Te is lehetsz tökéletes szülő? Természetesen nem, de jó feltétlenül!
Az évkezdés elsősorban a gyerekek számára jelent igazi kihívást, de a szülők is rendesen megszenvedik ezt az időszakot. A gyereknevelés folyamatos kihívás, ami majdhogynem állandó jelenlétet kíván. A tökéletesen bekötött füzeteket prezentáló anyuka és a minden szülőiről elkéső anyuka szeretheti ugyanúgy a gyerekét, de időről időre ugyanúgy el is ronthatja a gyerekkel formálódó kapcsolatát.
Válogatásunkban a Jaffa kiadó azon könyveiből szemezgettünk, amelyek segítenek túlélni, sőt, megkönnyíthetik a családdá válást nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek számára is.
Egy biztos, manapság lassan minden bokorból kinő egy önsegítő, gyerekneveléssel vagy párkapcsolattal foglalkozó könyv, és bizony nehéz eligazodni a szövegtengerben, ráadásul sokszor érezheti azt az olvasó, hogy a rengeteg tanács megalapozottsága bizonytalan eredetű.
David Elkind: Hajszolt gyerekek
A szerző a Rochesteri Egyetemen pszichiátriai és oktatási tanszékén tanított, majd a Tufts Egyetemen a gyerekfejlődés tanszék vezetőjeként dolgozott Massachusettsben. Szemlélete tudományos és szakmai, könyve azonban minden laikus számára könnyen érthető és befogadható.
Ráadásul olyan friss szemlélettel találkozhatunk nála, ami nem jelen
ti a régebbi irányvonalak megtagadását, de kritikus szemlélete egyfajta kívülről rálátást ad problémáinkra, berögzült megoldási stratégiáinkra.
A gyerekek túlhajszoltságáról ma már csak közhelyszerűen beszélünk, sőt, elfogadtuk, ebben élünk, hiszen mi magunk is túlhajszoltak vagyunk. Elkind szerint a sokat emlegetett és az utóbbi évtizedekben egyre inkább központba kerülő kompetencia kérdés (a gyermek kompetencia mérése, fejlesztése stb.) a bűntudat és a feszültség csökkentését jelenti a szülő számára. Mára gondolkodásunk részévé vált, de a gyereknek, úgy tűnik, nem tesz jót feltétlenül, és rengeteg stresszt okoz.
Kitér a ’80-as évek kulcsos gyerekeire, a válás témakörére, amellyel kapcsolatban izgalmas az a megállapítása, hogy sokszor az elvált szülők a gyereket azonnal terápiára küldik, amitől a gyerek rögvest úgy érezheti, hogy nem a családdal, hanem vele van a gond. Más esetben maga a gyerek válik terapeutává. Nemcsak az iskolai színtéren, hanem lelki síkon is hajlamosak a szülők néha agyonhajszolni gyerekeiket.
A gyermekkor értelmezések korántsem unalmas pszichológiatörténeti bemutatása után a könyv hosszan beszél a korai tanulmányi siker nyomásáról és hatásáról.
A gyerek sok szülőnek énpótlást jelent, ráadásul a társas nyomás nemcsak a kamasz közegekre jellemző, hanem egyre inkább a szülői közegekre is. Ha a szomszéd anyuka sportegyesületbe viszi a gyereket, akkor én is viszem és így tovább, és mindez pontosan ugyanolyan versenyhelyzetet teremt, mint a kiskori olvasás elsajátításának erőltetése, amelyről ráadásul egyre több kutatás bizonyítja, hogy egy tipikusan fejlődő gyerek esetében semmi haszna.
Az iskolák felépítéséről, a futószalagos tanulásról a szerző igen kritikusan és reálisan nyilatkozik (és jelen cikk íróját egyáltalán nem töltötte el nyugalommal, hogy nemcsak itthon van gond az iskolák konzervatív berendezkedésével), illetve egy egész fejezetet szán az iskolai stresszre, az iskola okozta kiégésre.
