Ropi, Zizi, Pálcika
Ropi és Zizi amerikai általános iskolások, és a naplóikban a filmekből, rajzfilmekből és sorozatokból ismerős amerikai iskolai élet rajzolódik ki, klikkekkel, menőkkel és nem menőkkel, legjobb barátokkal, versenyekkel, bulival, amibe el kell hogy hívja valaki az embert. De közben az iskolás barátságok, az órákon való unatkozás, a szülőkkel, családdal hadakozás éppen olyan, mint egy bármilyen kisiskolás élete - épp ezért tud számukra vonzóan másmilyen, és nagyon ismerős is lenni. Pálcikakutya pedig egy egészen más, fél méter magasan lévő nézőpontból szemléli nagyon szórakoztatóan a világot. Mind a három könyv naplószerűen van szerkesztve, kevés szöveg és sok rajz, "beragasztott kép" van a füzetlapra emlékeztető oldalakon, a betűtípus "kézi" - ettől viszont sokkal izgalmasabban néznek ki, mint egy sima könyv.
Jeff Kinney: Egy ropi naplója
Ropi, azaz Greg valójában egyáltalán nem ír naplót, csak feljegyzéseket az utókor számára - szóval a napló csak ott állt ezen a füzeten, amit olvasunk. Ropi feljegyzései mégis pont olyanok, mint egy napló. Ropi a felsőtagozatosok nehéz életét éli - de tényleg! Kicsi is, vékony is, nem is különösebben jó semmilyen sportban vagy tantárgyban, tehát ideális célpontja mindenféle gúnyolódásnak. Sajnos a nagyobbak gyakran piszkálják a kicsiket, de Ropit se kell félteni, ő is nagy mestere annak, hogy bajba keveredjen. A családja is tesz róla: az anyukája állandóan jobban tudja, hogy Ropinak mi a jó. A nagyobb tesója minden feladat és elvárás alól ki tudja húzni magát, a kisebbet meg persze folyamatosan egy cuki zseninek látják a szülők. Szóval Ropi egy igazi, hátrányos helyzetű és önironikus, jó humorú középső, aki az osztály bohócával, egy igazán fura figurával barátkozik, ami szintén nem tesz jót az iskolai beilleszkedésének. A hat részen keresztül hömpölygő iskolai-családi szituációk végülis nem csak humorosak, hanem kirajzolódik belőlük az amerikai középiskolák és kertvárosi társadalom rajza is: a szegényebbek hátránya a magamutogató gazdagokkal szemben, az okosak a menőző butákkal szemben, a klikkesedés, az álladóan teljesítők az álmodozókkal szemben, a bulik, a versenyek. Eteti magát ez a nagybetűs, könnyed sorozat, és szerencsére igazi jellemek-karakterek a néhány vonallal megrajzolt mellék- és főszereplők.
Harmadik-negyedikeseknek ajánljuk önálló olvasásra.
Rachel Reneé Russell: Egy Zizi naplója
Zizi - külsőre - Ropi lány párja: Zizi is egy kicsit kívülálló lány, nem éppen az osztály közepe. Egyrészt - ilyenkor kötelezően - művészlélek: rajzol, tervez, alkot (érdekes, az írás-olvasás már rég nem menő). Másrészt jótét lélek, nem akar senkinek rosszat, még ellenségének sem, mindig jófej. Viszont pont sikerül mégis elrontani igazán lényeges dolgokat, és ezzel, minden jóindulata ellenére nagy zűrt kavarnia.
Természetesen mi tudjuk róla, hogy okos, de ő sokszor agyilag zokninak tartja magát, ahogy olyan sok kisebbségi komplexusos kislány.
Szinte minden mondata végére odakívánkozik egy felkiáltójel, mert szenvedélyes, legyen szó szerelemről, rajzolásról, vagy csak gondolatmorzsákról. Mert persze halálosan szerelmes, és hol egyáltalán nem remél, hol nagyon is. A szöveg jóval szaggatottabb, mint Ropié, talán ezek miatt az érzelemnyilvánítások miatt, ahogy a betűtípus is dülöngélősebb, ezért kevésbé ajánlanám kezdő olvasóknak, mert annyira nem könnyen olvasható a szöveg, mint a Ropié. Zizi leginkább a nagyon csajszis csajoknak való, vagy aki vágyik ilyenné válni, esetleg a Hanna Montana rajongóinak, mert ugyanaz a stílus és elbeszélésmód, ugyanazok a karakterek szerepelnek benne. A rajzok stílusa is a pálcikaemberkék helyett inkább olyan hercegnős - szóval a Ropival való hasonlóság minden szempontból csak látszólagos.
Harmadik-negyedikeseknek ajánljuk önálló olvasásra.
Tom Watson: Pálcikakutya
Pálcikakutya történetei egy kicsit kisebbeknek valóak, mint Ropi és Zizi naplója, viszont ugyancsak vicces naplóról van itt is szó: Pálcika barátai mind jellemek: egyik kicsi, másik mohó zabagép, a harmadik kész nyomozó, a negyedik ijedős. Pálcika kutya és barátai a világ - látszólag - legegyszerűbb dolgát akarják elintézni: ebédhez jutni. Hogy ebből mégis egy kisebb regény kerekedik, az azért van, mert nem túl egyszerű egy kutyának a finom hamburgerek közelébe jutni, különösen, ha ez a kutya, illetve kutyacsapat egy kicsit zűrös. A könyve elején az a mulatságos felirat áll, hogy ez egy jó történet fura rajzokkal - nos, angolul ez egy jó történet rossz rajzokkal. A cetli nagyon is vicces pálcikakutya-rajzokat takar, amelyeket a szerző készít, de egy profi rajzoló rajzol át rendes rajzzá - hogy igaziból azért ne legyenek nagyon rosszak:).Viszont a szerző a honlapján egy kis youtube-videóban megtanít bennünket ilyen jó kis pálcikakutyákat rajzolni:
http://stickdogbooks.com/index.php
