„amikor túl kell látnunk önmagunkon”
“Egy olyan történetet szerettem volna elmondani, ami egy kis személyes árulásból indul ki ennek a nagy történelmi eseménynek az árnyékában. A másodperc töredéke alatt hozott döntéseinket akartam ábrázolni, amik vagy nagy bátorságról tanúskodnak, vagy a gyávaság példái lesznek. Azt akartam bemutatni, hogyan lehetünk mindannyian hősök és bűnösök egyszerre.” Exkluzív interjú A kék kabátos lány szerzőjével, Monica Hessével
– Ifjúsági regényed A kék kabátos lány helyszíne Amszterdam a második világháború idején. Milyen olvasmányélményeid voltak, amelyek a holokausztot, a történelemnek ezt a tragikus korszakát tematizálták? Melyik regényt olvastad először a témáról?
– Anna Frank naplója volt talán az a könyv, ami minden más olvasmányélménynél nagyobb hatással volt az egész életemre. Ezért is választottam Amszterdamot a saját regényem helyszínéül, mert itt élt Anna családja, és többet akartam tudni arról, milyen lehetett ez a város a hétköznapi emberek számára a megszállás idején.
Olvass bele a regénybe itt!
Nagyon szerettem Lois Lowry Számláld meg a csillagokat és Jane Yolen Az ördög számtana című könyveit (The Devil’s Arithmetic magyarul nem jelent meg, csak a regényből készült filmet mutatták be itthon – a szerk.). És rengeteg tényirodalmat olvastam: koncentrációs táborokat megjárt túlélők emlékiratait és a megszállt Európáról szóló könyveket.
Mikor dolgozni kezdtem a saját regényemen, természetesen a kutatásaim középpontjába Hollandia került. Mindent elolvastam, amihez sikerült hozzájutnom, az unalmas háborús szóróanyagoktól kezdve, a jegyre beszerezhető élelmiszerekhez ajánlott recepteken át, a régi várostérképekig és leírásokig, amelyek bemutatták a korszak építészeti jellegzetességeit.
Szerezd meg a regényt kedvezményesen innen!
– Milyen young adult könyvek voltak rád nagy hatással?
– Elég nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert folyamatosan olvasok valamit, és bizonyos módon minden egyes könyv hatással van rám. Fiatalabb koromban Orson Scott Card Végjáték sorozata volt az, amit nagyon sokszor újraolvastam. Ellen Raskin The Westing Game című könyvét is imádtam, és mindent elolvastam Madeleine L'Engle-től, Katherine Patersontól vagy Beverly Clearly-től. Ha kifogytam a könyvekből, akkor a kukoricapelyhes doboz hátulját olvasgattam.
– Nem ismerem, de mindenképp felveszem az elolvasandó könyveim listájára, mert folyamatosan keresem az újabb és újabb megközelítéseket a témában.
– Hogyan írtad a könyvet? Hogyan kutattál a témában?
– Szerencsés vagyok, mert Washington, D.C.-ben, ahol élek, található a világ legjobb Holokauszt múzeuma, és fantasztikus tudományos könyvtára van, ahol bárki kutathat. Sok időt töltöttem ott: olvastam, jegyzeteltem, dokumentumfilmeket, korabeli felvételeket néztem, és túlélőkkel készített hangfelvételeket hallgattam.
Volt, hogy elindultam a könyvtárba, mert utána akartam nézni valami apróságnak – például, hogy hogyan nézett ki egy élelmiszerjegy –, és azon kaptam magam, hogy a hollandiai élelmiszer-feldolgozás történetéről olvasgatok már négy órája.
Ezen kívül sok szakértőt kerestem meg: hadtörténészeket, korabeli fényképekkel foglalkozó embereket, holland nyelvvel foglalkozó nyelvészeket. Biztos akartam lenni abban, hogy jól fogom meg és adom vissza a részleteket. Kevés dolog tölt el akkora elégedettséggel, mint amikor egy homályos információ nyomába eredek, és addig kutakodom, amíg meg nem találom, amit keresek.
A kék kabátos lány egy kamasz szemével
– Hogyan dolgozol íróként: vannak bevett módszereid, szokásaid?
– Nagyon fegyelmezett író vagyok! Ha esik, ha fúj, még amikor lázas beteg vagyok, akkor is ráveszem magam, és minden nap leírjak 1000 szót. Újságíró vagyok, ezért hozzászoktam, hogy határidőre dolgozzam, és rákényszerítsem magamat, hogy papírra vessek valamit, még akkor is, ha úgy érzem, az adott pillanatban nincs igazán érdekes mondanivalóm. Néha előfordul, hogy megírom az 1000 szavamat, és másnap arra jutok, hogy törölnöm kell az egészet. És ez rendben van így: az első verziónak nem kötelező tökéletesnek lennie. Az a célom, hogy az írás alapvető részét képezze az életemnek. Amit ha nem teszek meg nap mint nap, úgy érezzem, valami nincs rendjén. Mintha elfelejtenék fogat mosni vagy fehérneműt felvenni.