Alfie Kohn: Az elkényeztetett gyerek legendája
Alfie Kohn társadalomtudományi tanulmányokat folytatott a Chicagói Egyetemen, és egész életében az oktatás, a gyereknevelés és a viselkedés témakörében kutakodott, írt könyveket.
Könyve széles merítést ad arról, mennyire vagy mennyire nem önzők és nárcisztikusak a mai gyerekek, amit olyan gyakran szeretnek hangoztatni róluk a felnőttek. Felveti a kérdést, hogy valóban az ego rabságában élnek-e a mai fiatalok?
Nem marad ki a házi feladat, a motiváció, a büntetés, sőt, még a kidobós nevű játék elemzése sem, és a gyerekek énképe körüli kutatási eredmények ellentétes eredményeire is felhívja figyelmünket. Kritikus és szórakoztatóan ironikus kérdésfeltevése a könyvnek a „Valóban aggasztó-e, hogy nárcisztikusabbak a gyerekek?”, egy kicsit meg is fordítva így a problémát, ráadásul kimondja az egyik legfontosabb mondatot: „minden generáció éngeneráció, amíg fel nem nő.”
Nem hagyja figyelmen kívül a túlzott szülői irányítás hatásait sem, ráadásul számos példán keresztül azt is bemutatja, hogy mennyire egyértelmű a zsákutcás helyzetek valójában, és kívülről nézve a rossz
szülői lépések elkerülése nem is tűnik olyan lehetetlennek.
Hosszan kitér Kohn a tisztelet és a behódolás különbségére, ahogy az együttműködő nevelés és az engedékenység elkülönböződésével is sokat foglalkozik.
Iskolai példákon keresztül mutatja be a jutalom-motiváció- kudarc témakörét, az osztályzás problematikusságát, a jó érdemjegy inflálódását. Nehéz nem egyetérteni azzal, hogy „a viszonylagos siker igen keveset árul el arról, mennyit tud és mire képes az adott diák.”
Szendi Gábor: Szárnyakat adni
A szerző, programozó matematikus, forgatókönyvíró, dramaturg, pszichológus, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetének egykori tudományos munkatársa, és a paleolit táplálkozás szakértője – neve gyakran szélsőséges (hol rajongói, hol hitetlenkedéssel terhelt) reakciókat vált ki az olvasókból, de előre is el kell keserítenem mindenkit, most nem a paleo étkezés mibenlétéről lesz szó. A könyv alcíme szerint Szendi a kitartó és kiváló gyerekek neveléséhez igyekszik a szülőket hozzásegíteni.
A vizsgálatok centrumába a kitartás, a szorgalom és a sikerorientáltság kérdése kerül, de a könyv erős hangsúlyt fektet a dolgok fiziológiai oldalára is. Nem választja el a lelki okokat a fizikumtól, sőt, a sokat emlegetett és szinte mindennel összefüggésbe hozott kötődéselméletet egy kicsit más megvilágításba helyezi, a szülők tekintetét inkább a gyerek temperamentumának milyensége felé tereli.
Élő példákkal illusztrálja ő is a különféle módszereket és lehetőségeket, amelyekből rengeteget lehet tanulni, és a hazánkban jól ismert sakkozó Polgár család metodikája is gyakran előkerül a könyvben.
Izgalmas kérdésfeltevés, hogy okos gyerekek vagy átlag gyerekek vannak-e, hogy valóban elérhető-e a kiválóság minden átlagos képességű gyereknél?
A szociológiai tesztek azt mutatják, hogy a szülők iskolázottsága és anyagi helyzete a gyerekek képességeit már az óvodában is meghatározza, de a szülők elvárása mégis átírhatja ezt a „végzetet”.
Bemutatásra kerül a Pygmalion-effektus (pozitív önbeteljesítő jóslat), a Gólem hatás (negatív önbeteljesítő jóslat) és a Galatea hatás (a gyerek önmagával szembeni elvárásain keresztük sarkall sikerre), amelyek elképesztően determinálhatják a gyerek iskolai teljesítményét.
