„Nincs semmi gond? Hát nem látod, hogy csak gond van?”
Gyönyörű kamaszkritika egy nehéz és érzékeny regényről. Így olvassa egy kamasz Eve Ainsworth Sebek című regényét. Ismerd meg a regényt kamasz szemmel!
Milyen lehet egy seb? Horzsolás, vágás, nyílt seb, belső vérzés, lőtt seb. És lelki. 
A könyv elején megismerjük Gabit, egy tini lányt, aki nincs túl jóban a szüleivel. Eleinte nem tudjuk miért, de ahogy egyre jobban elmerülünk a könyvben, kiderül, hogy ez a lány csak a gördeszkázást és a nagyapját szereti igazán. A nagyapját azonban elveszítette. Gabi életében ez óriási lelki sebet ejtett. Ha nem is szó szerint, de szakadékba zuhant. A depresszió sötét, mély gödrébe. Folyamatosan rossz álmai vannak, így egy idő után nem tud aludni. Nem ízlik úgy az étel, ezért nem is eszik. Mindennek tetejébe összeveszik az anyjával. Egyedül maradt a gyász fájdalmában. Már a számára legfontosabb dolgot, a gördeszkázást sem tudja teljes erőbedobással és odafigyeléssel csinálni. Így hát már semmi boldogság nincs az életében.
Én még nem éltem át gyászt, mégis olyan erővel vágott arcon egy-egy jelenet, hogy néha abba kellett hagynom az olvasást, hogy átgondoljam, mi is történt. Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem, hogy az író minden feladott labdát lecsapott már a történet elején, de nem. A könyv végéig tudott újat mondani. Egy-egy fejezet elolvasása után minden addigi esemény új értelmet kapott. Kiderült, miért nem bírja Gabi az anyját, miért nem megy neki úgy a gördeszkázás, és hogy miért érintette ennyire mélyen nagyapja halála.
A könyv két történeti szálon fut. Az egyiken megismerhetjük Gabi napjait a nagyapja halála után, azt, hogy hogyan próbálja leküzdeni a gyászt vagy éppen hogyan süllyed benne egyre mélyebbre. A másik szálon pedig megtudjuk, hogyan éltek akkor, amikor még élt a nagyapa, milyen problémákba ütköztek, és milyen vidám pillanatokat éltek meg együtt. A könyv Gabi szemszögéből íródott, ezzel teszi még átélhetőbbé a történteket. A regény, hangulatát tekintve, az elején nyomasztó, az egészet fekete - fehérben tudtam csak elképzelni. Aztán, ahogy egyre több tényt ismertünk meg, az egész történet színesebbé vált. A tipikus kamaszlány - szülő veszekedések egyre csitulnak, bár több csontváz is kiesik a szekrényből. A baráti társaságban erős szerelmi és baráti kötelékek szövődnek. Ahogy egyre jobban ki tudja zárni a mindennapi gondokat, a gördeszkázásban is egyre kiemelkedőbben teljesít. Persze ez is hullámzóan alakul, egyszer fent, egyszer lent.
A könyv olvasása közben megéreztem, hogy nagyon rossz lehet egyedül maradni a gyász szomorúságában. Kérjünk segítséget, ne érezzük cikinek beszélni erről a barátainkkal, vagy olyan családtagjainkkal, akikben megbízunk! Bár a testi sebek feltűnőbbek és látványosabbak, azt is észre kell vennünk, hogy mennyire szenved az, aki lelkileg sebzett. Figyeljünk rájuk, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a környezetében ilyen embert. Ahhoz, hogy észrevegyük, nagyon fontos a személyes kapcsolattartás, mert a Messenger sokszor hallgat a lélekről. Ezért nagyon fontos, hogy lássuk meg barátainkon, ismerőseinken a lelki sebek „tüneteit” és segítsünk nekik, mert tudjuk, mennyire sokat jelent, ha van valaki, akit bármikor kereshetünk, akire támaszkodhatunk. 
Nagy Bertalan