– És mik azok a helyek, helyzetek, amik megihletnek? Vannak olyan személyek, akik „segítettek” megalkotni a regényed szereplőit? Van esetleg egy kis noteszed, amibe feljegyzel dolgokat, hogy később felhasználhasd őket?
– Ez a notesz nagyon jó ötlet!
Lehet, hogy furán hangzik, de néha az az érzésem, hogy akkor találkozom, találok rá a szereplőimre, amikor írni kezdek róluk. Akkor kell megformálódniuk, és lassan megmutatniuk önmagukat nekem. Például van egy szereplő a könyvemben, akivel nagyon megküzdöttem írás közben. Minden alkalommal, amikor egy olyan jelenethez értem, amiben ő is szerepelt, elfogott a félelem, mert egyszerűen nehéz volt. Aztán egyszer csak, amikor a könyv nagy része kész volt, rájöttem, hogy hiszen ez a fiú homoszexuális. És az életének egy fontos részét eddig elrejtette előttem. És amikor erre rájöttem, a jeleneteinek a megírása is sokkal egyszerűbbé vált, mert őt magát már jobban értettem.
– A könyv cselekménye sokszor vesz váratlan és izgalmas fordulatot. Mi inspirált a történet kialakításában?
– A történet is alakította magát: azon kaptam magam, hogy egy nagy háború közepette játszódó kis történetet szeretnék megírni. Amiben nincsenek nagy csaták, ami nem a megszállás eseményeiről szól, hanem hétköznapi emberi hibákról: féltékenységről, rivalizálásról és nemtörődömségről. Arról akartam írni, hogyan lehet az ilyen emberi hibáknak egy háború közepette egész életekre kiható, megrázó következménye.
Az ilyen történetek érdekesek igazán a számomra: egy apró pillanatnyi döntés hogyan képes végső soron befolyásolni annyi sok ember életét, különösen egy olyan helyzetben, amikor a főhősöm körül éppen szétesőben van a világ.
Mit tesz egy kamaszlány, amikor a világ megőrül, és nem változtathat rajta? Ajánló A kék kabátos lányról
– Hanneke nagyon életszerű, élő karakter. Rá hogyan találtál? Számomra ő egyszerre tűnik kemény fiatal nőnek és érzékeny kamaszlánynak. Mintha azt a „pillanatot” kaptad volna el az életében, amikor felnő.
– Bárcsak minden szereplőmet ilyen könnyen kapnám. Az első pillanattól fogva pontosan láttam őt magam előtt: ezt a törékeny és megtört lányt egy lehetetlen helyzetben. Rengeteg könyvet olvastam, ahol azt kívántam, bárcsak én lehetnék a főszereplő, mert olyan erős, bátor és erényes szerettem volna lenni én is. Hanneke egyáltalán nem ilyen. Túlságosan lefoglalja a saját fájdalma, hogy önzetlenül és segítőkészen forduljon mások felé. De pont emiatt lett igazán érdekes a számomra. Mert úgy gondolom, hogy többnyire mindannyian a saját életünkkel, világunkkal vagyunk elfoglalva, amíg nem történik valami, ami próbára tesz és kihívást jelent, amikor túl kell látnunk önmagunkon. Hannekével pontosan ez történik a könyvben, és ezt nagyon valóságosnak éreztem.
– Ki volt a kedvenc szereplőd és miért?
– De Vries asszony! Nagyon szerettem őt, mert bonyolult volt és ellentmondásos. Felolvasásokon sokszor mondták az olvasóim, nem számították rá, hogy De Vries asszony végül ilyen kedves lesz. Én mindig azt válaszoltam, hogy ő egyáltalán nem kedves. A történet végéig önző és sznob marad. De lehet valaki önző és sznob, és ezzel együtt tudhat különbséget tenni jó és rossz között. Lehet valaki egy kellemetlen személy, és közben ennek ellenére alapvetően jólelkű ember. Azt gondolom, gyakran összekeverjük a kedvességet és a jóságot. De Vries asszony egyáltalán nem kedves, viszont jó ember. Az ő fordítottja, ellentételezése, azt hiszem, Rolf karaktere, aki Elsbeth férje és náci katonatiszt. Ő mindig úgy jelenik meg előttem, mint a „kedvesség” megtestesítője. Szívesen segít másoknak, udvarias, vicces és megnyerő. De mindeközben egy gonosz ügyért dolgozik.
– Mik a terveid? Min dolgozol jelenleg?
– A következő könyvem egy felnőtt olvasóknak szóló tényirodalom. American Fire a címe és júliusban jelenik meg. Megtörtént eseményeken alapul, egy rejtés gyújtogatás-sorozat történetét dolgozza fel. De közben már írom az új ifjúsági regényem, ez is a második világháború alatt játszódik. Nagyon izgalmas dolog visszatérni abba a korszakba.
Az interjút A kék kabátos lány magyar fordítója, Totth Gitta készítette
