Vakáció mellé elengedhetetlen!
Akár a tengerpartra készültök, akár otthon töltitek a nyarat, ezzel a két új Pagonyos könyvvel garantáltan nem fogtok unatkozni! Fergeteges cseh humor repítsen őserdőtől az Alpokig, vagy egyszerűen csak költözz be az Alma utca 22-be, és szeresd az olyan meséket, amiben magadra ismerhetsz! - Győri Hanna ajánlója
Matyi és Sári nyaral
Ha az ember iskolás, akkor azzal a komoly dilemmával szembesül, hogy
a) nem annyira szeret iskolába járni,
b) de az iskolában vannak a barátai
tehát:
a) örül a nyárnak nagyon, mert szabadság,
b) de már előre hiányoznak neki a barátai, mert azért 2 hónap a szülőkkel, az elég pusztító
Nem probléma ez azonban akkor, ha az embernek van egy
a) minden kívánságot teljesítő csodatelefonja
b) és egy olyan okos barátnője, akinek eszébe jut, hogy hogyan lehet a telefon segítségével kicselezni ezt a problémát.
Matyival ugyanis a szülők egy full-extrás nyaralást terveznek a tengerparton, Sári pedig a nagyszüleihez megy vidékre. Matyi persze szívesebben tartana vele, mire Sári kitalálja, hogy a telefontól kérnek egy Pótmatyit, aki mehet a szülőkkel, Sáriék meg ügyesen lecsempészik Matyit vonaton, úgy, hogy egyik szülő se tudjon róla.
Innen pedig egy fergeteges nyár következik a sorozattól megszokott hangnemben, azaz hullámzó óriásmondatokban, lendületesen, sodorva, óriásian sztorizva. Felsorakoznak a cseh falu tipikus figurái, Kukucska úr, az erdész, Janda bácsi, a nagyhasú, kalapos szomszéd, Kosztka úr a falusi művész, Baltazár úr, a postás, Kupori anyó, a szegény öregasszony, Szalonkané, aki rátarti gazdag nő, illetve a kedvenc szereplőm Lelkes Lukács, aki messziről afféle buzgómócsingnak tűnik, de amint a gyerekek megismerik - azonkívül, hogy mindenki szerint tökéletes - tényleg nagyon jó fej. Matyi és Sári pedig úgy érzi, hogy nemcsak a minden saját vágyát, de a falu összes vágyát teljesítik. Így lesz a tenger a kert végében, őserdő a nagypapa házánál, így utazik Lelkes Lukács az Alpokba. Persze a bonyolult kalandok menetét nehéz előre megszabni, vagy akár kiszámítani, és így pillanatok alatt hatalmas kalamajka lesz abból például, hogy Matyi és Sári angol királyi párrá változva látogatnak el a tengerpartra, majd a tenger jön hozzájuk - rengeteg turistát odavonzva, akik ráadásul ott akarnak táborozni!
Egyszóval a felhőtlen nevetés, a váratlan fordulatok és a vicces figurák garantáltak itt is, mint az első kötetben, és ráadásul sokkal több mese van benne, rövidebbek, hosszabbak - no, és a rengeteg szuper kép! Az óriásbolhától a fürdőző emberekig, mind nagyszerű.
Vakáció mellé elengedhetetlen kellék, nekünk nem lesz gond mit kezdeni a strandon, az esős napon, a múzeumba menet: mi Matyi és Sárit fogunk olvasni!
Irány az Alma utca!
Ha szereted a Titi a toronyház tetejént, ha szereted a Szeleburdi családot, az Égigérő füvet, az Örökké óvodás maradokot...
Ha szereted az olyan meséket, amikben magadra ismersz, mert itt és most játszódnak, olyan utcákon, házakban, udvarokon, ahol ti is töltitek a mindennapjaitokat, akkor: Alma utca!
Az Alma utca történeteit Misi, ez az élénk fantáziájú kisfiú meséli el. Misi nagycsoportos, már majdnem iskolás. Résztvevője és megfigyelője a történeteknek. Igazi író alkat, gyerekben, kicsit outsider, kicsit vágyakozó, élesszemű, élénk fantáziájú. Ha lát valamit, történik vele valami, abból ő rögtön sztorit kerekít, és akkor már az egyik dologról eszébe jut a másik, meg arról még egy - így tudunk meg egy csomó mindent róla, a családjáról, legfőképp Naniról, a nagymamájáról, és a házban lakókról. Ráadásul többnyire mások véleményét tolmácsolja és egészíti ki, így a házban lakók stílusát és látásmódját is megismerjük, murisan átszűrve Misi gondolkodásán, aki mindent megkérdőjelez, mindenen elgondolkodik - még ha sokszor csak magában is. A könyv alapja ez a kissé csapongó, rettentő szimpatikus gyerekelbeszélő.
Ugyanakkor Misi nem valami fura figura: nagyon is szeret a többiekkel játszani, és ez a könyv másik lényegi eleme: a szabad, felügyelet nélküli játék. A gyerekek ebben a kisvárosi miliőben folyamatosan kinn vannak a ház udvarán, illetve a ház előtt járdán, időnként elmennek a boltig is. Jár itt ugyan villamos, de azért van fű, kóbor macska és egyszer még egy kakas is. Manapság annyira megszokott, hogy folyamatosan szoros felügyelet alatt vannak a gyerekek, akár még 9-10 évesen is, hogy egészen elfelejtjük, mennyire fontos ez a fajta felügyelet és felnőtt beavatkozás nélküli szabad játék: amikor a gyerekek szabják meg a dolgok folyását, ők viselik a felelősséget, nem kell a szabályokat szigorúan betartani, nem a felnőtt dicséretétől vagy rosszallásától függenek a cselekedeteik. Egyszerűen csak vannak, ők maguk találják ki, hogy mit csináljanak, nem irányítja őket semmi, oda és akkor mennek, ahova akarnak. Mindez persze feltételezi, hogy meg is lehet bízni bennük, ami mindkét félnek jó érzés. Talán ezért sem olyan probléma- és konfliktusorientált ez a mesekönyv, hanem egyszerűen csak megtörténnek benne a jó dolgok a gyerekekkel, mert igaziból egy bérházban is nagyszerűen lehet nyaralni, ha jó a társaság.
