Rumini színre lép
Rumininek rengeteg gyerekrajongója van. De ne feledkezzünk meg a felnőttekről sem! Mert azért elég sok felnőttet is lázba hoznak a jó kis tengerészes-kalandos története, így a Rumini is. És nem csak a gyermeklelkűeket. Köztük Agócs Íriszt is, akiről tudtam, hogy Rumini-rajongó. Ezért kértem meg, hogy olvassa el nekünk az új Rumini könyvet, és írjon róla. Ő sutba dobta a határidős rajzolásokat, és rögtön behabzsolta Ruminit. Olvassátok el Agócs Írisz ajánlóját!
A Ruminiben az a jó, hogy alaphelyzetben is mindig van min izgulni. Kalandos az élet a Szélkirálynőn, és még izgalmasabb, amikor valami ismeretlen szigeten kikötnek. Lehet aggódni, ha feltűnik valami félelmetesnek és gonosznak tűnő szörny vagy kalózbanda. És a sok varázslat is mindig kérdéses, hogy jól sül-e el, amikor általában, egyetlen és utolsó esélyként sor kerül a használatukra. De Rumini könyvön belüli kalandjai mellett csupa izgalom a könyvön kivűli élete is.
Egyrészt, ha már felröppen a hír, hogy készül az újabb kötet, akkor azon izgulunk, hogy mikor jelenik meg, mikor jut el hozzánk és milyen újabb izgalmak várnak ránk Ruminivel együtt. Másrészt, mint ahogy a könyvben is megszokott, újabb és újabb váratlan fordulatokat vesz a történet, és épp mikor unni kezdhetnénk ezt az egész Rumini dolgot, felbukkan például egy napló, vagy egy társasjáték.
Újabb kaland, újabb nem várt fordulatok.
Ilyen volt az is, amikor megtudtuk, hogy készülődik egy Rumini színdarab. Rögtön jött az ezer kérdés. Melyik részből lesz? Hogyan tanítanak be majd kis matrózruhás egereket? Honnan vesznek annyi vízet a színpadra? Stb. stb. Ismét lehetett izgulni.
Nagy élmény volt a színházi elődás, sok meglepetéssel. Az első persze az volt, hogy egy szerencsés véletlen során egyáltalán bejutottam, hisz mikor megnéztem a jegyfoglalásokat, mindenhol csak piros, azaz lefoglalt székeket mutatott a rendszer. Na, de a sok Rumini olvasás alatt biztos ragadt rám valami a főhős szerencséjéből.
Azt gondoltam, hogy ha egy szöveget egyetlen valaki ír meg, szinte lehetetlen, hogy utána a sok alkotó kis részfeladatok során összerakja ugyanazt a hangulatot, dinamizmust, izgalomfaktort, amit az az egy ember. Meglepődtem, hogy mennyire ruminisre sikerült mégis minden. A díszlet, a fények, a zene - amit a könyvben nem is lehet hallani -, a jelenetek pörgőssége.
Még meg sem szoktam, hogy Rumini már színpadi hős, mikor újabb pezsgésként felröppent, hogy a ferrit-szigeti kalandok könyv formájában is megjelennek. De persze a Ruminiben az a jó, hogy sose lehet kitalálni, hogy mi is következik, hiába sejtené az olvasó. Hiába sejtettem például én, hogy lesz egy új rész, olyasféle, mint a többi, csak ferrit-szigetes. Egyáltalán nem ez történt.
Lett egy könyv, ami tele van színes képekkel. Ami azért nagyon jó, mert Kálmán Anna legalább olyan jól színez, mint satíroz. De nem pusztán színek, hanem ráadásul színpadi színek kerültek a könyvbe, mégpedig egy az egyben úgy, ahogy az a színházban látható volt. Egy igazi szövegkönyv vagy forgatókönyv. Benne az összes szereplő leírása, helyszínek, instrukciók.
Ez csak egyet jelenthet! Mostantól kezdve bárki eljátszhatja magának, vagy a barátaival, esetleg színésztársaival másoknak is az egész történetet.
És hogy ki melyik szerepet választja, vagy kinek melyik jut, az már újabb izgalmak tárgya.
Ha találkozni szeretnél a Ruminit alakító színésszel, Horváth Illéssel, akkor gyere el a könyv dedikálására június 10-én délután 17-18 óráig a Vörösmarty térre, mert Kálmán Anna és Berg Judit mellett ott lesz ő is!
