„Sose becsüld alá az olvasóid képességeit”
Vajon milyenek voltak a boldog békeidők? És hogyan változtatta meg az éppen zajló iparosodás a parasztfiúk, úrikisasszonyok és mérnök urak életét? Baráth Katalin Abszolút Töri regényéből, a Gőzgépek és pomponlányokból kiderül! Olvasd el a szerzővel készült interjúnkat!
Ha az ember rákeres a nevedre, hamar kiderül, hogy történész, író és díjnyertes forgatókönyvíró is vagy. Mit fontos még tudnia rólad az olvasóknak?
Amivel leghosszabb ideig kerestem a kenyeremet, az a reklámszövegírás. Fontos említeni, mert amellett, hogy nagyon kedves és kreatív kollégákkal ismerkedtem meg, ez a szakma tanított meg szűkre szabott keretek között, konkrétan meghatározott célok érdekében történeteket, világokat ácsolni. És ami talán a leglényegesebb: munka közben sokat gondolni arra a közönségre, amelyikkel párbeszédbe kell elegyednem.
Kattints ide és szerezd meg Baráth Katalin legújabb könyvét!
Az eddig megjelent regényeid egy jó része felnőtteknek szóló krimi, történelmi krimi. Mennyiben volt más ebben a műfajban kiskamaszokhoz szólni?
Éppen ezzel a korosztállyal kezdtem a regényíró-pályafutásomat pontosan húsz éve. Ez bátorságot is adott, hogy ha már egyszer sikerült, akkor talán újra sikerülhet. Ugyanakkor a két évtized ijesztő is, mert az is világos, hogy amikor az Ida és az aranygyapjú megjelent (2003), korban sokkal közelebb álltam a saját kiskamaszságomhoz, mint most. Szerencsére azonban ma is kifejezetten emlékszem a gyerekkori olvasmányélményeimre, arra, hogy mit szerettem akkor egy-egy történetben. Úgyhogy az egykori ízlésemre és érdeklődésemre is tudtam hagyatkozni írás közben. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy ne álljak meg gondolkodni azon, ez vagy az a megfogalmazás vagy fordulat nem lesz-e túl bonyolult. Ilyenkor jött jól a krimiknél megtanult aranyszabály: sose becsüld alá az olvasóid képességeit, nyugodtan bízz meg bennük.
Olvass bele a Gőzgépek és pomponlányokba itt!
Úgy tudjuk, a boldog békeidők, amiben az Abszolút Töri regényed játszódik, a kutatási területed is. Mi vonzott ennyire ehhez a korszakhoz?
Mostanában inkább a két világháború közötti időszakot kutatom, de az akkori folyamatok jelentős része a 19. században gyökerezik. Amiért ma sem tudom elengedni a kiegyezés utáni évtizedeket, az a látvány. A kisebb-nagyobb városaink központjának képét most is meghatározzák azok az épületek, amelyeket ekkor emeltek: a városháza, a bíróság, az iskolák, a plébániák, a szállodák, vendéglők. Mondhatni ma is a 20. századforduló embereinek élete, vágyai, teljesítményei között jövünk-megyünk. Ameddig nem szokom át a csukott szemmel közlekedésre, nem tudok nem gondolni erre a korszakra.
Miért volt fontos számodra, hogy ne Budán, hanem Szegedtől nem messze, Zentán kössenek ki az időutazóid? Közrejátszott ebben, hogy te is arról a vidékről származol?
Így van, ez volt az egyik ok. Másrészt számomra nagyon fontos, hogy ne csak a politikacsinálás legfőbb helyszíneiről szóljon a történelem, ne csak a gyakran kifejezetten kellemetlen emlékezetű királyokról, hadvezérekről, miniszterekről szóljon a történelem, hanem minél többekről. Hogy minél többen megtalálják benne a saját történetüket. Ehhez muszáj szélesítenünk a földrajzi és társadalmi kört, ahol a történeteink játszódnak. Amit nehezít, hogy közben szeretnénk kapcsolódni az iskolai történelemkönyvekben szereplő alakokhoz, eseményekhez is.
Itt találod a könyvről szóló ajánlónkat!
Ha a gyökérteremben kóborolnál, te melyik ajtót választanád? Melyik korba utaznál vissza a legszívesebben?
Naná, hogy szívesen beülnék a boldog békeidők vidéki vendéglőibe, pesti kávéházaiba. De iszkolnék is vissza, mielőtt nagyobb összegű pénzre volna szükségem. Pénzt keresni ugyanis akkor sem volt könnyű, ráadásul a szociális háló, az úgynevezett jóléti állam még kevésbé létezett, mint ma. Persze ha Tempi Bori néni garantálná a testi épségemet, akkor bármelyik ajtó megfelelne. Mert ki tudna ellenállni a kísértésnek, hogy kiderítse, mikor, miben és mennyit tévedtek a néhai és mai történészek, beleértve engem is? Hogy kiderítse, mi az a múlt embereinek életében és gondolkodásában, amiről halvány fogalmunk sincs?
