Segít a vers
Szálinger Balázzsal, a Versek a tilosban költői műhely vezetőjével beszélgetettünk természetesen versekről, a kamaszkorról, a költészetről és versírásról. Dió interjúja.
– Költői műhelyt vezetsz a Pagonyban. A foglalkozást 14 éven felülieknek tartod. Miért pont nekik?
– Kisebbeknek semmi értelme ezt tartani. Egy költői vagy versírói műhelynek az a célja, hogy létrejöjjenek szövegek, vagy a résztvevők valami hasznosítható tudást kapjanak. Nem tudom, 14 év alatt mire lehetne használni ezt a tudást. Verset írni akkor ül le az ember, ha van valami mondandója, 14-15 évnél kezdődik az, amikor írni kezdenek a költők. A kamaszkori törésvonalak mentén felbuggyan az önkifejezés mint lehetséges út. A játékok változatosságát is behatárolja, ha kisebb gyerekek is vannak, sok dologról virágnyelven lehet csak beszélni. Az a cél, hogy ha jön valami gondolat, vagy mondanivaló, amiből verset akar írni az ember, akkor legyen ehhez valami eszköztára, amivel ezt ki is tudja fejezni.
– Mi jut eszedbe először arról a szóról, hogy kamaszkor?
– Ebben a kontextusban nyilván az első olyan korszak, amikor a költői szándék megjelenik, a versírói önkifejezési szándék megmutatkozik az emberben.
– Mennyire érinti meg a kamaszokat egy vers, kamaszkorban már van rájuk hatással?
– Szerintem a kamaszokat a saját problémájuk érinti meg elsősorban, és ha ennek egy vers alámegy vagy a kamasz úgy vélheti, ő van megszólítva ezekben a versekben, akkor az a vers használható ezeknek a problémáknak a kifejezésére. A vers lehetőséget nyújt, hogy értelmezni tudják a saját problémájukat, amik nagyon is léteznek, hiszen két világ határán vannak, gyereknek felnőttek, felnőttnek gyerekek. A vers segítséget nyújt nekik ebben az időszakban. Elkülönböződhetnek egy-egy vers, egy költő szeretetével a többitől. A kamaszkor az identitás kialakulása, ebben segít egy-egy költő iránt érzett rajongás is.
– Kamaszként tudtad, hogy költő akarsz lenni? Gondoltál rá?
– Nem, jogász akartam lenni. Versíró és jogásznak lenni akaró fiú voltam. Sajnos verset csak a lányok írtak az osztályban, meg én. Nem gondoltam, hogy lehet valaki úgy is az, hogy hivatásszerűen ezzel foglalkozik.
– Sok embernek megfoghatatlan a versírás folyamata. Nálad ez hogy működik?
– Mikor hogy. Kezdem elfelejteni, mert 3 éve nem írtam normális verset. De most megtanulok újra verset írni.
– És ehhez mi kell?
– Olvasás, és inspiráció-bevitel. Meg kell tanulni újra, és máshogy.
– Mindenkinek mástól jó egy vers, neked mitől?
- Lehet pont ez a szép, hogy nem tudom. Vagy jó vagy nem jó. Dühítő például az, hogyha nagyon jó, de van benne valami hiba, de a hibáival együtt is lehet nagyon jó egy vers. Sőt, a hibái is lehetnek szeretnivaló sajátosságai.
- Kiket olvasol mostanában, ki a kedvenc költőd?
- Petőfi Sándor, Ady, Csokonai. Ez a három együtt. Abban a templomban nőttem fel, amiben ez a hármasoltár van. Miket olvasok most? Mindenfélét, saját jegyzeteimet, történelmet, ami jön.
