10 dolog, amire megtanít a Két rózsaszín csík
Perla 16 éves és babát vár. Mi vezetett idáig, mit tehet ebben a helyzetben, hogyan érez ezzel kapcsolatban? Ez mind kiderül Annalisa Strada Két rózsaszín csík c. regényéből. De ez még nem elég. A teljesség igénye nélkül nézzük, a várandósság témájának fő vonalán túl milyen dolgokat tudhatunk meg, ami miatt érdemes elolvasni a könyvet!
1. Amit tudunk fejben, azt nem biztos, hogy úgy is tesszük.
„Nézd, az elméletnek és a gyakorlatnak semmi köze sincs egymáshoz”(19.o) Gondolhatunk itt egy matekfeladatra is, ahol tudjuk, hogy a Pitagorasz-tételt kellene használnunk valahogy, de akkor valamiért pont nem látjuk, hogyan. De ugyanígy igaz lehet akár szex esetén is. Hogyne, mindenkinek a könyökén jön ki, hogy védekezni kell, csak aztán a nagy sietség és a hormonok tombolása esetleg mégis máshoz vezet
2. Fantomtünetek
Mondhatnánk, hogy tipikus orvostanhallgatókra vagy éppen pszichológia szakos hallgatókra jellemző „betegség”. Amikor éppen tanulják a különböző testi-lelki betegségek tüneteit, majdnem az összeset igaznak vélik magukra, és már kész is a diagnózis – ami persze a legtöbbször hamis. Egyszerűen csak annyira félünk, hogy még testi tüneteket is képesek vagyunk produkálni. Különösen igaz ez Perla esetében, aki retteg attól, hogy várandós lett. („Amikor olvasok róluk, akkor minden egyes tünetet felfedezni vélek magamon. Ha nem gondolok rá, akkor semmi különöset nem érzek.” – 123.o)
3. A poénok és az irónia feszültségoldók
„Csak poén volt. Egyedül a vicc tud segíteni abban, hogy ne temessen maga alá mindaz, ami most rám zúdult.” – (63.o) Ehhez nem szükséges több magyarázat…
4. A Hat lépés távolság elmélete
„Mindenki kapcsolatba tud lépni a világon bárkivel egy nem több mint öt köztes ismerőst tartalmazó ismeretségi láncon keresztül.” – (83.o) Még egy kis hálózatelméleti érdekesség is befért a 180 oldalba. Egy kis pontosítás nem árt: Karinthy, akire magyar tudósként hivatkoztak, nem bizonyította ezt az elméletet, csupán felötlött benne, és megírta Láncszemek c. novellájában. Később egy amerikai pszichológus, Stanley Milgram bizonyította is. Később a Facebook is utánaszámolt, és ők már csak 4,7 lépést állapítottak meg. Akárhogyan is, érdekes megfigyelés.
5. Családi minták fontossága
Mostanában nagyon felkapott téma, nem is véletlenül, hogy az, ahogyan gyermekkorunkban bánnak velünk, amilyen kapcsolatunk van a szüleinkkel, kihat egész életünkre. Ez már bizonyos szintig Perla életén is látszik. „Azt, hogy a fenyegetés milyen tökéletes nevelési módszer, az anyámtól tanultam meg, méghozzá tapasztalati úton.” – (86.o) Érződik, hogy a lány nem feltétlenül ért egyet a módszerrel, de azt nem vitathatja el tőle, hogy hatásos, és gyakorlatilag nem látott mást, nincs más eszköze a célja elérésére. Két jó hír: (1) nemcsak rossz családi minta létezik; (2) bizonyos fokig a hozott minták változtathatók.
6. Hazug kisgyerekek?!
A legtöbbször: nem! A hazugság olyan dolog, amihez idő kell, hogy a gyermek megértse mi is az, illetve hogy rossz dolog. Főleg óvodás korban gyakori, hogy kitalálnak történeteket, amik a felnőttek számára egyértelmű, hogy nem igazak egyáltalán vagy legalábbis túlzások. Ez két dolgot is jelenthet: egyrészt a gyermek szeretné, hogy igaz legyen, amit mond, másrészt hogy élénk a fantáziája – ami persze nem probléma. Tehát Perla ikerhúgai sem hazudnak, az édesanyjuk bármennyire is ezt éli meg, csak egyszerűen szeretnék, hogyha ők is lehettek volna Indiában, ezért történetet találnak ki erről.
7. „Hogy lehet az, hogy egyszerre mindenütt gyerekeket és lestrapált nőket látok?” – 100.o
A környezetünkből rengeteg inger ér egyszerre minket, amiből ha mindent felfognánk, igen hamar meg is őrülnénk. Éppen ezért az agyunk kiválogatja a számunkra fontos információt. Mivel Perlát újabban elkezdi foglalkoztatni a várandósság, a jövője babával vagy baba nélkül, természetes, hogy minden olyan információra, amely ebben a kérdésben segít neki, sokkal jobban odafigyel. Ezért tűnik számára úgy, mintha azelőtt nem látott volna szinte soha anyákat és gyerekeket. Pedig egyszerűen csak akkor még nem érdekelte annyira ez a dolog, nem tudatosította magában.
8. Szex, szeretkezés
„A szeretkezés nagyon szép dolog […] Szeretkezni azt jelenti, hogy az érzékiséget megfűszerezed érzelmekkel, a kettőt összekevered, és falatonként ízlelgeted, sietség nélkül. Olyan, mintha az óceán leghatalmasabb hullámát megzaboláznád és meglovagolnád. [A szex] pusztán a hormonok, az ösztön és a túláradó izgalom [összessége.]” (167.-168.o) Természetesen a két szó bizonyos szintig egymás szinonimája, mégis a szeretkezés szó az, ami azt is leírja, hogy lelki háttér is van a fizikai történések mellett.
9. A sztereotípiák nem véletlenül vannak, de egyes személyekre levetítve értelmüket vesztik
(1) Perla édesanyja egy külsőségekre nagyon adó, hideg édesanyaként jelenik meg. Mégis kiderül a könyv folyamán, hogy a szíve nem jégből van, és nem egy 100%-osan antianya típus.
(2) Perla nagynénjének a férje szerelő. Már látjuk is magunk előtt a pocakos, mindig olajos, kissé talán bunkó, nem túl értelmes, végképp nem érzelmes férfit. Davide pont nem ilyen, de hogy pontosan mely pontok nem igazak rá, azért érdemes elolvasni a könyvet.
+1. Az ivartalanított kandúroknak nem lehetnek kölykei.
Ugye, hogy pont ebbe még te sem gondoltál bele?!
Denke Dorottya írása
