Szerethető szörnyek
Nincsen Pagony Julia Donaldson könyvei nélkül! Az angol szerzőnő stílusa, humora, mondanivalója tökéletesen fejezi ki azt az igényes, soha nem a legkönnyebb utat választó, fontos üzenetekkel bíró gyerekirodalmi irányt, amiért a Pagonyt is sokan szeretitek, keresitek.
Julia Donaldson könyveiről akár azt is mondhatnánk, hogy megosztóak.
Történeteinek hősei általában nem a legnépszerűbb figurák. Van, aki csúnya, van, aki félelmetes, vagy egyszerűen más, nem olyan, mint a többiek.
Ezt erősítik Axel Scheffler, a grafikus szerzőtárs illusztrációi is, amelyekkel szintén nem mindenki tud azonosulni. A karikaturisztikus és nagyon jellegzetes rajzok nem a csilivili, rózsaszínű, szupercuki vonalat képviselik. Viszont telis-tele vannak humorral, életteli színekkel, böngészhető apróságokkal, ami miatt nagyon sokan, és nemcsak gyerekek, hanem a szülők is imádják. A magyar olvasók ráadásul fantasztikus fordításban, nyelvi brillírozás közepette olvashatják a történeteket Papp Gábor Zsigmondnak köszönhetően.
Julia Donaldson jó néhány verses meséjében félelmetes figurákat varázsolt szerethetővé. Gondoljunk csak Graffalóra, a karmos, görbe ujjaira, hatalmas agyaraira és a rút szemölcsre az orra hegyén. Micsoda félelmetes figura, és idővel micsoda kultikus meseszereplő vált belőle!
Szerinted nem is olyan rémisztő Graffaló? Tedd a kosárba itt és itt!
Vagy ott van Zog, a sárkány, aki szintén nem a szépségéről híres. Ráadásul nagyon igyekszik megfelelni a sárkányiskola elvárásainak, ahol félelmetes dolgokból kell vizsgáznia. Tüzet kell okádnia, királylányokat kell rabolnia és vitézekkel kell csatáznia. Mégis, ő a legkedvesebb, legszerethetőbb sárkánykölyök, aki jószívűséggel és segítőkészséggel, csapatban sokkal többet ér el, mint gonoszkodással.
Történeteit itt és itt tudod megrendelni!
Ha belegondolunk, Gyuri, A legcsinosabb óriás sem egy szépségideál! Akár meg is ijedhetnénk hatalmas termetétől...
A Boszi seprűnyélen jellegzetes boszifigurája szintén bibircsókos, varkocsba fonva hordja vörös haját, hatalmas kalap van a fején, és seprűvel közlekedik, a képek tanúsága szerint nem túl szívderítő tájakon. De közben mosolyog, odafigyel azokra, akiknek szüksége van rá, és ebből rögtön tudjuk, hogy nem kell tőle félnünk.
Olvasd el a hóbortos boszi történetét!
Legújabb könyvünk címe sem feltétlenül a népszerűség garanciája: Az öt csúfságcímű kötet bizony a szavanna legeslegrondább állatairól mesél a legszellemesebb és legszerethetőbb módon. A gnú, a foltos hiéna, a füles keselyű, a varacskos disznó és a marabu egymást túllicitálva vallanak csúnyaságukról.
Julia Donaldson furcsa teremtményei rút külsejük ellenére annyi szerethetőséggel vannak felruházva, hogy mire a könyvek végére érünk, kedvenc mesefiguráinkká válnak.
Graffaló azért, mert ő is csak egy szülő, aki imádja a gyerekét. Zog, a sárkány azért, mert sárkánysága ellenére nincs benne semmi gonosz vagy agresszív, egyszerűen csak szorgalmas, és egy (király)lánnyal való barátságának köszönheti sikerét. Gyuri, az óriás mindenét odaadja, hogy segítsen másokon, és ezt a jószívűséget meg is hálálják neki azok, akiken segített. A boszink is jótett helyében jót kap: azok az állatok, akiket felvesz maga mellé a seprűjére, megvédik, amikor bajba kerül.
Az öt csúnya afrikai állatról pedig kiderül, hogy lehetnek akármilyen csúnyák, gondolhatják magukat bármennyire is visszataszítónak, őket is nagyon sokan szeretik, hiszen ott vannak a gyerekeik, akiknek ők a legfontosabbak és ráadásul a legszebbek a világon.
Ünnepeljük a Halloweent ezekkel a szeretetreméltó csúfságokkal, akiktől egy pillanatig sem kell félnünk, és akik az élet legnemesebb dolgait tanítják meg gyerekeinknek és nekünk, felnőtteknek is. Az ő történeteik mutatják meg, hogy a barátság, a jószívűség, a szeretet mindennél előrébb való.
