Röpködünk a múltban
Horváth Csege vagyok. A budapesti Eötvös József Gimnázium 8/a osztályába járok, ahol az Időfutár sokak örömére kötelező olvasmány volt. Szeretem az izgalmas, szövevényes történeteket, a nem mindennapi kalandokat. Az életben én is szívesen benne vagyok minden izgalmas dologban, ami leginkább az extrém sportokhoz való viszonyomban mutatkozik meg. Ezért is olvastam szívesen Hanna és barátai történetét. - Horváth Csege ajánlója
Az Időfutár-sorozattal először tavaly találkoztam, amikor 7. osztályban ez lett az első kötelező olvasmányunk. Rögtön megfogott a könyv fiatalokhoz szóló nyelvezete, izgalmas, lendületes cselekménye, ami szöges ellentétben volt korábbi kötelező olvasmányaimmal. -
A cselekmény velem hasonló korú gyerekekről, mai helyszínekről szól. Úgy beszélnek, ahogy mi is egymás között, így nemcsak hogy nem kellett hosszú unalmas leírásokat átrágni, de azt vettem észre, hogy az érdekes párbeszédek, az egymás után pergő események magukkal ragadnak és a könyv letehetetlenné válik.
A történet az első könyvben azzal veszi kezdetét, hogy egy hetedikes lány, Hanna, Pestre költözik és talál egy körzőt a lomtalanításon, amit egy hajléktalannak látszó öregember eszeveszetten keres. De persze nem csak ő akarja megszerezni. Az öregember Sándor bácsi, akiről később kiderül, hogy egy időgéppel jött ide 200 évvel korábbról, a múltból, hogy elvigye magával azt az embert, akit a körző választ.
A körző az időgép indítószerkezete, a kiválasztott pedig Hanna lesz, aki - a második könyvben - egyszer csak a XVIII. században találja magát. A múltban aztán senki sem az, akinek látszik. Az egyre gubancosabb szálakról,a fordulatos összeesküvésekről Hanna egy naplón keresztül avatja be legjobb barátnőjét, Zsófit és az itthon maradt osztálytársakat. Miközben Hanna nem kevés bonyodalom után a szabadkőművesek élére kerül és nagymester lesz, természetesen a barátok sem maradnak tétlenek.
A múltban zajló eseményekkel párhuzamosan a jelenben megindul egy mentőakció szervezése Hanna visszahozására. Egyre-másra tűnnek fel a különféle érdekes szereplők, akik mindegyike hozzátesz valamit a történethez. Sok kedves, szerethető karakter van köztük: vicces kétbalkezes és őrült tudós, elszánt matróna és elkényeztetett plázacica, mindenre elszánt bűnöző és igazi pedálgép. Mindenki megtalálhatja köztük azt, aki közel áll hozzá, akiért legjobban izgul, akinek legjobban drukkol.
Nem árulok el vele nagy titkot, hogy persze ez a mentőakció sem úgy sül el, ahogy azt tervezték. A kis csapat a múlt helyett a jövőben landol, így a harmadik kötetben már három idősíkon ugrálhatunk váltakozva. 1791 után 2058 lesz a következő évszám, a történések pedig egyre kuszábbak lesznek. Egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy az idősíkok találkozzanak és a helyzet megoldódjon. A múlt, a jelen és a jövő egyaránt szolgál váratlan meglepetésekkel, a feszültség egyre fokozódik, miközben észrevétlenül újabb és újabb ismeretanyaggal bővül tudásunk. Már nemcsak a történelemben leszünk egyre jártasabbak, hanem a fizika világában is elmélyedünk. Észre sem vesszük, de közben használható tudást szerzünk.
Minden könyv a történet egy-egy csúcspontján ér véget, így a harmadik kötet elolvasása után már alig vártam, hogy megjelenjen a következő. A negyedik könyv sem hazudtolja meg a címét, újabb időutazás vár ránk és nem is egy. Röpködnek a szereplők a jövőből a múltba és a múltból a jövőbe, miközben hála az újabb mentőakciónak Néró császárral és az ókori rómaiak korával is közelebbről megismerkedhetünk. Bár a rabszolgasorba kerülő szereplők nem mindig találják szívderítőnek helyzetüket, vicces jelentekben is bőven van részünk. Miközben mindenki az életéért küzd barátságok, szerelmek szövődnek, egyre jobban megismerjük a szereplőket és szinte mindenkiben találunk valami szerethetőt.
És hogy kinek ajánlom a könyvet? Azoknak, akik olvasták már a korábbi részeket nem hiszem, hogy ajánlanom kell, biztosan nagyon várták már az új rész megjelenését. De ajánlom mindenki másnak, aki szereti a kalandos, szövevényes történeteket izgalmas, mai nyelven elmesélve, aki szeretne megismerni sokféle karaktert, esetleg magára ismerni valamelyikben. Aki szeret nevetni, kíváncsi a múltra vagy a jövőre, egyszóval szeretne nagyon jó könyvet olvasni. És mivel nekem az Időfutár volt az eddigi legjobb kötelező olvasmányom, remélem más iskolákban is kötelező vagy ajánlott olvasmány lesz.
