Harisnyás Pippi? Abszolút lehengerlő!
Astrid Lindgren Harisnyás Pippije és Michael Ende A sátánármányos parázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítókája két nagyon vicces, és nagyon megható könyv a kisiskolásoknak kilenc éves kortól, amin (bár az eredeti Pippi szövegen egy-két dolgot megváltoztattak, hogy abszolút „politically correct” legyen) nem fog az idő. Vajon mi a titkuk? - Zsani ajánlója
Harisnyás Pippi abszolút lehengerlő, magával ragadó figura. Miben rejlik a varázsa? Egy kislány, aki teljesen szabad: anyukája angyal, apukája pedig hajóskapitány volt, de egy vihar elsodorta, így Pippi úgy gondolja, hogy egy távoli sziget királya lett.
Pippi magától tanul, szabadon rendelkezik az életével, és ezt ki is használja, nem úgy, mint azok a gyerekek, akiknek meg van szabva, mikor kell enniük, játszaniuk, vagy aludniuk. Pippi, bár nem jár iskolába, táncleckéket ad magának, szabadon fest, sőt még a számtant és a betűvetést is gyakorolja. Pont a kényszer miatt Annika és Tomi, Pippi barátai nem is tudnak igazán élvezettel és akarattal cselekedni: még játszani is elfelejtenek, ha nincs Pippi, a Villekulla-villa új lakója. A történetekben a szabálykövetés és az alkalmazkodás tematizálása fontos problémákat vet fel. Varázsa pedig abban rejlik, ahogy az amúgy nagyon rémisztő helyzetekben Pippi játszva bánik el a veszedelemmel. A kislány valójában folyamatosan ismerkedik, olykor-olykor meg is verekszik a világgal, amelyben él. Megküzd a függetlenségéért a rendőrökkel, a barátja testi épségéért egy bikával, heccből egy cirkuszi erőművésszel, és mindig megvédi a gyengébbeket.
Harisnyás Pippi szárnyal, magasan kiemelkedik a kortársai közül, ugyanakkor Astrid Lindgren megmutatja egy pillanatra, milyen nehéz is teljesen szabadnak lenni. Ha nem függünk semmilyen értelemben semmitől és senkitől, nincs súlya az életünknek, akkor tényleg nincs mitől félnünk. Ezért teljesen megalapozott, hogy Pippi a világ legerősebb gyereke. Ugyanakkor mindig kiderül, hogy Pippi igazából nagyon is vágyik rá, hogy valaki az ágyba dugja, ha már későre jár, és betakargassa. Így az olvasó egyszerre éli meg a korlátlan lázadás és jókedv örömeit, a gyermeki szabadság szárnyalását (amire, még, ha a szülők árán is, minden gyerek egzisztenciálisan vágyik), és tapasztalja meg ennek a súlytalanságnak az árát, és fájdalmát. Gyönyörű, lírai történet a felszabadult, abszolút megélt, biztonságos gyermekkor varázslatos világáról, és arról, ahogy ez egyre gyakrabban párbeszédbe lép a gyermeki horizontot átölelő konvenciókkal és normatív körülményekkel.
Harisnyás Pippi 70 éves születésnapja alkalmából most a Móra Kiadó gondozásában jelent meg, Ingrid Vang-Nyman eredeti illusztrációival ez a kötet.
Michael Ende A sátánármányos parázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka könyvéről igazából már tényleg mindent elmond. De ha valakinek elsőre nem lenne teljesen világos a dolog, ne aggódjon, hiszen a könyvben nagyon precíz, ugyanakkor felettébb szórakoztató etimológiai elemzést kapunk!
Velejéig groteszk, hátborzongató, mégis, nagyon Ende-s a történet ez, mint a Momo, vagy a Végtelen történet is: fájdalmas, szívfacsaró és erősen filozofikus. Mindez persze a Maurizio, a kandúr, és Krakél Karesz, a holló világában soha nem mentes a bizarr környezettől, a váratlan, ugyanakkor teljesen természetes fordulatoktól és a határtalan öniróniától. Mint igazi mesélő, Ende rengeteg történetet, mítoszt, és legendás alakot játékba hoz, és egy szempillantás alatt teljesen átrepíti az olvasót az abszolút képzelet birodalmába. Számomra azonban teljesen meglepő volt, hogy a bennem eddig végtelenül lírai Michael Ende mennyire kiforrottan szellemes tud lenni. Ezer hála és köszönet Lázár Magda kiváló fordítói munkájáért, mert az a nyelvi leleményesség, ami itt megcsillan nem mindennapi. A szövegben ezúttal alapvető szervező elvvé válik a nyelvi játék. Olvasás közben sokszor Lewis Caroll nyelvi logikáját idézte meg bennem a nagyon pezsgő és pörgő pokoli történet. Szilveszter éjszakáján dr. Lidérczy Belzebub, a rendkívüli tudással rendelkező varázsló, és nagynénje, Tyrannja Vampiria, a pénzboszorkány, bár évszázados érdekkapcsolatuk ellenére cseppet sem szívelik egymást, mégis kénytelenek együttműködni, és közös erővel, rosszakarattal elkészíteni a sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka receptjét, és még mielőtt a pokol képviselője, Átkos Ákos csődeljárást nem indít ellenük, mert nem teljesítették a szerződésben vállalt éves gaztetteiket. A két gonosztevő együttműködési kísérlete mellett párhuzamosan Maurizio és Karesz barátságának kibontakozása áll, akik, bár ősi ellenségek, most együtt próbálják meg megmenteni a világot…
Regina Kehn illusztrációi nagyon találóak: egyrészt száz százalékig maiak, mentesek minden vizuálisan archaizáló misztikus maszlagtól, ugyanakkor abszolút visszaadják a mese mágikus, varázslatos légkörét. Ami pedig végképp tetszik, hogy eltalálták az egyensúlyt a szöveg és a képek között, a fekete-fehér rajzok beindítják a fantáziát: viccesek és rémisztőek, de nem túl tolakodóak egy ilyen határozottan magával ragadó szöveg mellett.
