Terápia és szórakozás
Van a gyermekkorban egy különösen izgalmas és érzékeny korszak, ami kevésbé van fókuszban, mint például a kamaszkor. Arról a meghatározó időszakról beszélek, amikor a kisgyermeki lélek elkezd találkozni a való élettel. A tündérmesékbe belekeveredik a valóság, a biztonságos távolságból szemlélhető fantáziavilág mellett megjelennek a nagyon is hús-vér szereplők és az ő realisztikus életük. Ez az az időszak, amikor nagyjából az iskolába kerülés után, úgy 8-9 éves korban egy gyerek már nem tud nem reagálni a körülötte zajló valóságra, és sokszor a szülei igyekezete ellenére is szembesülnie kell azzal, hogy a világ nem csak varázslatokból áll, hogy bizony sokkal összetettebb és sokszor megoldandó problémákkal teli. A kipárnázott családi fészekből kikerülve a gyerekeknek rengeteg új hatást, történést kell feldolgozniuk, és ebben nagy segítségükre lehetnek például a könyvek.
Nekünk, szülőknek komoly dilemmát jelet, hogy mit adjunk a kölykeink kezébe. Sokan szeretnénk meghosszabbítani a gyermekkort, és szívesebben választjuk a felhőtlen, könnyed, vicces olvasmányokat, miközben ez a korosztály tele van kíváncsisággal. Intenzíven próbálják feldolgozni a körülöttük zajló életet, megérteni a folyamatokat, minden jó és rossz tapasztalattal együtt. Sokszor még megfogalmazni nem is tudják, de érzik a dolgok súlyát. Nekik is lehetnek problémáik, szomorúságaik, amikről nehéz beszélni, viszont jó olvasni róluk. Szembetalálkozni azzal, hogy másnak is vannak hasonló gondolatai, hogy nincsenek egyedül. Erőt lehet meríteni ezekből a történetekből.
Nálunk, a Pagonyban nekik, a 9-12 éveseknek szólnak az Abszolút Könyvek, melyek nem félnek megmutatni a problémás helyzeteket, a gyengeséget, a nehézségeket, vagy akár a gyarlóságot, mert ezekből a történetekből rengeteget lehet tanulni, felismerni, megérteni, elfogadni, érezni, megbecsülni.
A legújabb Abszolút könyvünk, a Tracy Beaker elolvasása után a legtöbb olvasó remélhetőleg azzal szembesül majd, hogy a főszereplő kislányhoz képest milyen szerencsésnek mondhatja magát azért, mert szerető családban nevelkedhet. Nem úgy, mint Tracy, ez a 10 éves forma kócos, nagyszájú, vadóc kislány, aki államigondozott, és ifjú kora ellenére rengeteg fájdalmas tapasztalaton van túl. Kicsi korában hagyta el az édesanyja, apukáját nem is ismerte. Intézményből intézménybe került. Túlvan két nevelőcsaládos traumán, az egyik család nagyon rosszul bánt vele, a másik nevelőszülők pedig annak ellenére, hogy nagyon szeretett náluk lenni, egy kisbaba érkezése miatt mégis visszaadták az intézetbe.
Mindezek ellenére ennek a kislánynak a naplószerűen lejegyzetelt története tele van életigenléssel, túlélni akarással, fantáziával és rengeteg humorral. Ösztönösen írja ki magából a szomorúságot, mert érzi, hogy jó megszabadulni a fájdalmas gondolatoktól. Tele van tervekkel. Felnőttkorára híres írónő szeretne lenni. "Azt hiszem, ezzel a könyvvel és írónővel szerettem meg az olvasást, gyerekként nagyon tetszett. Az írónő nagyon ért a gyerekek nyelvén! :)" – moly.hu
Keresd itt a könyvet! 
A könyv első pillantásra az Egy ropi naplója típusú olvasmánynak tűnhet, hiszen tele van vicces rajzokkal és jóféle humorral, elolvasva azonban nagyon felkavaró a kislány története. Sokszor öniróniával ecseteli az intézeti eseményeket, a gyerekek egymás közötti veszedelmes viszonyait, vagy azokat a fantáziálásait, amit a felnőttek egyszerűen hazugságnak hívnak. Tracy Beaker naplója egyszerre terápiásan, ugyanakkor nagyon szórakoztatóan meséli el egy végtelenül érzékeny és tehetséges kislány kőkemény hétköznapjait. Segíti megérteni, hogy mi van egy zűrös, dacos, nehezen kezelhető kislány lelkivilágában, hogy miért is tüskés mindenkivel, hogy miért barátkozik nehezen, és miért nem engedi soha, hogy gyengének lássák. Saját bevallása szerint ő sosem sír, csak szénanáthája van, de attól viszont sokszor könnyezik a szeme. Éhes a szeretetre, de pontosan tudja, hogy koránál fogva egyre kisebb az esélye, hogy normális nevelőcsaládba kerüljön.
A sebesült lelkű kislány egész élete az anyukájára való várakozásról szól. Szívszorító, ahogy gyermeki agyában színezgeti az anyaképet. Tracy magában folyamatosan felmenti és a legszebb, legbátrabb, legcsodálatosabb anyának tekinti a vágyott szülőt, aki a képzeletében már sikeres hollywoodi színésznő, és csak azon dolgozik, hogy a kislányt mielőbb magához vehesse.
Jacqueline Wilson írónő, aki Tracy figuráját kitalálta, egész életművében ezeket a nehéz témákat kereste. Olyan történeteket akart elmesélni gyerekeknek, amik megmutatják a világ másik arcát is. Hogy vannak nehéz sorsok, szomorú történetek, de az élet egy nagyon összetett, bonyolult folyamat, és a nehéz helyzetekben is mindig van remény. "Aranyos könyv, és nagyon valósághű. Bemutatja egy államilag nevelt kislány minden vágyát, családi helyzetét, és azt, hogy a remény hal meg utoljára. De ebben a könyvben a remény nem hal meg. Sőt!" – moly.hu
Így van ez Tracy történetében is, akinek betoppan az életébe egy furcsa írónő, aki cseppet sem emlékeztet az anyukájára, de eljön hozzá, rá kíváncsi, úgy ahogy van, az igazi Tracyt szeretné megismerni … Remek könyv! Szívből ajánlom gyereknek és szülőnek egyaránt!
Bagossy Laura ajánlója
