Sulikezdés?
Nemcsak a gyerekek, a szülők számára is hatalmas vízválasztó az iskolakezdés. Szerencsére rengeteg könyv foglalkozik azzal, hogy szülőként mire érdemes figyelnünk. Olvass tovább, kiválogattuk a kedvenceinket!
Vekerdy Tamás, az ország talán legismertebb gyermekpszichológusa a ma már több mint húsz évtizedes szakmai életútja során nagyon sokat foglalkozott a kisgyermek- és kamaszkor jellemző kérdéseivel. A “Gyerekek, szülők, tanárok” alcímet viselő kötetben a tőle megszokott stílusban ad válaszokat a kétségbeesett, aggódó vagy érdeklődő szülőknek. Ne ijedjünk meg tőle, hogy Vekerdy már a legelső oldalon Goethe-idézettel indít, a könyvben olyan hétköznapi problémák kapnak helyet, mint az, hogy elengedjünk-e a diszkóba egy 13 éves kiskamaszt, hogy meddig “illik” eltartani a gyerekeinket és hogy hagyjuk-e lustálkodni a gyereket, ha amúgy tanulás nélkül is jól teljesít. Az anonim kérdések professzionális megválaszolása szerintem nagyon nagy társadalmi hasznossággal bíró műfaj, mert alkalmas rá, hogy olyan mindenki hétköznapjait átitató tabutémákat feszegessen, amiket névvel, személyesen nem mernénk feltenni. Hatalmas tudása és ehhez párosuló végtelenül segítőkész, nem leereszkedő hozzállása miatt pedig Vekerdynél nem is lehetne jobban passzoló embert elképzelni erre a feladatra.
Balatoni József - Tanulj szabadon, taníts szabadon!
A sokak által csak Jocó bácsiként ismert Balatoni Józsefet Facebook-oldala tette híressé, ahol pár éve még csak mókás vagy épp szomorú sztorikat osztott meg az iskola életéből, ahol történelmet tanít, ma már egyike a Forbes által legsikeresebbnek ítélt 30 év alatti 30 embernek, és számos könyv szerzője. Ebben a kötetben szakmai cikkeit, anekdotáit, személyes bejegyzéseket és saját bőrén megtapasztalt pedagógiai alapelvek és módszerek működőképességét vagy teljes kudarcát meséli el szórakoztató stílusban. Jocó bácsit azt teszi szerethetővé, hogy nem fél eltitkolni, ha valamit nem tökéletesen csinál, neadjisten elront, mer tanulni a hibáiból, és ezeket a tanulságokat önreflektív módon osztja meg az olvasóival. Ez a kötet tartalmazza a pedagóguslét esszenciáit, nyűglődéseit és örömeit, szórakoztató stílusban. Jocó bácsi nem az alaptanterv pontról pontra betartásában, hanem az élményalapú pedagógiában hisz, és minket is megtanít rá, hogyan lehet egy kötött, olykor feleslegesen szigorú rendszerben olyan élményeket szerezni, ami egyszerre hasznos és élvezetes a gyereknek, a szülőknek és a pedagógusoknak is.
Barbara Knab – Sikeresen az iskolában - 30 tipp szülőknek
A német szerzőnő egy olyan vállalkozó szellemű pszichológus, aki eltökélte, hogy 30 pontban összeszed gyakorlatilag mindent, amit tanulásmódszertanról tudni lehet, nagy figyelmet fordítva a stressz, a megfelelő alvás és pihenés és a tanulás összefüggéseire. Nem ereszkedik feltétlenül a legnagyobb mélységekig, csak épp odáig, hogy a kötet elolvasása után már magabiztosan tudjunk felelni olyan tanulással kapcsolatos kérdésekre, amikben előtte totálisan bizonytalanok voltunk. Meddig engedjük meg a gyerekünknek, hogy ébren maradjon esténként, és létezik-e olyan, hogy az alvás a tanulás rovására megy? Mikor kell szünetet tartani a tanulásban? Milyen szerepe van az osztályterem akusztikájának? Tényleg eredendően rosszabbak a lányok matematikából, mint a fiúk? Ebből a könyvből mindegyik kérdésre fény derül.
Ken Robinson - Kreatív iskolák
Elvégzett egy tucat iskolát, doktori fokozatot szerzett, és már több mint harminc éve dolgozik oktatásban, legtöbben mégis “Az iskola megöli a kreativitást” című TED-konferencián elhangzott beszédéből ismerik a brit akadémikust. Nem véletlenül járta be a világot a beszéd, mert az egész világnak szól, olyan problémákról beszél benne Robinson, amik globálisan jellemzőek az oktatásban: hogyan irtja ki az iskolarendszer az egész világon a kreativitást. A meggyőző beszéd alaptézise, hogy míg a pszichológia már tíznél is többféle intelligenciát ismer, az iskolákban világszerte mindenhol csak kétfélét jutalmaznak ebből. Ennélfogva a társadalom – leszámítva az akadémián tanító professzorokat, hiszen ők azok, akiket ez a típusú oktatás nevelni akar – felnőtt korában már úgy érzi, nem ért semmihez, nincs semmi hasznos tudása, vagy ami van, az szégyellnivalóan haszontalan hobbi. Robinson azonban hisz benne, hogy minden gyerek tehetségesnek születik, és minden ember számára van valami, amiben ő a legsikeresebb a világon. Ebben a könyvben azt próbálja meg felfejteni, hogyan lehet ezt a típusú pedagógiát lebontani, és miként lehet a helyébe forradalmi módszerekkel kreatív iskolákat létrehozni, ami nem akar rákényszeríteni mindenkire egyféle oktatást, hanem azt keresi, hogy mi az, ami egyénenként, csoportonként a legjobban működik.
Pozitív fegyelmezés az iskolában
Ez a könyv a Pagony kínálatának gyereknevelési könyvei közül abszolút dobogós helyet foglal el a szívemben, legszívesebben minden pedagógusnak a kezébe nyomnám. Ez a könyv segít sutba dobni az “engem is vertek, mégis ember lett belőlem” gondolatot, és helyette azt a kérdést teszi alaptevésének, hogy “mégis honnan a csudából vettük azt az ötletet, hogy ahhoz, hogy a gyerek jobban viselkedjen, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát?”. Nagyon sokunknak nehéz felülírni azokat a mintákat, amikben mi magunk is szocializálódtunk. Az összes pedagógus jóindulattal és lelkesedéssel indul neki a tanári pályájának, de mivel nem ismer más módszert a szigoron, büntetésen alapuló fegyelmezésen kívül, pár év múlva elkerülhetetlenül egy zajos, kaotikus és motivált gyerekeket teljesen nélkülöző osztályteremben fogják találni magukat, teljesen tanácstalanul. A szerzők eszközöket adnak hozzá, hogy ezt a jóindulatot valósággá tudjuk formálni, és alternatívákat kínál a pozitív fegyelmezéshez. A könyv csodálatosan levezeti, miért nem működtek eddig a szigorú módszerek, hogyan lehet hasznos, emberi méltóságot tiszteletben tartó büntetést adni valakinek, és hogyan teremthetünk olyan légkört az osztályteremben, amit a diákok nem elvárások és feladatok szigorú börtönének élnek meg, hanem az izgalmak, kalandok és barátságok szabad terének élhetnek meg, miközben valóban felkészülnek a felnőtt életre.
(A cikk nyitóképének forrása: Freepik)
