Szeretnéd tudni, hogy készül egy interaktív mesekönyv?
Ahogy megjelent, a legkisebbek óriási kedvence lett a Cicus felöltözik. Szuperédes rajzok, még bájosabb feladatok várnak a gyerekekre és szüleikre. Tudtátok, hogy Győri Hanna szerző és Győri Bori illusztrátor testvérek? Közös projektjük eredménye ez az interaktív mesekönyv. Olvasd el, hogy mit meséltek az alkotási folyamatról!
Kinek az ötlete volt ennek a könyvnek a megalkotása?
Bori: Hanna ötlete volt már régebben is, hogy kéne csinálni egy interaktív lapozót a legkisebbeknek. A Pagony ezt nagyon támogatta, mert elég kevés ilyen könyv elérhető nálunk. Nem terveztük, hogy együtt dolgozzunk ezen, de amikor Hanna megmutatta, nekem nagyon tetszett a koncepció is, a szöveg is. Nagyon szeretem ezt a korosztályt, akiknek ez a könyv szól, úgyhogy készítettem egy vázlatot, amit a kiadóban is jóváhagytak, így már elkezdhettünk együtt dolgozni rajta.
A kalandséta könyvek kapcsán dolgoztatok már együtt, de csak ketten még nem alkottatok mesekönyvet. Könnyű volt a közös munka? Mennyire passzoltak az elképzeléseitek? 
Győri Bori illusztrációjaHanna: Nem volt könnyű, de nem azért, mert nem passzoltak az elképzeléseink, hanem mert én sok-sok év „gyerekkönyvezés” után sem vagyok eléggé vizuális típus. Amikor egy ilyen könyvet ugyanaz a személy rajzol és ír (pl. Marék Veronika), akkor rögtön azt írja, amit el is képzel, így nyilván rajzban is egyértelműen és jól megjeleníthető a meséje. Tehát a közös munkából az a tanulság, hogy sokkal inkább „egy fejjel” kell már előre gondolkodni egy képeskönyvnél, és úgy írni a mesét, hogy szinte közben rajzolni, vázlatolni kell az oldalakat, hogy jó legyen a kettő összhangja. Ráadásul az interaktivitásban van egy előtte-utána állapot, és ezt sem gondoltam át előre eléggé, szóval ezt együtt alakítottuk át követhetőre Gergővel (Grancsa Gergely, a könyv szerkesztője – a szerk.) és Borival. llyen szempontból nekem könnyebb volt a sétakönyvek megalkotása. De közös a sétakönyvekben és Cicusban is, hogy mindkettő játékos, és sok infó van a képeken. 
Győri Bori illusztrációjaBori: Bár ez egy kicsi könyv, viszonylag sokat kellett rajta menet közben alakítani. Ez egyrészt tényleg abból is adódott, hogy az interaktív akcióknak jól kellett egymásra épülniük, és ez a része az alkotás közben sokat változott. Sokszor csak a rajzzal együtt derült ki, hogy valami nem olyan jól működik, és így változtatni kellett azon, hogy mit csináljon Cicus. Másrészt voltak olyan képi elképzelések, megkötések, amelyek szintén a munka közben kristályosodtak ki. Én is sok mindent tanultam most arról, hogy a 2-3 éveseknek milyen képi elrendezés, mennyi vizuális információ az, ami befogadható. Nagyon sokat segített Grancsa Gergő, a szerkesztőnk, aki végtelen türelemmel, kellő humorral és szuper ötletekkel segítette a közös munkafolyamatot.
A könyvet itt tedd a kosaradba!
Nektek is vannak gyerekeitek, bár már nagyobbak. Inspiráltak titeket a kisgyerekes emlékeitek?
Hanna: Engem kevésbé, nálunk nem ilyenek (voltak) a reggelek. Amikor még a kisebbik és korán kelő gyerekem ovis volt, ő biztos nem állt neki felöltözni rögtön. Inkább Findusz cicához hasonlítanám, aki Pettson ágyán fel-alá pattogva kérdezi hajnali hatkor, hogy „Mit csinálunk ma???” – de hálóingben. Csinosan vagy érdekesen öltözni, jelmezbe öltözni mindketten imádnak a mai napig, és ez egészen kiskoruktól jellemző rájuk, de reggel elkészülni, az nem igazán volt a műfajunk sosem. Inkább más interaktív könyvek inspiráltak, mert szeretem a játékos könyveket. 
Győri Bori illusztrációjaBori: Nálunk is a kisebb gyerek a korán kelő, 2 évesen mestere volt a fél 5-kor felkelésnek, szóval a könyv utolsó oldalával nagyon tudok azonosulni. Bár itt kiegyeztünk a sokkal „emberibb” hajnali hatos ébresztéssel. Ami engem is inspirált, az a közös olvasások pici kortól. Egész kicsi volt a nagyobbik gyerekem, amikor megvettem az első könyvét, Eric Carle A telhetetlen hernyócskáját. Bár a Cicushoz hasonló interaktív lapozónk nem volt, de emlékszem, hogy mennyire fontos volt nekik, hogy egész testtel, mozgással és taktilisan is bevonódjanak a történetekbe. Az első közös lapozgatások a mai napig nagyon fontos emlékek mindkét gyerekemnek.
Gyerekkorotokban ki készült el reggel később, Hanna vagy Bori? 
Győri Bori és Győri HannaHanna: Óvodáskoromban és első-második osztályban ugyanoda jártunk, de nem emlékszem, hogy várni kellett volna bármelyikünknek. Amúgy a szocializmusban születtünk, és összehasonlíthatatlanul kevesebb ruhánk volt, mint egy mai gyereknek, szerintem ez is megkönnyítette az öltözést. Később én lettem és vagyok a mai napig a korán kelő, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel is öltözöm, sőt a pizsamázás, egész nap az ágyban olvasgatás a fő sportom.
Bori: Hát igen, én gyerekkoromban sem voltam korán kelő, és az elkészülésben sem gondolom magam gyorsnak és hatékonynak. De most a két kamaszlányom mellett sokszor inkább én vagyok az, aki útra készen vár, hogy mikor indulhatunk már.
Elképesztően aranyos lett ez a kis könyv. Számíthatunk folytatásra?
Bori: Most még nem tudjuk, ötleteink vannak, de sok múlik az olvasók lelkesedésén.
Rendeld meg az interaktív lapozót itt!
