Az ember természetéből eredően vágyik a természetfeletti tudásra
Olvasd el Bogi kritikáját az Időfutár 4.-ről!
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 4. – A Káosz Temploma
Az ember természetéből eredően vágyik a természetfeletti tudásra, a lehetetlen – vagy legalábbis annak hitt – dolgok megvalósítására, a mindenható lét megközelítésére. És mindegyikbe beleillő fogalom az idő.
Senki sem tudja, hogyan és miért van, sőt, még a dolog pontos mivolta is ismeretlen számunkra. Egyáltalán mi az a múlt? Mit nevezünk jövőnek? Lehet, hogy ez a pillanat már megtörtént, csak az emberi agy nem elég fejlett, ezért lassabban fogja fel a történéseket, én pedig már majd’ kétszáz éve halott vagyok.
Jó, oké, bevallom, ez tényleg elég valószínűtlen. De a lényeget szerintem már értitek: bármi lehetséges, mivel konkrétan fogalmunk sincs az időről.
Az emberek elméjében pedig – talán éppen a tudatlanságunk miatt – felvetődött az időutazás kérdése. Nézzük csak: a Vissza a jövőbe-trilógia, a Ki vagy, doki?-sorozat, a Pillangó-hatás és az Időfutár mint rádiójáték és mint ez alapján íródott regénysorozat.
Fülszöveg
„Az Időfutár csapata három részre szakadt az időben, és még ennél is többre a térben. Vajon hogyan boldogul Hanna a tehénfejéssel Bécsben a tizennyolcadik században? A jelenben Szegeden egészen jól halad a hadronépítés, de megérkezik Hanna néni, és onnantól valahogy minden összekavarodik. Szabika pedig Edinának kezd el udvarolni, ami tényleg a világ vége! A jövő sem biztat sok jóval, ha Bujdosónéval vagy összezárva egy óriási porszívóban - ezt még egy daleknak sem kívánja az ember. Ki gondolná, hogy azok járnak a legjobban a negyedik részben, akik magával Néróval bulizhatnak?”
Véleményem
Ez egy tipikus Időfutár-kötet: minden fejezetben történt valami, baromi vicces, Hanna elképzelhetetlen okok miatt megmentőkórban szenved még mindig, tele volt az egész könyv izgalommal és olvasás közben folyamatosan tanultam.
Lehet, hogy furának és talán őrültnek fogok tűnni, de én teljes mértékben megértem Zsófi viselkedését. Ő igazából csak meg akarja menteni a Földet a háborútól, de a kivitelezés módja egy kicsit brutális.
A Zsófi-Tibi szerelmi szál számomra erőltetettnek tűnt, szerintem felesleges, nincs nagy jelentősége. Benedict és Hanna viszont nagyon aranyosak, jópofa konfliktusok adódtak a – cseppet sem felhőtlen – kapcsolatukból. Az pedig, hogy Bulcsú belezúgott Teklába, elképesztően hihetetlen, és mégis adta magát!
A váltott szemszöget én kifejezetten nem szeretem, az Időfutárnál mégis jól jön ez a fajta írásmód, hiszen így sokkal több információ jut el az olvasóhoz, minden fontos eseményről tud.
Minden egyes fejezet izgalmas volt, jelen volt a kötetben az a tipikus Időfutár-humor, az abszurd jelenetek és az érzelmek színessé tették a könyvet.
Összegzés
Ahogy az előző kötetek, ez a rész is izgalmas, mai és vicces, lényegében hozza az Időfutár színvonalát.
Azoknak a tiniknek ajánlom, akik már unják a sok klisés gimis történetet és a kötelezőket, szeretnének valami mait és humorosat olvasni és érdekli őket az időutazás és a tudomány.
Olvasd el Bogi bemutatkozó levelét itt!
