Róka és Egér a városban
Már kézbeveheted Róka és Egér legújabb kalandjait, A nagy utazást. Bizony, sokat utaznak egy év alatt Andris és barátai: járnak a Balatonon, síelni, és Budapesten is kipróbálják a trolit, a metrót és a villamost. A járművek és helyszínek megelevenednek Paulovkin Boglárka gyönyörű festményein. Kísérd el őket budapesti útjukra, olvasd el a mese elejét itt a weben, a folytatást pedig a könyvben. Vigyázat, még csak most kezdődnek a kalandok!
– Ide nézzetek, mit kaptam a Papáéktól! – robbant be Andris az udvari kis kuckóba, ahol a barátai, Róka és Egér szundikáltak.
Pali bácsi a függőfolyosót söpörte éppen. – Azért köszönni se felejts el nagy lelkesedésedben – csóválta meg kissé a fejét az öreg, de Andris már mondta is tovább.
– Sziasztok! Jó napot, Pali bácsi!
Róka és Egér kíváncsian nézegette a kis játék trolibuszt Andris kezében. Már egy csöppet sem voltak álmosak!
– Hát ez meg mi?
– Nem tudjátok? Ti még nem is utaztatok trolin? – álmélkodott Andris.
– Mért, ezen utazni is lehet? – kérdezte félénken Egér.
Andrisból kipukkadt a nevetés, amikor megsejtette, mire gondol Egér.
– Nem ezen a kicsin, hanem az igazi trolibuszon! Ebben tényleg nem férnénk el! Ez itt a troli kicsinyített mása – kezdett türelmes magyarázatba, és mindent elmesélt a trolikról, amit csak tudott.
– Én például imádok trolizni! Azért is kaptam épp ezt ajándékba. Papáékhoz mindig trolibusszal megyünk.
– Itt a városban is jár ilyen? – kérdezte izgatottan Róka.
– Hát persze – mondta Andris, és ahogy rájuk nézett, hirtelen támadt egy remek ötlete.
– Nincs kedvetek trolibuszozni egy kicsit? Egy csomó mindent nem is láttatok még a városban!
Mindhárman kiszaladtak az udvarra, hogy megkeressék Pali bácsit. Elkéredzkedtek, és már indultak is a trolimegálló felé. A trolibusz már ott várt a piac melletti végállomáson. Amint felszálltak, a vezető beindította a motort.
– Az ajtók záródnak – mondta Andris a többieknek. – Üljetek le gyorsan!
Kilyukasztotta a jegyeket, és Egér mellé huppant a vezető melletti legelső ülésre. A hatalmas szélvédőn és az oldalsó ablakon is kiláttak. Igazi városnéző trolibusz!
– A piacot már jól ismerem – jelentette ki Egér.
– A jelzőlámpákat is – csatlakozott Róka.
Amint kiértek a kis utcák közül, forgalmas, több sávos útra kanyarodtak.
– Hú, mennyi autó!
– Az ott egy pickup! – mondta büszkén Róka. – Ilyennel járt otthon az erdész...
– Peugeut 600! – tromfolt Andris. – Ilyen van a Papáéknak.
– Nagyon lassan mennek! – állapította meg Egér.
Bizony, az autók éppen csak araszolni tudtak, olyan nagy volt a forgalom.
– Szerencsére nekünk van egy külön buszsávunk – mutatta Andris. – Itt csak a taxik, trolik és a buszok mehetnek.
De most a troli is megállt, mert pirosat jelzett a lámpa.
– Itt is jár vonat? – örült meg Egér, amikor meglátta az út közepén a síneket.
– Dehogy, ez a villamossín! – magyarázta Andris. – Ez is árammal megy, mint a troli, és síneken gurul, mint a vonat, de sokkal gyakrabban megáll. Majd kipróbáljuk ezt is!
– Kipróbálhatjuk most?
– Persze, akkor szálljunk le. És ha le akarunk szállni, jeleznünk kell – mutatta Andris Rókáéknak.
– Megnyomhatom én a gombot? – kérdezte félénken Egér.
– Hát persze! – emelte oda barátját Andris. A troli fékezett, és kinyíltak az ajtók.
Elindultak a közeli villamosmegálló felé. Éppen benn állt a villamos. Egér nekiiramodott.
– Ne fuss a villamos után, Egér! – állította meg őt Andris. – Ha- marosan jön egy újabb. A nagypapám mindig ezt mondja nekem.
Amikor zöldre váltott a lámpa, átbaktattak a zebrán.
A villamoson olyan sokan voltak, hogy nem találtak ülőhelyet. Andris erősen kapaszkodott, Róka Andris kezét fogta, Egér pedig Róka vállán üldögélt, hogy mindent jól lásson.
– Most megyünk majd át a hídon! – bökte oldalba barátját Andris. A Duna olyan széles volt, hogy percekig nézelődhettek az ablakból. A vízen hajók úsztak, középen pedig egy igazi szigeten is megállt a villamos.
– Jó sokan mennek biciklivel is! – csodálkozott Egér.
– És görkorcsolyával – tette hozzá Róka. – Meg kenuval!
– Na jó, de azok nem közlekednek, hanem sportolnak – vetette ellen Andris.
A villamos lassan átért a túlsó partra. Még pár megállónyit mentek, azután megérkeztek a Vár aljához. Leszálltak és elindultak fölfelé a zegzugos kis utcákon.
– Bárcsak azzal a hegyi lifttel jöttünk volna fel, amiről Pali bácsi mesélt! – fakadt ki egy idő múlva Egér. Andris csak lassan értette meg, miről beszél.
– Ja?! A siklóval? Tényleg feljöhettünk volna vele! Csak most más úton jöttünk. Na, gyere, felveszlek! – nyújtotta a karját Egérnek, aki már majdnem elpityeredett, annyira elfáradt.
Végigmentek a hosszú sétálóutcán, megnézegették a kirakatokat, körberohanták a hatalmas főteret. Megcsodálták a régi palotákat, a templomot, a bástyákat
és a lovasszobrot.
– Unatkozom – nyafogta Egér. –
Akkor nézz csak fel! – biztatta Róka.
– Jaj! Egy oroszlán! – sikoltott fel Egér.
Legszívesebben Andris mögé bújt volna. Andris kézen fogta és mosolygott:
– Hiszen ez csak egy szobor! Menjünk oda, legalább pihenünk egy kicsit!
Jólesőn bambultak mindhárman.
– Milyen apró innen minden! – hajtotta a fejét mancsára Egér.
– És mennyivel csendesebb! – helyeselt Róka.
Andris nagyon örült, hogy ilyen jól sikerült a kirándulás.
