Misu visszatért!
A nyúlfarknyi mesék Misuval folytatódnak! Misu, a főszereplő kisnyuszi olyan, mint minden kisgyerek – okos, kíváncsi, örökmozgó, néha akaratos és makacs. Nincs kedve cipőt húzni vagy szépen enni, nem akar lefeküdni, vigyázni a kistestvérére, legszívesebben egész nap tévézne... Ismerős? Ha igen, akkor olvass bele a könyvbe!
Misu szemetel
– Misu, csak nem a járdára köpted a rágódat?! – Éppen hazafelé tartottak.
– De. Na és? Mindenki ezt csinálja! – vágta rá Misu. – Nézd! Itt is szemét van, meg itt is, meg ott is! Minden csupa szemét!
– Aha. Szóval szerinted egy kis rágó már nem számít?
– Pontosan – bólintott Misu, és arrébb rúgott egy zacskót, ami épp az orra előtt hevert. – Pfúj! Vacak sült krumpli! Most ketchupos lett a cipőm!
– Töröld meg a fűbe! – tanácsolta apa.
– Nem jó ötlet. A fű tele van kutyakakival – felelte Misu, és rálépett egy újságpapírra, ami persze ráragadt a maszatos cipőre.
Apa felnevetett.
– Milyen praktikus, Misu! A kecsapos cipődre ráragad minden szemét. Elmehetsz utcaseprőnek!
– De te is. Pont most léptél bele egy rágóba, apa!
Misu későig fennmarad
– Legfőbb ideje lefeküdni – közölte apa.
– Én ma nem alszom – vonta meg a vállát Misu. – Fennmaradok egész éjszaka.
– Rendben – fordult anya apához. – Mi viszont menjünk aludni.
– Jó éjt, Misu! – köszöntek el kórusban.
Misu fogta az új képeskönyvét, és beült apa foteljébe. Négyszer egymás után elolvasta a könyvet. Kétszer az elejétől a végéig, kétszer pedig a végétől az elejéig.
A nappaliban néma csend honolt. Misu az ablakhoz lopakodott, és kikukkantott a függöny résén. Kinn sötét volt. Bement a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Megcsapta a hideg, hunyorgott a nagy fénytől. Evett egy falatot a krumplipüréből, ami ebédről maradt. Ivott egy korty almalét. Kilesett a folyosóra. Az ablakon besütött az utcai lámpa, és megcsillant a fénye a bukósisakján. Halkan megzörrent mögötte valami.
Mackó, Kutyus és Pingvin a fürdőszobában üldögéltek a kosárban.
– Miért nem alszotok még? – suttogta a fülükbe. A barátai nem válaszoltak.
– Most már legfőbb ideje lefeküdni! – szólt rájuk Misu jó hangosan.
A gyerekszobában égett a lámpa, a kényelmes ágyban jó meleg volt. Misu felolvasta Mackónak, Kutyusnak és Pingvinnek az új képeskönyvét, azután lekapcsolta a lámpát.
– Jó éjszakát! – suttogta, és nemsokára mind a négyen mélyen aludtak.
Mindent meg kell ragasztani
– Ma egyáltalán nem volt finom az ebéd – közölte Misu.
– Miért, kicsim? – kérdezte a nagyi, és elmosta a tányért.
– Mert nincs itt a saját székem – mondta Misu, és elsírta magát.
– Még mindig az asztalosnál van. Meg kell szerelni a lábát, mert billeg. Gyere, segíts törölgetni!
A nagyi Misu kezébe nyomta a piros-fehér kockás konyharuhát. De Misu csak sírt és sírt.
– Nem szeretem a piros rongyot. A kéket akarom!
– Jól van, akkor itt a kék, tessék – nyugtatgatta nagyi.
Aztán együtt eltörölgettek két tányért, két csészét és két villát. Misu még a kedvenc kis kék tálkáját is eltörölgette, amiben a szósz volt. Nagyi közben bement a kamrába. Mire visszaért, Misu kezében két darabban volt a tálka!
– Mi történt, Misu? – kérdezte nagyi.
– Minden tönkremegy! – zokogta Misu, és feltartotta a vérző hüvelykujját nagyinak.
– No, no. Nincs semmi baj! – vette nagyi a karjába Misut. – Most először is letapasztjuk az ujjadat, aztán összeragasztjuk a tálkádat, és felhívjuk az asztalost, hogy megragasztotta-e már a széklábat. És ha mindent elintéztünk, kapsz egy cukorkát. A legeslegragadósabb karamellt, amit csak találok, jó?
Ha tetszett Misu története, olvass bele az első kötetbe is!
