültethetnénk fákat.
– Jó, én almafát fogok ültetni! – jelentette ki az unikornisfiú.
Most már mindenki be tudta fejezni a házát, és kapott vacsorát.
– Azért sajnálom azokat a szivárványhalakat – sóhajtotta Bodza. – Ha legközelebb játszunk, én biztos nem fogom ki az összeset a tóból.
– És én sem, én sem! – csatlakoztak a többiek.
– De mondd, Boszi néni, ugye igazából sosem fogynak el a fák az erdőből? – ráncolta a homlokát a kis sárkány.
– Ti mit gondoltok? – kérdezte az óvó néni.
Egyszer csak Janka felpattant a székről, és odaszaladt a kukához. Kivette belőle az egyik kidobott papírt, megfordította, és sebesen elkezdett rajzolni. Mikor elkészült, kitette az asztal közepére, hogy a többiek is jól láthassák.
– Azt hiszem, én tudom, mit akar mondani – bólogatott Teofil. – Ültessünk fát az udvaron! Hogy el ne fogyjanak. Ugye szabad?
– Ez nagyon kedves ötlet. Ha jó lesz az idő, el is mehetünk a Manók Faiskolájába, és ki is választhatjuk – egyezett bele Boszi néni. – Mi lenne, ha addig is megterveznétek, hogy hová szeretnétek ültetni az új fát?
– Jóóó! – kiáltották a gyerekek, és már szaladtak is a kukához. Kivették a kidobott papírjaikat, hogy az üres oldalára lerajzolhassák az új kertet.
Itt rendelheted meg a sorozat részeit!
