A magyarországi jelnyelvhasználó közösség és a magyar jelnyelv
Fazekas Veronika, a Pagony jelmesék jeltolmácsa összefoglalta nekünk, mit érdemes tudni általánosságban a siketség magyarországi megítéléséről, kultúrájáról és a jelnyelvről. Olvass tovább!
A siketséget általánosan kétféle módon közelíthetjük meg: orvosi patológiai szempontok alapján, mely a halláscsökkenést mint sérülést, hiányállapotot kezeli, ezáltal a siketség és a nagyothallás állapotát egyértelműen fogyatékosságként értelmezi.
Hazánkban a siketséget illetően egyértelműen a patológiai szemlélet az uralkodó 150 éve. Hangzó nyelvünk mind a siketség, mind a nagyothallás állapotát az éphallás viszonylatában fogalmazza meg: hallás-csökkenés, hallás-sérülés, hallás-károsodás, hallás-veszteség, hallás-probléma, stb. Nem beszélve arról hogy a köznyelvben használatos ‘süket’ kifejezéshez pejoratív jelentés társul: “süket vagy?!”
Ezzel a szemlélettel szöges ellentétben áll a siketség kulturális-antropológiai megközelítése, amely nyelvi és kulturális kisebbségként ismeri el a siket közösséget. A kulturális-antropológiai megközelítés a siketséget adottnak veszi ezáltal nem képesség nem értékcsökkenésként értelmezi.
A siketség megközelítéseit írásban kis s-sel (siket) illetve nagy S-sel (Siket)’ tehetjük szemléletessé. A hallásállapotra utaló megjelölést kisbetűvel jelezzük, a szó nagybetűvel írott formájával pedig a nyelvi és kulturális közösséget jelöljük.
A jelnyelvhasználó közösség tagjai önmagukat nem halláscsökkenésük alapján azonosítják, sőt a hallásállapot nem határozza meg azt, kik tartoznak a közösséghez. Például az időskori halláscsökkenés következtében orvosilag siketté vált személyeket a Siket közösség nem tartja tagjainak. Ezek az emberek kulturális szempontból a szemükben hallók maradnak – a halló világban élték le életük nagy részét, és valószínűleg nincs ismeretük a Siket kultúráról és a a Siket közösségről, nem ismerik, nem céljuk megismerni a jelnyelvet sem. Ugyanakkor a Siket közösségnek vannak halló tagjai, például a Siket szülők halló gyermekei, akik anyanyelvi jelelők, jól ismerik a Siketkultúra szokásait és értékrendjét, világnézetét, és magukban hordozzák a Siket identitást. Tágabb értelemben azonban nemcsak a halló rokonok-barátok, hanem a Siket közösséggel hivatásuk kapcsán szorosan együttműködő halló-jelnyelvhasználó személyek is a Siket közösség részét alkotják, például a jelnyelvi tolmácsok.
Magyarország alaptörvényében a magyar jelnyelv hivatalos nyelvként és a magyar kultúra részeként van elismerve.
A jelnyelvekről érdemes tudni, hogy nem azonos a hangzó nyelvekkel. Saját nyelvtani szabályrendszerekkel, szó(jel)kinccsel és kifejezéstárral rendelkezik. Kevesen tudják hogy hazánkban a siket és nagyothalló jelnyelvhasználók közössége képezi az ország harmadik legnagyobb nyelvi és kulturális kisebbségét!
A magyar jelnyelv a magyar hangzó nyelvvel egyenrangú, önálló, természetes élő nyelv, mely ugyanúgy képes a mindennapi és az elvont tartalmak közvetítésére, tehát az iskolában tantárgyak oktatási nyelveként kiválóan használható.
Azokban az országokban ahol a hallássérült gyermekeket jelnyelven oktatják, a gyermekek többségi iskolába járó éphalló társaikkal párhuzamos tempóban tudják a tananyagot eredményesen elsajátítani, továbbtanulni, és felnőttként a többségi társadalomba aktívan integrálódni.
Korábbi interjúnkat Veronikával itt találod!
A magyarországi siket gyerekek oktatásáról itt és itt olvashatsz.
Ha pedig szeretnél megismerkedni a Pagony Jelmesékkel, kattints ide!
