Örökre összeköt minket valami
Pásztohy Panka meséje nem csupán utat mutat azt illetően, milyen közös programokat csinálhatunk Budapesten, és mely látnivalókat érdemes közben felkutatni, hanem olvasás közben minket is visszarepít Panka múltjába, mikor Budapesten élő nagymamájánál tett látogatásai alkalmával bebarangolták annak nevezetes és különleges pontjait. Pásztohy Pankával többek között emlékezésről, kedvenc budapesti helyeiről és arról is beszélgettünk, miért volt számára terápia a Pesti mese megírása.
- Hol található pontosan az a körúti ház, ahol a nagymamád lakott?
- A könyvben szereplő képek alapján könnyen megtalálható a ház. A pontos címet azonban nem szeretném elárulni, inkább meghagynám egy játéknak a megkeresését.
- A történetben szereplő nagymama valójában a te nagymamád, aki meghalt 6 éves korodban, épp mielőtt iskolába mentél volna. A Pesti mesével emléket szerettél volna állítani neki?
- Igen, ez a könyv terápia is volt nekem, mivel a mai napig nagyon hiányzik a nagymamám.
- Emlékszel, hogy gyerekként milyennek találtad Budapestet?
- Mindig is nagyon szerettem Budapestet. Minél nagyobb és élőbb egy város, annál jobban érzem magam benne. Már kisgyerekként is lenyűgözött ez a forgatag. Egyik kedvencem az Úttörő Áruház világító neontáblája volt, de az a mai gyerekeknek már semmit sem mondana, így természetesen kimaradt a könyvből.
- Milyen érzés volt, több mint 30 év után visszamenni a nagymamád házába?
- Sokáig halogattam, hogy visszamenjek a nagymamám házába, amit persze kívülről sokszor láttam azóta is, ha villamossal utaztam. Szerencsém volt, mert egy a házban lakó férfi beengedett. Minden változatlan volt. A mozaik a kapualjban, a piros lift, a lépcső. Felmentem az ötödik emeletre ahol lakott. A liftbe már nem szálltam be. Az ajtaját harminc éve nem festették át. Megálltam egy pillanatra. Hiába volt minden tárgy ugyanolyan, már üres volt. Nagymamátlan.
- Van olyan kedvenc budapesti helyed, ahova szeretsz időnként ellátogatni?
- Az Állatkertet nagyon szeretem, amikor tehetem, ellátogatok oda. Voltam már többfelé a világban állatkertekben, de a budapestit egyik sem tudta felülmúlni.
- Mit jelképez számodra a mesében megjelenő és papírból hajtogatott madár motívuma?
- Van egy japán legenda, miszerint aki ezer papírdarut hajtogat, annak teljesül egy kívánsága. A papírmadár az összetartozás csodáját jelképezi a mesémben. Mert hiszek abban, hogy örökre összeköt minket valami azokkal, akiket egyszer nagyon szerettünk.
- Mi a színhasználat jelentősége a narratíva szempontjából? Értem ezalatt a piros-sárga szín megjelenítését a történetben.
- A könyv emléktöredékéből áll össze. Az elnagyolt háttérszereplők, és a csak a nagymamára és a kislányra fókuszáló meleg színek, ezeket az emlékfoszlányokat jelképezik.
- Hogyan láttál neki a budapesti helyszínek ábrázolásának? Milyen technikával alkottad a mesében szereplő képeket?
- Természetesen minden, a könyvben szereplő helyszínre elmentem, és fotókat készítettem. Utána digitális rajzpadon megrajzoltam a karaktereket és a helyszíneket. Míg eddigi munkáim során csak a képzeletemre hagyatkoztam, most ezzel ellenben a valóság adta az alapot. Az Állatkertben ugyan már nincs tengerimalac város, de a kiadóval közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy kár lenne kihagyni a meséből.
- Várható a kötet folytatása újabb budapesti helyszínekkel, vagy esetleg másik városban?
- Klasszikus értelemben vett folytatása biztos, hogy nem lesz, de lehet, hogy a nagymama meglátogatja a kislányt vidéken.
A könyvet itt tudod máris megrendelni, tedd meg, ha tetszett.
Az interjút Gyovai Katalin készítette.
