Nagy képek, minimál szövegek
Agócs Írisz, a Pagony állandó illusztrátora, a Maszat- és Tandori-rajongók, valamint blogkövetőinek nagy kedvence január végén elköltözött egy dél-magyarországi tanyára a tizenkettedik kerületből. A hatalmas váltás (felszabadulás?) írásos nyoma itt van oldalunkon, Írisz netnaplóiban. Most az új, már a mező-fű-fa háromszögében íródott-rajzolódott képeskönyvről, a Kicsi, nagyról beszélgetett vele Hajdú Zsanett.
Hogy érzed magad most, hogy beköszöntött a jó idő?
Mióta elköltöztünk egy faluvégi-erdőszéli tanyára, a természeti jelenségek legkisebb jeleit is sokkal jobban megérezzük, mint korábban a budapesti otthonunkban. Így rettentően élvezek mindenféle időt, most épp az egész napos esőt.
Hogy tetszett az idei könyvhét? Nagyon vártad?
Vártam a könyvhetet, mert szeretem a Vörösmarty téri nyüzsgést, a találkozást a többi illusztrátorral, szerzőkkel, kiadókkal. Nézegetem, hogy milyen új könyveket kell feltétlen beszereznem.
Most min dolgozol?
Leginkább Szirmai Márton rövidfilmjének illusztrációin dolgozom. Ez elég nagy feladat, nekem pedig végképp az, mert eddig még soha nem vettem részt animációs projektben. Ezenkívül a Naphegy kiadó megbízását igyekszem befejezni, ami egy mondókás könyv formájában véglegesedik. De sorolhatnám még a párhuzamos szálakat, mindig van négy-öt egymás mellett futó munka, amiket próbálok kordában tartani.
A Te képeid számomra mindig olyanok, mintha a szereplők egy-egy „saját” történetet is mesélnének. Így van ez? Ezek a kis történetek elindulhatnak egyszer „külön” útra?
Amikor rajzolok, akkor bármi is kerül a lapra, annak a fejemben ugyanúgy van háttértörténete, mintha egy valós és létező ismerősömről kellene gondolkodnom. Valahogy azzal együtt, ahogy létrejönnek a kétdimenziós festék foltok, létrejön egy kerek történet, ami körülveszi őket.
Többször előfordult, hogy le is írtam egy-egy rövid történetet, ami közvetlenül körülvett egy rajzot. Ilyen a sürgősségi gyógymalac, vagy Undibundi. De van egy egyperces gyűjteményem azokból a kis esetekből, amik nagyon erősen kikívánkoztak.
Undibundi
Hogyan született meg a kismadár és az elefánt alakja, története? Elkezdtél rajzolni, és egyszer csak elindult a mese?
Ez a mese úgy született meg néhány évvel ezelőtt, hogy a sokadik külföldi kiadói meghívás után beláttam, hogy amíg nem én írok nagyon rövid szövegeket a saját képeimhez, biztos nem fogunk továbblépni az együttműködés irányába. Az a könyvtípus, amire a képeim leginkább alkalmasak a külföldi könyvek esetében, úgy néz ki, hogy hatalmas színes oldalakon borzasztó kevés szöveg van. És a legtöbb esetben a szerző személye egybeesik az illusztrátoréval. Sokáig ellenálltam, hisz itthon teljesen mást ismertem és szoktam meg.
A tervem az volt, hogy majd rajzolok valamit, és aláírom, hogy mi történik a képen. Mégis, mikor a kiadótól a szállásom felé tartottam, eszembe jutott egy történet. Először az alapkoncepció volt meg, hogy egy kicsi és egy nagy valami beszélget, és aztán lett meg az elefánt és a madár, mint ezeknek a méreteknek remek képviselői, és az életben is akár előforduló páros.
Mennyire kapcsolódik a Kicsi, nagy könyvecske az eddigi munkáidhoz?
Azt hiszem, hogy az eddigi legnehezebb munkám volt. Szerettem volna, ha az illusztrációk a szöveghez hasonló egyszerűségűek, de mégsem unalmasak. Vicces, de sokáig úgy éreztem, hogy ehhez a szöveghez nem lehet mit rajzolni, ezen kellett túllépnem.
A nehézséget abban éreztem, hogy végig a kismadár és az elefánt van az oldalakon, semmi más, és ez képileg tud irtó unalmas is lenni. Igyekeztem ezért egyrészt minél véletlenszerűbb foltokat létrehozni és azokban megláttatni a két szereplőt, másrészt abban bíztam, hogy másokat is lenyűgöz az akvarellfoltok mintázata, és ezt toltam előtérbe.
A kismadár bennem előhívja Tandori verebeit, az elefánt pedig mintha rokona lenne Maszat játékainak. Számodra is vannak kapcsolódási pontok?
Ez érdekes kérdés, úgy érzem, hogy mindent csak egyféleképpen tudok megrajzolni, úgy, amilyennek én látom. Ami azt jelenti, hogy bár az állatkertben lévő elefánt lehet, hogy nem összetéveszthető az általam lerajzolttal, de ha csak a lényeges pontokra koncentrálunk, akkor valahogy mégiscsak egybeesik a kettő.
Ezért van, hogy minden állat, amit rajzolok, "cipelő", minden kisgyerek Maszat, és hogy Maszat elefántja hasonlít a nagy elefántra. Ez végülis érthető, hisz valóban rokonok.
