Nem nagyon kedvelem a happy endre végződő könyveket, szerintem túl szürreálisak
Ismerd meg Bogit, "az őrült, sok fandombeli bloggerinát", új kamaszkritikusunkat!
Sziasztok!
A nevem Balázsi Boglárka, de szólítsatok csak Boginak. 13 éves vagyok, Kaposváron élek és az ugyanitt lévő Katolikus Általános Iskola 8. osztályába járok. Igazából a sulinak sokkal hosszabb neve van, de egyrészt lusta vagyok leírni, másrészt pedig szerintem nem nagyon érdekel ez másokat.
Szabadidőmben olvasok, írok, zenét hallgatok, sorozatot nézek és futok. Mármint futógépen, nem csak úgy a nagyvilágba. Több, mint három éve klarinétozom, előtte hat évig furulyáztam. Valamennyire tudok zongorázni, és gitározni is tanultam régebben, de nem jutottam sokra egyikkel sem.
Heti egyszer járok német előkészítőre a KTMG-be, valamint szintén hetente nyelvvizsga előkészítőre. Ebből levonható következtetés, hogy imádom a német nyelvet, jó is vagyok belőle és német specen szeretnék tanulni az elkövetkezendő négy évben.
Ha „nagy leszek”, írással vagy a német nyelvvel kapcsolatos munkát szeretnék vállalni. Szívesen kiköltöznék Franciaországba, valahová vidékre, ahol sok a levendula, szép a táj és nem történik semmi sem.
Az olvasás számomra megnyugvást jelent egy hosszú, fárasztó nap után. Mindig van nálam könyv, ha nem is papírformában, a telefonomon biztos akad ebook, szóval bármi van, biztos vagyok benne, hogy nem fogok unatkozni. Feltéve, ha nálam van a telefonom.
Könyvek terén mindenevő vagyok, bár van néhány stílus, amitől ki tudok rohanni a világból. Ilyenek a naplóregények és a nyáltól csöpögő, klisékkel teletömött lovestoryk. Nem nagyon kedvelem a happy endre végződő könyveket, szerintem túl szürreálisak. Szeretem a horrort, a krimit és valamilyen szinten a fantasyt is, de bármit elolvasok, amit már megvettem vagy kikölcsönöztem a könyvtárból. Könyveken kívül még sok blogos történetet is olvasok, ezek viszont csak és kizárólag horror témájúak.
Kedvenc könyvet nem nagyon tudok kiemelni, szinte mindig változik az ízlésem, de szeretem a Harry Potter-sorozatot, ezek közül a kedvenc kötetem a harmadik, a Harry Potter és az azkabani fogoly, mert ebben lép színre először Sirius. Romantikus könyvek közül a Csillagainkban a hibaa favorit. Krimiből szeretem az orvosi krimiket, legutoljára Sally Hunter Amnéziáját olvastam ilyen témában.
Írók közül nincs kedvencem, szerintem lehet egy írónak egy darab nagyon jó könyve, a többi pedig borzalmas, de ez előfurdalhat ellenkezőleg is. Például John Green Csillagainkban a hibáját imádtam, de a Papírvárosokat nem bírtam elolvasni. Régebben nagyon rákaptam Rejtő Jenőre, főleg a légiós regényeit olvastam. Imádtam őket, de volt egy, ami nagyon nem tetszett, már a címére sem emlékszem. Ellenpéldának mondanám (és talán nagyon utálni fognak néhányan) Leiner Laura Szent Johanna gimi-sorozatát és a Bábelt, amiket utáltam, de az Akkor szakítsunk és a Bexi-sorozat nagyon tetszett.
Jelenleg három könyvet olvasok: Móricz Zsigmondtól a Légy jó mindhaláligot, amit már rég el kellett volna olvasnom, de szerintem annyira unalmas; Cornelia Funke Tintaszív c. könyvét, aminek még nagyon az elején tartok; és Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűntjét, amit régebben már láttam filmen, és annyira megtetszett, hogy mindenképpen el kellett kezdenem.
Az írás nekem az önkifejezésről szól. A történetemben le tudom írni a gondolataimat úgy, hogy közben nem néznek őrültnek, ki tudom élni a „pszichopata énemet", amit máskor nem tudok. Írás közben semmi mással nem tudok foglalkozni, még enni vagy zenét hallgatni sem.
Azt akarom, hogy az emberek megváltozzanak az írásaim hatására. Legyenek nyitottabbak az újra, ne ítéljenek el senkit sem a kora miatt, ne érdekelje őket, hogy a társadalom szerint „bolondok”. Amíg valaki felteszi magának a kérdést, hogy „tényleg ilyen vagyok, amilyennek a többiek mondanak?”, addig nem lehet teljesen önmaga.
A kedvenc idézetem az előbbi gondolathoz kapcsolódik, miszerint az emberek azt akarják, hogy tökéletesek legyenek, legalábbis annak látszanak. A kedvenc énekesnőm, Melanie Martinez egyik dalából, a Dollhouse-ból vettem ki, és nekem néha ez ad erőt, hogy észrevegyem, igazából mindenki ugyanolyan tökéletlen, mint én:
„Everyone thinks that we're perfect
Please don't let them look through the curtains."
Van egy blogom, aminek a címét szintén egy Melanie Martinez dal ihlette. Ez a blog egy menedék nekem, ahová elbújhatok a problémáim elől, leírhatom a hülyeségeimet, kiélhetem a rajongásomat bizonyos dolgok után. Szóval ha érdekelnek az agymenéseim, ide kattintva megtaláljátok őket.
A bakancslistám első pontján egy utazás szerepel, méghozzá Londonba. Mindenképpen meg szeretném nézni a Westminsteri apátságot és a Palace-t, a Harry Potter stúdiót, valamint a Baker Streetre is ellátogatnék.
Az életem nem létezne a laptopom nélkül. Mindenem ezen van, a képeim, a történetem fejezetei, a jelszavaim, konkrétan az egész életem. Nem is tudom, mit kezdenék nélküle.
Az otthoni, saját könyveimet már mind elolvastam, ezek szép sorban a könyvespolcon vannak. Általában könyvtári könyveket vagy ebookot olvasok. Előbbiek az íróasztalomon, a földön, a tankönyveim között, a táskámban, meg úgy általában mindenhol megtalálhatóak, az ebookjaimat pedig a telefonomon tárolom.
Egyetlen egy szó illik rám, de ez minden értelemben: őrült. Szerintem a fentiekből már mindenki rájött, miért ezt a szót választottam, de ha nem, elmondom, miért. Sokszor mondták már, hogy „nem vagyok komplett”, vagy hogy pszichopata vagyok (egyébként tisztában vagyok vele, hogy aki mondta, nem tudja, mit jelent a szó). Máskor viszont jó értelemben használták, mert annyira bizarr, de mégis örök, boldog emlék van, amit nekem köszönhetnek.
Szóval ez lennék én, az őrült, sok fandombeli bloggerina, Bogi.
Ide kattintva el tudod olvasni Bogi pályázatát is, amivel bekerült a szerkesztőségbe.
