Szakimesék, Sütemények, Diótörő,
A Pozsonyi Pagony polcairól szemezgettem. Egymástól függetlenül kerültek a kezembe ezek a könyvek, amelyeket szeretettel ajánlok bárkinek. Bagossy Laura, a Pozsonyi úti boltunk kreatív üzletvezetője írt nektek.
Lackfi János Szakimeséi kedves történetek a valóság, és az idealizált világ szélsőségei között. Szereplői egyszerű munkásemberek, hétköznapi feladatokkal. Ám a könyvben szereplő fodrászlány, villamosvezető, postás, festő, tanár néni, fagylaltos kisasszony és buszvezető mind-mind olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amitől a történetek meséssé változnak. Vagy talán mégsem csodával határos az, hogy létezik olyan buszvezető, aki minden utast megvár, és soha, de soha nem csukja be senki előtt az ajtókat? Sorjáznak a könyvben a csodás példák. Létezik például olyan fagylaltos kisasszony, aki élő cicát csempész az öregek otthonába, hogy örömet okozzon egy nagyon idős néninek. Létezik olyan fodrászlány, aki whiskyt, autót és luxus utat ajánl fel a fociban legtájékozottabb vendégeinek. Van olyan postás, aki minden útjába eső hölgyet feleségül kér, és a hölgyek ezért mosollyal jutalmazzák. Én titkon remélem, hogy a valóságban is léteznek ilyenek. Ebben a képzelet és valóság határán mozgó mesében (vagy mesés valóságban) nagyon sok jóféle ember mozog, közlekedik, kapcsolódik egymáshoz. A szeretetteli tulajdonságaik egymást erősítve rajzolnak meg egy olyan kellemes világot, amiben nagyon jó lehet élni. A könyv sajátos hangulatát csak tovább erősíti, hogy Lackfi János történeteit lánya, Lackfi Margit illusztrálta.
A Diótörő története tipikus karácsonyi mese. Én azonban ünneptől függetlenül ajánlom a Hoffman meséje és Csajkovszkij balettműve alapján, Buda Ferenc által írt könyvet. Hiszen a szürke hétköznapokon is elképzelhetjük ezt a pompás történetet. Pláne, hogy ebben a kiadásban egy cd-melléklet is található, így zenével együtt, és a Pagony Kiadó egyik kedves illusztrátorának, Pásztohy Panka rajzainak segítségével rakhatjuk össze gondolatainkban a klasszikus történetet. Azoknak a gyerekeknek, akik ebből a könyvből ismerik meg a kis Marika, a Diótörő fabábú és az Egérkirály meséjét, biztos, hogy nagy élményt fog nyújtani, ha egyszer színházban is megnézik a balett előadást, és az ott látott mozdulatsorokra visszacsengenek majd a könyv sorai.
Mikor Kőrizs Imre Városnézegető című könyvecskéjét olvastam, az jutott eszembe, hogy milyen sok költőt és írót megihlettek már a városok. Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly és Varró Dániel jutottak rögtön eszembe. Egyszer akár össze is lehetne szedni, és egy kötetbe rendezni ezeket a helységnevekkel játszadozó versikéket. Kőrizs Imre is rímelget, és ez által a legkisebbek figyelmét szeretné elcsípni. Akárcsak a könyv rajzai. Pikler Éva kicsit böngészős képeit biztos szívesen lapozgatják majd a gyerekek.
Nem is olyan rég a cukrászkodással ismerkedtem. Nagyon színes és izgalmas világnak tűnt ez a szakma, addig a pillanatig, amíg bele nem láttam a profi cukrászműhelyek bugyraiba. Keserédes tapasztalatokat szereztem. Azóta is azt fontolgatom, hogy egyszer leírom majd az élményeimet. Ezt a vágyamat tovább erősíti egy könyv, amit a Pagonyban találtam. Domonyi Rita és Nagy Dóra a Süteményesség - A sütemények édes élete című könyvét is a cukrászdák túl cukros, túl habos világa ihlette. Sütemény- és embertípusok keverednek össze egy-egy édes szösszenetben. Kimeríthetetlen humorral rajzolja meg a gyarló süteménysorsot. A kiégett díváét, aki esténként, amikor lemossa arcáról a marcipánt és a tejszínhabot, meglátja egykor volt falusi kis-süti voltát. Vagy a börtöntöltelékét, aki rossz társaságba keveredett és tésztarács mögött végezte. De olvashatunk a tanítónőről is, aki állami cukrászdában nevelkedett, és egy falusi pékségben kapott tanítónői állást. Idejét kastélytortákról, aranygaluskás báltermekről és egy fenséges és ellenállhatatlan orosz-krémről való álmodozással töltötte. Az ironikus leírások cicomás, ragacsos, mázas süticsoda-rajzokkal vannak kiegészítve, amitől nem valószínű, hogy összefut a nyál a szánkban.
