"Kellő lendülettel és összefogással kifordíthatják a sarkából a világot"
Megérkezett Berg Judit várva várt könyve az Abszolút Töri sorozatban. Itt a Szélvésztől kergetve! A szerzővel alkotásról, inspirációról, kutatómunkáról és persze Petőfiről beszélgettünk. Olvass tovább!
Petőfit sokan szeretik, sokan ki nem állhatják, átmenet pedig talán nincs is. Neked milyen a viszonyod a költőhöz?
Én világéletemben nagyon szerettem a műveit, nagyon értettem az ő népies, egyszerű hangját. Kislányként éppen úgy szivárogtak be a lelkembe a versei, mint a népmesék és a szolfézson tanult népdalok. Néhány versét viccesnek tartottam, a János vitéz elvarázsolt, ráadásul szinte első hallásra – második olvasásra képes voltam megjegyezni a szövegeit. Tizenhat éves koromig szinte erőfeszítés nélkül tanultam verseket, így az ő sorai azóta is szólnak bennem. Az pedig akkoriban még fel se merült bennem, hogy elválaszthatnám a szöveget és a szerzőt, így, mivel a műveket szerettem, szerettem a költőt is.
Szerezd meg itt a kötetet!
Szerinted mi a legfontosabb, amit Petőfi élete vagy munkássága mondhat a mai kiskamaszoknak?
Szerintem Petőfi elszántságára, bátorságára és elhivatottságára nagy szükség volna a mai magyar valóságban. Örülnék, ha a mai fialok példaképként tudnának tekinteni rá. Sokan nem merik felvállalni a véleményüket, nem hisznek abban, hogy kellő lendülettel és összefogással kifordíthatják a sarkából a világot, sokan a saját kis céljaik elérésén kívül egyáltalán nem akarnak mást. De az is érdekes lehet, hogy ez az üstökösként száguldó költő nem volt egyszerű ember, nehéz természetű, kötekedő, makacs alak volt, aki sok esetben – a legjobb szándék és kitűzött jó célok ellenére – tévedett, rossz döntést hozott. Ezt is fontos tudni és érteni, hogy mindenki hibázhat, előfordul, hogy rosszul ítélünk meg embereket, helyzeteket, és fontos, hogy ehhez megfelelően tudjunk viszonyulni – akár mi hibáztunk, akár valaki más.
Az Abszolút Töri sorozatban egy előre megalkotott keretben kellett új regényt írnod. Mennyire volt kihívás számodra a korábbi kötetekben történtekhez alkalmazkodni?
A sorozat keretrendszere egyszerre könnyebbség és nehézség, hiszen egy csomó peremfeltételen, körülményen nem kell gondolkozni, elég átvenni és használni, másrészről viszont akadályozza is, hogy teljesen szabadon építkezzem az ötleteimből. Izgalmas volt számomra, hogy beemeltem a történetembe Wéber Anikó két hősét is Az ellenállók vezéréből, így általam már ismert karakterekkel is dolgoztam. Igyekeztem minél inkább hű maradni az eredeti jellemvonásaikhoz, miközben óhatatlanul újat is adtam hozzájuk. Az is izgalmas volt, hogy kicsit más szemszögből akartam bemutatni az időutazást, így végül a könyv elején nem a főszereplő gyerekek mennek vissza a múltba, hanem maga a kapuőr, Bori néni, aki akaratlanul megzavarja a történelem folyását, ezért az általa okozott bajt kell a főszereplőknek elhárítaniuk, miközben persze ők is alaposan belekavarodnak a megkavarodott eseményekbe.
Kattints ide és olvasd el, hogyan indul a regény!
Azt sejtjük, hogy rengeteg kutatómunkát igényel egy ilyen regény megírása. Nálad hogy zajlott a felkészülés?
Több mint egy éve kezdtem neki a Petőfi művek és életrajzok olvasásának. Főleg a költő prózai műveire koncentráltam, mert az volt a célom, hogy lehetőség szerint a saját mondatait adjam a szájába. Így bizonyos témákkal kapcsolatban egyszerűen idézem az Úti levelekben, naplójában megfogalmazott gondolatait, az Arany Jánossal váltott leveleket. Rengeteget olvastam a korabeli Pest Budáról, a városi életről, a hétköznapokról, de a történelmi háttérről, az eseményekről, kortársakról is. Fónagy Zoltán történésszel is többször konzultáltam, ő rengeteg érdekességet mesélt a korszak szokásairól, hírességeiről, az izgalmasabb épületekről, városrészekről. Amikor nagyjából körvonalazódott a történet, célirányosan folytattam a kutatást. Direkt olyan eseményeket kerestem, amelyekbe jól bele tudom szőni a kitalált sztorit, rákerestem a kártyafestő műhelyekre, festési technikákra, a tiltott szerencsejátékok szabályaira, utánanéztem, hogy zajlott egy este egy kávéházban, egy szalonban, a Nemzeti Színház kulisszái mögött.
Olvass el egy cikket a könyvről itt!
Volt kedvenc szereplőd a regényből? Mi inspirálta az ő karakterét?
Kedvencem egyértelműen a főszereplő Szabados Juli. Őt egy valódi, szívemhez nagyon közel álló lányról mintáztam. A férjem nagylányáról van szó, akivel jókat szoktunk beszélgetni a világon mindenről, ráadásul hozzám hasonlóan ő is Petőfi-rajongó. Általában több általam ismert embert gyúrok bele egy karakterbe, vagy teljesen a képzeletemre hagyatkozom, ezért most külön izgalmas volt kimondottan egy személyt alapul venni, úgy, hogy az minél élethűbben jelenjen meg, mégis idomuljon a történethez és illeszkedjen a megjelenített világba. Érdekes játék volt a sok gondolkodás arról is, hogy az események hogyan formálják Juli személyiségét.
Te hová utaznál vissza a platánfán keresztül?
A Reformkor számomra is nagyon érdekes és inspiráló korszak volt, ide én magam is visszatérnék, de visszautaznék Budapestre a Nyugat indulásának idejében, vagy ha a Budára nyíló időkaputól el is távolodhatnék, megnézném például Erdélyt Bethlen Gábor idején, az Aranykorban.
Kattints ide és szerezd meg Berg Judit legújabb regényét!
