Szabi nyála
A sorozat harmadik kötetének, a Próbák Palotájának részletét olvashatjátok el, ahol kiderül, hogy a fiúk megnyerték a fizikaversenyt, Zsófi szerelmet vall Tibinek és Bulcsú fantasztikus találmánya, a féreglyuktelefon is működik...
Hogy miért fontosak ezek, az kiderül, ha elolvasod az egész könyvet, nem fogod letenni!
Másnap reggel a nyolcadik bé majdnem osztályfőnök nélkül maradt. Géza bá reggelizés közben szórakozottan bekapcsolta a tévét. A kissé szellemképes képernyőről a híradó riportere vigyorgott rá és a gőzölgő tejeskávéjára.
–Kérdezem tehát az országos fizikaverseny győztes csapatának csapatkapitányát, egyben a döntő pontok megszerzőjét, mit üzen diáktársainak a győzelem pillanatában – és ezzel odanyomta a mikrofont Tibi képébe.
Tibi rémülten bámult bele a kamerába, és először csak annyit tudott kinyögni, hogy „izé”, de Géza bának már ez is sok volt.
- Ez a Tibi! A TIBIII! – ordított fel, és félrenyelte a lekváros pirítóst. Percekig köhögött és fuldoklott, a végén már a könnye folyt, és így elmulasztotta a történelmi pillanatot, amikor Tibinek végre sikerült összeszednie magát, ha csak egyetlen mondat erejéig is.
– Azt üzenem, amit Géza bá szokott mondani. Hogy az egész csak hit és kitartás kérdése.
De az internet korában lehetetlenség lemaradni egy pillanatról, ha azt egyszer valaki rögzítette. Ez volt Géza bá szerencséje, mert a menzán rögtönzött kis ünnepségen legalább háromszor levetítették Tibi nyilatkozatát, és kórusban üvöltötte vele a fél iskola, hogy az egész csak hit és kitartás kérdése. Géza bá ezáltal bekerült a leggyakrabban idézett szerzők közé.
Tibi viszont az egész hosszúra nyúlt ünnepség alatt úgy érezte, el fog pusztulni a szégyentől. Nem elég, hogy Vali néni megint a nyaka köré tekerte azt a jószágot, amit mindenki halott macskának nézett, noha egy róka volt, vagyis csak a porhüvelye, ráadásul még beszédet is mondott Tibi talentumáról, amivel nem annyira derültséget, mint inkább nehezen elfojtott röhögést keltett. Aztán Géza bá ragadta magához a szót, és lelkesen arról értekezett, hogy nincs lehetetlen, és rajtunk áll vagy bukik minden. Majd végezetül Edináék léptek színre, mint Sugar Babies formáció, és belecsaptak egy saját, külön ez alkalomra szerzett nótába.
Vállamon egy pillangós tetkó,
Hennázva van, de akkor is tutkó,
Tizenhárom múltam, alig van még múltam,
Előttem az élet, és ez tök jó… - énekelte torkaszakadtából Edina, majd Móni és Fanni is csatlakoztak hozzá a refrénnél mint sakálvokál.
Tizenhárom múltam, alig van még múltam,
Előttem az élet, és ez tök jó…
Sosem derült rá fény, hogy volt-e még a nótának több örökbecsű versszaka is, mert Bulcsú pittyegtetni kezdte a féreglyuktelefonját, mire a mikrofon berezonált és a dal általános csámcsogásba fúlt, mert mindenki rávetette magát Vali néni almás pitéjére.
Bulcsú az ünnepséget követően is kizárólag csak a féreglyuktelefonnal volt hajlandó foglalkozni. Rogyák felszólította magyarórán, de ő közölte vele, hogy most nem ér rá felelni, és csak a világraszóló győzelemre tekintettel nem lett a kis afférból nagy botrány. És szünetben sem lehetett szólni hozzá. Azt morogta, ne zavarják, próbál rájönni, mi nem stimmel a telefonnal, miért nem zár az áramkör. Pedig már mindent megpróbált. Ez nem volt kétséges, még a vak is láthatta, ugyanis a napközi végére hatalmas disznóólat csinált a Szabival közös padjukból. Volt ott rohadt banántól kezdve gusztustalan és bűzlő löttyig minden, utóbbi természetére nézve tenyésztett baktérium. Bulcsú ugyanis csak abban az egyben volt biztos, hogy szerves anyagból kell kiindulnia.
A többiek azonban cseppet sem méltányolták a bomló szerves anyagok iránti tudományos lelkesedését.
–A kuka tartalma az asztalomon – fintorgott Szabi.
–Nem csak a te asztalod.
–Mr. Hányadék mai akcióját láthatjuk. De takarítani maga után, azt nem fog! – folytatta Szabi.
–Figyeljél, Szabika! Én a helyedben befognám ám! Ötpercenként beleragadok a gusztustalan rágóidba! – vágott vissza Bulcsú, miközben változatlanul a féreglyuktelefont bütykölte.
–Nem olyanok, mintha férj és feleség lennének? De cukik! – lelkendezett Edina, de nem talált visszhangra a lelkesedése.
–Milyen rágóimba? – adta az értetlent Szabi.
–Figyu, Szabika! – ütött meg váratlanul békülékeny hangot Bulcsú. – Megtennéd, hogy leszeded nekem ezt a rágót? Ez még nedves egy kicsit. Én nem szívesen nyúlnék hozzá vegyvédelmi öltözet nélkül.
–Persze – vigyorodott el Szabi. – Ez, ha jól látom, dinnyés volt. Amúgy mire kell? Be akarod ragasztani a titkos naplódba?
