Viszolyogsz a népmeséktől?
Az szülők többsége fenntartásokkal olvassa a darabolós, felfalós, kútba esős, leforrázós, eltűnős és meghalós elemekkel gazdagon tarkított népmeséket. Ha reálisan nézzük, ezek az elemek valóban enyhén szólva elavultak a 21. században. De mi van, ha úgy olvassuk, ahogy a gyerekek érzékelik a világot?
A gyerekek (és felnőttek) jobb és bal agyféltekéjének az összehangolására számtalan mozgásterápia, iskola és gyakorlat épült. Az utóbbi években óriási figyelmet és hangsúlyt kapott már csecsemő kortól a Dévény-torna, a konduktorok szerves részei lettek a kisgyerekek életének. Az agyféltekék megfelelő stimulációja később sem elhanyagolható, akár mozgásról, akár a gyerekek szellemi igényeiről beszélünk.
Érdekes módon a mozgásfejlesztés cseppet sem riasztó fogalom a szülők körében, ellenben a népmesével. Pedig a céljaik azonosak is lehetnek. Nagyon kevés olyan kortárs mese van, ami képes a fantasztikum, a realitás megfelelő elegyét kínálni a gyerekeknek. (Igazából pont azok a kortárs mesék valódi mesék, amik ezzel az egyensúllyal immáron tudatosan játszanak.) Márpedig a gyerekek világképe pontosan olyan keveréke a mesebeli és valós dolgoknak, mint ahogyan azt a népmesék is tükrözik. Egy ovis, kisiskolás gyerek úgy érzékeli az őt körülvevő világot, hogy ott reális és irreális elemek egyszerre működnek.
„Azt gondolom, hogy a magyar népmesék nagyon sokat segítenek a bal és jobb agyfélteke összehangolt működésében, és ennek az az oka, hogy sem a fantasztikusnak, csodásnak hitt elemek, sem a realisztikus motívumok nincsenek túlsúlyban a történetekben. … a csodás és racionális elemek egymással való harmonikus keveredése eredményezi azt, hogy a mesehallgatóban is megteremthető a kívánt egyensúly. Másrészt … a mese nyelvezetében egy olyan kódrendszer rejlik, amely az élet teljességéhez kapcsolja a mese hallgatóit.” - írja Boldizsár Ildikó a 83.oldalon a Meseterápiacímű könyvében.
Igen ám, de manapság alig van tere az életben az irrealitásnak, a fantáziának, ami látszólag vajmi kevés hasznot hoz. Ez azt jelenti, hogy a lehetséges egyensúly fantázia és realitás, mese és valóság, játék és feladat között teljesen felborul. A népmesék (varázsmesék, tündérmesék) pont ennek a belső egyensúlynak a megteremtésében segítik a gyerekeket (és a felnőtteket is!).
A népmesék pontosan lefesti a gyerek belső világát. És itt a csavar: mert pont a véres, darabolós, megsütős és leforrázós elemek elengedhetetlenek a gyerek lelki egyensúlyának a szempontjából. Bármilyen furcsa is, egy kisgyerek tele van féktelen indulattal, félelemmel, féltékenységgel és gyűlölettel a körülötte élők felé. De, ha egy kisgyerek egyedül marad azzal az érzéssel, hogy legszívesebben likvidálná az anyját/apját/testvérét/nagymamáját, akkor könnyen saját maga ellen fordulhat. Persze ezek az érzések a fejlődéslélektan állomásai, amik normális estben, mondjuk megfelelő mesékkel feloldva, idővel eltűnnek. Ráadásul, ha nem mutatjuk meg a gyereknek, hogy nincs egyedül az amúgy tabu (mert azt már pontosan érzi, hogy társadalmilag vállalhatatlan) érzéseivel, könnyen azt hiheti, hogy az emberek mind csak szeretettel vannak töltve, és vele nem stimmel valami. Úgy érzi, hogy gonosz, és ez egy olyan feloldhatatlan belső konfliktus, ami csak sokkal később (felnőtt korban), sokkal komolyabb pszichés zavarokban teljesedik ki.
Ezért azt mondom, olvass minél több népmesét, tündérmesét, és a gyereked majd kérni fogja azt, amelyik éppen segít neki a kimondhatatlan belső konfliktus feloldásában. Igen, ezerszer fogja kérni egymás után a Három kismalacot, meg a Piroska és a farkast. Ha megvan, hogy melyik mesét kéri, akkor pedig ajánlom neked, hogy nézz utána a történetnek a A mese bűvölete és a Mesepszichológiacímű könyvekben, ami sok példát hoz arra, melyik történet milyen pszichoterápiás erővel bír!
Amúgy pedig a magyar népmesék hősei igazi individuális lények, akik útra kelnek, és nem kevés fáradsággal, leleménnyel és szerencsével ugyan, de elérik a kitűzött céljukat. (Ezzel Boldizsár Ildikó és Kádár Annamária is rengeteget foglalkozott a vonatkozó könyvekben).
Ezért a 21. század gyerekeinek ha lehet, még nagyobb szükségük van ebben az individuális és színültig racionális világban egy olyan történetre, ami számukra is érthetően vegyíti a fantázia és a valóság elemeit és lelki megkönnyebbülést nyújtva megmutatja az emberi lélek árnyoldalát is.
A mesék gyógyító hatása mára többféle terápiás gyakorlatban is megjelenő, alkalmazott pszichológiai módszer, amiről bővebben ebben a cikkben olvashatsz.
Segíts a gyerekednek, hogy megtalálja a meséjét, amivel legyőzheti élete sárkányát!
Felhasznált irodalom (és ajánlott olvasmánylista minden felelős szülőnek):
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő
Bajzáth Mária: Mesefoglalkozások gyűjteménye 1.
Bajzáth: Népmesekincstár 1-2-3.
Boldizsár Ildikó: Meseterápia
V. J. Propp: A mese morfológiája
Mircea Eliade: Misztikus születések - Tanulmány néhány beavatástípusról
Mircea Eliade: Mítoszok, álmok és misztériumok
Kádár Annamária: Mesepszichológia