A kicsi, nagy amilyen egyszerű, olyan összetett is lett. Talán pont azért, mert a két hős párbeszédébe nem szól bele egy mindentudó narrátort, aki levonhatná a „végső” következtetéseket. Ugyanakkor mind a szöveg, mind a képek mindig kiegyensúlyozzák az „ellentéteket”. Mit jelent számodra ez a könyv?
Számomra valami irtó óriási vagy éppen apró kis életigazságot jelent az, amit el szeretnék mondani ezzel: hogy egy helyzet önmagában nem képvisel egy minőséget, az értékelése hozzáállástól függ. Lehet jó is, rossz is az, hogy valaki kicsi. Főleg persze a kisgyerekekre gondoltam. Remélem lelkesítően hat, hogy van sok jó oldala annak, hogy valaki kicsi. De azért is van két része a könyvnek, mert az hogy valaki kicsi vagy nagy, ugyancsak viszonyítás kérdése, és nem szeretnék senkit sem elkeseríteni. Így biztatásképp írtam meg, hogy miért jó - szinte ugyanolyan helyzeteket vizsgálva - nagynak lenni.
Lesz „folytatása” a Kicsi, nagy-nak? Esetleg meseíróként is szívesen kipróbálnád magad?
Bár ez némileg ellentmondásosan hangzik, de nem vagyok túl jó a sorozatokban, sokkal inkább megy bármi, ami rövid és gyors, például a versillusztrálás. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a történet folytatható, de hasonló kategóriájú, minimál szövegek vannak a fejemben. Hosszú szövegeket szinte biztos, hogy nem fogok írni, mert se türelmem, se egyéb képességeim nincsenek meg hozzá. Fel sem merül bennem, hogy meseíró lennék, inkább csak hosszú címei vannak a képeimnek.
Egyik legvarázslatosabb képzőművészünk, Gulácsy Lajos a képeit egész munkássága alatt szövegekkel is kísérte. Te is így értelmezed a képeidet, azaz a szövegek csak úgy „dőlnek” a képekből?
Igen, a képekhez mindig tartoznak szövegek. Például a Maszat-sorozat esetében is, ahogy ez most már ki is derül a nyilvánosságra került titkokból, van egy csomó háttértörténet, ami csak szövegként is megjelenhetne. De talán jó az, ha vannak ilyen elhagyott képi morzsák, amiket a könyvet sokadszorra olvasó szülők felcsipegethet, és akár csak a maguk örömére csavarhat egy picit a mesélésben.
Számomra a legtöbb szöveg egyben kép és fordítva. Nem kitalálom vagy megtervezem, hogy hogy néz ki egy szöveghez tartozó illusztráció, hanem megpróbálom minél hitelesebben megrajzolni azt, amit a szöveget hallva/olvasva látok magam előtt. Nem mindig sikerül, mert nehéz a saját fejünkből kimásolni valamit egy papírlapra. Van, amikor fel is adom.
Idén fog még megjelenni Tandori Dezső egy kötetnyi gyerekverse a Te illusztrációiddal, teljesen új kötetkompozícióval, köztük még önálló kötetben meg nem jelent szövegekkel. Ez valamilyen szempontból a Medvék minden mennyiségben „folytatása”. Élvezed a munkát?
Az én szemszögemből is folytatásnak tűnik, irodalmilag nem tudom, hogy annak számít-e. Még medvék. Azt kellett észrevennem, hogy medvefüggő vagyok, pontosabban tandorimedvefüggő. Nem tudok ellenállni se a versek olvasgatásának, se a szinte azonnali megrajzolásnak. Fura érzés ez. Úgy érzem, hogy átvették a medvék az irányítást. De természetesen közben nagyon élvezem. A legjobb dolog Tandori Dezső verseihez medvéket festeni, nem kívánnék sose jobbat senkinek!
A Medvék minden mennyiségben szövegei számomra egészen különleges módon transzformálódtak a te mackóiddá, a szövegek és a képek mintha tökéletes harmóniában, karonfogva keringenének az olvasó felé. Tandorinak ugyanakkor, akárcsak Neked, határozott, sajátos művészi világa, hangja van. Hogyan befolyásolta a Tandori-féle (filozofikus) versnyelv a te képi világodat?
Talán nem véletlen, hogy Tandori Dezső versei nagyon régóta a hatásuk alatt tartanak. Nagyon tetszik az a fajta letisztult, de mégis megcsavart és többszörös jelentésekkel bíró szöveg, amit ő létrehoz. Elsőnek túl érthetőnek tűnik, aztán belegondol és beleveszik az ember, aztán belátja, hogy igazából nem érti az egészet - de olyan jólesően nem érti. Biztos, hogy nagyon hat minden munkámra az összes Tandori vers. Például, simán el tudnám képzelni, hogy a Kicsi, nagy-ot egy Tandori Dezső féle medve írta. Szeretem azt gondolni, hogy a medvékhez hasonlóan egy jófajta közömbösséget keresek mindenben.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
A legtöbb tervemet nagyban meghatározza az év eleji költözésünk. Teljesen átrendeződtek a fontosságok. Nehéz leírni, hogy mit jelent a tizenkettedik kerületből egy tanyára kerülni, de nagyjából teljes átváltozást. Emiatt nem is igazán fogalmazódnak meg bennem tervek. Eddig volt a rajzolás és volt a nemrajzolásos szabadidő, most valahogy minden pont ugyanolyan fontos, az is, hogy rajzoljak és az is, hogy bodzát gyűjtsek. És egyiket sem szeretném elhanyagolni - így a jó egyensúly megtalálásán dolgozom.