Szabi úgy gondolta, überelhetetlen hülyeséget mond, de alaposan tévedett. A társaság legnagyobb elképedésére Bulcsú Edina nyuszis hajcsatját használva csipesznek ügyesen beleapplikálta a rágót a féreglyuktelefonba.
–Hátha... ezzel még nem próbáltam – felelte a többiek megrökönyödésére.
–Na, ebből elég volt! Menjünk, cica, mert rosszul leszek! – visította Edina, és indult kifelé.
–Tényleg húzzunk, bezár a suli! – mondta Tibi.
Éppen kiléptek a folyosóra, amikor a féreglyuktelefon váratlanul felzümmögött a hátuk mögött.
–Gyerekek, működik! – suttogta Bulcsú, és úgy remegett a hangja, mint egy humanoidnak.
Tibi azonnal Hannát akarta hívni, de Bulcsú úgy döntött, először ellenőrzi rajta az egyszerűbb funkciókat.
Alapból a netet.
Nagyon izgultak, hogy talál-e a féreglyuktelefon-hálózatot, de talált, méghozzá nem is akármilyet. Hanem pont a Tibi e-mail fiókját.
–Miért pont az enyém jött be rajta? – kérdezte döbbenten Tibi.
–Rátöltöttem a mobilom memóriáját – felelte Bulcsú.
–És te vagy az első a névjegyzékben.
–A Tibi? – értetlenkedett Edina.
–A-ra-tó Ti-bor – mondta szótagolva Bulcsú, és csak azért nem forgatta idegességében a szemét, mert a féreglyuktelefon képernyőjére szegezte.
–Kapcsold ki! – követelte Tibi.
–Eszednél vagy? Ki tudja, mennyit bír a Szabi rágója? És mi lesz, ha nem tudom visszakapcsolni?
Szabi, amint meghallotta a nevét, odafurakodott Bulcsú mellé, és átnézett a válla felett.
–Upsz! Kapásod van, Tibcsi! Levél Zsófitól! – rikkantotta Szabi, és kikapta Bulcsú kezéből a féreglyuktelefont.
–Hé, add vissza!
–Mindjárt, csak előbb elolvasom – vigyorgott Szabi, és ígéretéhez híven olvasni kezdett. – „Szia, Tibi! A lány, akiről kérdeztél, egész este bőgött a fülembe a fizikaverseny után.”
–Hoppá! – csuklott egyet Ervin.
–Milyen lány? – csillant fel Edina szeme.
Tibi kétségbeesetten Szabi után vetette magát, de a másik ezúttal is fürgébb volt, és a telefonnal felmászott a szekrény tetejére.
–Gyere le! Kinyírlak! – ordította Tibi céklavörös fejjel, és közben teljes erőből rázta a szekrényt, mint a legény a nótabeli meggyfát abban a biztos reményben, hogy
Szabika majd odahullik elé a földre.
–Ne rázd a szekrényt, te vadállat! – kapta el Bulcsú Tibi karját. – Leeshet!
–Mióta érdekel a Szabika testi épsége, Bulcsú? – csodálkozott Ervin, aki nagyon nem bánta volna, ha Szabi
végre megkapja a magáét.
–Milyen Szabika? – bámult rá Bulcsú. – A telefonom eshet le!
Ez olyan érv volt, ami előtt meg kellett hajolni. Szabi diadalmasan levigyorgott a fogát csikorgató Tibire, aztán gonosz hangon azt kérdezte.
–Kényelmesen elhelyezkedtetek? Akkor olvasom.
És olvasta:
Szia, Tibi! A lány, akiről kérdeztél, egész este bőgött a fülembe a fizikaverseny után. Sőt, képzeld, még csapkodott is! Majdnem eltörte a kedvenc bögrémet. Megpróbáltam a lelkére beszélni, de hiába. Szerencsére aztán megérkezett a leveled. Na, gondoltam, most már minden rendben lesz, erre nem megint elkezdett bőgni? Nem igazán értem, hogy mi tetszik neked benne, akkora egy hisztis liba. Mindegy, te tudod.
Egyébként azt mondta, hogy ő is csak miattad ment el a versenyre. Nem akart még egyszer olyan gyáva lenni, mint a múltkor, és nagyon látni akart ám. Azt gondolta, lesz, ami lesz, legalább kiderül, hogy neki ez úgysem jöhet össze. Az igazság az, hogy most nem is érti az egészet. De legalább a bőgést abbahagyta.
És egész nap vigyorog, mint egy idióta, és nagyon boldog, és mindenhol csak Tibit lát. Mondjuk, megtiltotta, hogy elmondjam neked ezt, úgyhogy, légyszi, ne árulj el! Megígéred, hogy nem beszélsz neki erről? Hát... most már tudod.
Zsófi
Tibi mozdulatlanul állt az osztály kellős közepén, és úgy érezte, ilyesmi csak vele történhet meg. Élete első szerelmes levele Szabika tolmácsolásában jut el hozzá, és a fél osztály fetrengve röhög ezen. Ő meg ahelyett, hogy bőgne és ordítana a boldogságtól, legszívesebben elsüllyedne szégyenében. Ahogy ma délelőtt ünnepeltként a menzán. A fizikaverseny győzteseként pont úgy érezte magát, mint amikor rajtakapták a Sigray elcsórt szobrával.
Ez az örökös szégyen lenne az ő sorsa?! De miért?!
Nem volt rá felelet.
–Szemetek! – mondta inkább keserűen, mint mérgesen. – A jó öreg csajozós Tibi! – vihogott a szekrény tetejéről Szabi.
