Örökcsomók és gubancok
Nehogy azzal áltassuk magunkat, hogy az óvodás- vagy kisiskoláskorú gyerekünknek csak a cipőfűzőjére kerül csomó, csak a hajuk van tele gubanccal! Mihelyt a gyerekek jelentősebb időt töltenek közösségben, pillanatok alatt intenzíven megélt kapcsolatokba bonyolódnak a kortársaikkal. Ne essünk abba a hibába, hogy az általuk mélyen átélt érzelmeket mi lekicsinyeljük! Felnőttként hajlamosak vagyunk az képzelni, hogy (főleg az ovisokra) kizárólag a kérészéletű, egyik napról a másikra átrendeződő barátságok a jellemzőek. Lehet, hogy gyorsabban köttetnek és oldódnak a kapcsolatok, de ez nem jelenti azt, hogy ne adnák bele teljes lelküket. És nem ritkán az is előfordul, hogy egyes barátságok, sőt, akár kiskori szerelmek éveken át megmaradnak. Ha pedig komoly a szerelem - adhatunk gyűrűt! Örökcsomóval!
Nálunk mostanában valahogy sűrűbben bukkannak fel olyan kérdések, hogy ki-kinek a társa, mikor kezdődik és mennyi ideig tart egy szerelem, milyen az, ha valaki azért sír, mert nem szereti a másik, hány férje lehet az embernek egyszerre.
Amellett, hogy próbálok mindenre válaszolni, jól jön ilyenkor egy témábavágó jó mesekönyv. Gimesi Dóra Csomótündér című könyve nem egy rózsaszín könyv. Mindenkit megszólít, fiúkat és lányokat is. Tündérek, óriások, királylányok és királyfiak életén keresztül mesél a lehetetlent legyőző szerelemről, az önfeláldozásról, a válásról, az élet olyan hétköznapi történéseiről, melyekről sokszor azt hisszük, hogy csak a felnőttlét velejárói, pedig dehogy. Bár a könyvet 8 éves kortól ajánlják, mi az 5 évessel többször végigolvastuk, mert nincs még egy mesekönyv, amely ilyen humorral, affektálás nélkül mesélne a szerelemről.
A szerelemnek megvannak a maga kellékei, amelyeket a gyerekek is szívesen adaptálnak saját életkoruknak megfelelően. Így született nálunk egyik este sebtiben házassági anyakönyvi kivonat, egy másik délután pedig...
Csomozótt-bogozott gyűrűk
Hozzávalók
- gyűrűalap (a legtöbb hobbiboltban kapható)
- színes szaténzsinór (röltexben vehetünk, ha elsőre nem értenék, hogy mit keressünk, mondjuk, hogy színes patkányfarkot szeretnénk, ez is csak egy olyan szakszó, mint a farkasfog)
- pillanatragasztó (ezt ne adjuk a gyerekek kezébe, itt most a ragasztás felnőtt feladat)
Vegyünk pár különböző színű szaténzsinórt, vágjunk belőlük egy-egy 25-30 centiméteres darabot. Körülbelül ennyi kell, hogy a gyerekeknek ne legyen túl nehéz a csomózás. Kössünk a középre egy csomót, vagy ha több színből szeretnénk készíteni a gyűrűt, akkor csomózzuk össze a zsinórokat, majd egymásra építve kössünk újabb és újabb csomókat, ezeket kicsit helyezgetve alakítsuk a gubancok formáját. A csomózás nehéz mesterség, a kis ujjakat hamar kifárasztja a sok apró, precíz mozdulat.
Amikor már elégedettek vagyunk a csomókupaccal, vágjuk le a maradék zsinórt, de előtte tegyünk egy-egy pötty pillanatragasztót az utolsó csomóra, ez megakadályozza, hogy a levágás után szétcsússzanak a csomók. Ezután ragasszuk fel a gyűrűalapra a szaténhurkát.
Máris gyönyörködhetünk az ujjunkra húzott csomókölteményekben!