Az aktív tanulás fejezet hasznos és praktikus információkkal szolgál az iskolai tanulás segítésében,
illetve olyan tévhiteket is elűz, mint a passzív olvasgatás, nézegetés hasznossága. Sok módszert mutat
be az otthoni tanulás rendszeressé és hasznossá tételére.
Izgalmas kísérlet, hogy a Polgár család és Chua család módszereit egy összehasonlító vizsgálat alá veti, illetve apaként személyes tapasztalatait is megosztja az olvasókkal.
Mary Sheedy Kurcinka, Ed.D: Eleven kölykök
Ahány szakember, majdnem annyi irányzat, de azért az mégis kiderül ezen könyvek olvasása során, hogy alapos és felkészült, emellett kellően kritikus szerzőkkel van dolgunk. Izgalmas felfedezni a párhuzamosságokat is, ami talán megerősíthet minket a nehéz helyzetekben.
A nemzetközileg elismert családsegítő, és több mint húsz éve dolgozik a Minnesotában található korai gyerekkor családi programban.
A spirited child vagy eleven gyerek meghatározása korántsem egyszerű, és biztos vagyok benne, hogy manapság minden harmadik szülő retteg attól, hogy a gyereke hiperaktív-e vagy figyelemzavaros, és mi lesz vele az iskolában? Kurcinka segít abban, hogy a diagnosztizálást leegyszerűsítse, és sok-sok címkét igyekszik kiűzni a fejünkből, amelyekkel néha mi tesszük gyerekeinket olyan skatulyába, amelyből aztán nekik nagyon nehéz kimászniuk.
A szülő sokszor elkeserítő képet fest magának a gyerekéről, amely öntudatlan fiziológiai válaszokat generál a gyerekben. Az írónő is, hasonlóan Szendihez, arra bíztatja a szülőket, hogy térképezzék fel a gyerek temperamentumát, és számos tippet ad introvertált és extrovertált gyerekekhez. Használja az
elismert kortárs pszichológus, John Gottmann fogalmára, az áradásra is, amely nagyon fontos a gyereknevelés során is. Ez az a pont, amikor a szülő (az egyén) csődöt mond az indulatkezelésben, és lehetetlenné válik a racionális gondolkodás. Azért is fontos erről beszélni, mert amíg nem tudja a szülő saját érzéseit megérteni, addig képtelen lesz a gyerek érzelmi életére ráhangolódni, márpedig az ő érzéseik megértése nélkül lehetetlen például egy eleven gyerek kezelése.
Több olyan megnyugtató tevékenységet sorol fel Kurcinka, ami segíthet a mindennapi élet nehézségeinek leküzdésében, és rengeteg ingernél bizonyítja be, hogy mennyire rossz hatással van az ilyen típusú gyerekekre.
Található a könyvben egy hasznos táblázat is, amely életkorra lebontva mutatja be az alvási igényt, ébredési időt és így tovább, mert vélhetően minden szülő pontosan ismeri azt a pillanatot, amikor a hirtelen tizennégy évessé érett gyereke valami teljesen érthehetetlen okból képtelen kilenckor elaludni.
Egy biztos – bár e cikk írója az feltételezi, hogy tökéletes szülő nincs, de – jó szülő azért akad, és ezeknek a könyveknek az olvasása biztosan segít nemcsak azoknak, akik elakadtak valamilyen helyzetben, hanem azoknak is, akik rendszerezni szeretnék a különféle nevelési helyzeteket és módszereket. Végre kicsit kívülről is ránézhetünk a saját helyzetünkre, a gyerekkel való kapcsolatunkra, és arra, hogyan működünk, mint egész-, patchwork- vagy éppen félcsalád.
Hiszen a célunk közös: boldogulásra, és netalán boldogságra képes gyerekek (fel)nőtté (l. Elekes Dóra Dettikéjének kedvenc, és bonyolult folyamatot takaró szavajárása) válásának megkönnyítése.
Szekeres Niki ajánlója
