Színkeverő lennék…
A jól ismert és kedvelt Maszat-sorozatot kiegészítve jelent meg a Sári a Vadasparkban című kötet, a Berg Judit - Agócs Írisz alkotópáros új sorozatának első része. Ebben az interjúban az illusztrátor, Agócs Írisz válaszolt kérdéseinkre alkotásról, gyereknevelésről.
-
- A kötetet kézbe véve az az érzésünk, hogy a Maszat kötetekhez képest sokkal dinamikusabbak a rajzaid...
- Érdekes, nincs ebben tudatosság, lehet, hogy jobban vittek az állatok. Vagy, ha belegondolunk, Maszatnál nem voltak ennyire heves viták, mint itt a két kislány között. De nagyon lelkesen vágtam bele, és rettenetesen élveztem az egészet. Megszokott közeg, de mégis valami friss, új irány.
- Hogyan alakítottad ki a kötet színvilágát? Hogy megőrizze a Maszat-sorozat jegyeit, de mégis önálló legyen?
- Ha lenne külön szakmaként színválogató, színkeverő, akkor én biztos specializálódnék arra. Nagyon szeretem a színeket megtervezni minden munkánál. Mikor még csak kérdésként felmerült a sorozat ötlete, az első az volt, hogy végiggondoltam, miként lehet majd a Sári könyvek borítóit színek alapján belepasszintani a Maszat könyvek közé. Mert úgy képzeltem, hogy az első Maszat könyv után beékelődik az első Sári, és így tovább, és ezt vizionálva válogattam össze a színeket. Hogy a Maszat-könyvekhez is passzoljon, de önálló sorozatként is jól mutasson, és picit menjen el lányos irányba.
- A kötet első meséjében, ahol Sári rajzol, szerepelnek Sári rajzai is, igazi, szabad, kötetlen gyerekrajzok. Ilyeneket hogyan rajzolsz? Elengeded a saját rajztudásodat, és megpróbálsz úgy rajzolni, mint egy óvodás?
- Először megpróbáltam kibújni a feladat alól, és kérdeztem is a kiadót, biztos-e, hogy telerajzoljam hároméves-szerűen a könyvet. Azért ha valódi háromévesnek megfelelő rajzok lennének, nem biztos, hogy teljesen egyértelműek lennének a figurák. Szóval Sári irtózatosan ügyesen rajzol szerintem. Rengeteg gyerekrajzot néztem meg, és megfigyeltem, hogyan épülnek fel az állatok. Imádom a gyerekrajzokat, majd egyszer szeretnék eljutni erre a szintre. Aztán bal kézbe vettem a ceruzát, bár mindkét kezemet használom rajzoláshoz, azért egyértelműen a jobb a domináns, így még annyit csavartam rajta, hogy marokfogással rajzoltam, hogy több legyen benne az esetlenség. Azt elmondhatom, hogy a legtöbb skicc és kidobott vázlat ezekhez az illusztrációkhoz készült. 
- Sok-sok vadállat szerepel a könyvben, az látszik, hogy a róka az egyik kedvenced.
- Nagyon szeretek állatokat rajzolni, nekem most itt igaziból a varacskos disznók voltak a kedvenceim, imádom a nagy, formátlan formákat. A rókát meg picit sajnáltam, hogy annyira rá vannak készülve a gyerekek, Judit meg kiírta a meséből, biztos ez látszik rajta.
- Mennyivel nehezebb vagy épp inspirálóbb az egyre nagyobb Barnabás mellett alkotnod?
- Inkább csak a logisztika nagyon nehéz. Barnabás még egyelőre itthon van velünk egész nap, és heti két délelőtt van rendszeres segítségünk. Ezekkel a paraméterekkel kell megoldanunk, hogy mindketten dolgozzunk a párommal, és Barnabás is minőségi időt kapjon
- Abaligeten éltek, hogyan látod ott a kisgyerekes családok lehetőségét arra, hogy könyvekkel találkozzanak a környéketen?
- Nagyon nagy figyelmességként élem meg az élettől (és a Pécsi Pagonytól), hogy pont Barnabás születése előtt nyílt itt is Pagony. Mi ritkán járunk Pécsre, de a játszóterek mellett az a legfontosabb pont. Barnabás elég régóta mondogatja, ha tervben van a pécsi út, hogy “pagonyba, pagonyba!”, sokáig a játszósarok volt az egyértelmű vonzó pont, de időközben beleszeretett egy gitáros-zenélős programba, így néhány alkalommal kérte, hogy menjünk oda. Nekem ez nagy öröm, mert így kapok időt, hogy megnézegessem a legújabb könyveket. Múlt hétvégén pedig a könyvesbolt mellett egy irtózatosan cuki kis kávézót is nyitott a Pagony. Kevés dologgal lehet jobban levenni a lábamról, mint a könyvesbolt-kávézó párosítással, és most már nagyon fontos, hogy egy hatalmas “gyerekszoba” van kialakítva a galérián, így egy délelőtt már dolgozni is tudtam, míg Barnabás eltűnt a játékok közt. Ha arra jártok gyertek, nézzétek meg!
