Meséljenek a képek!
A Könyvfesztivál képeskönyvei közül válogattunk: meghatóakat, vicceseket, klasszikusokat. Válogassatok ti is, és meséljetek együtt a gyerekekkel a képekről, a képekkel. Meglátjátok, hogy egy jó képeskönyv a felnőtt és a gyerek fantáziáját egyaránt beindítja.
May Szilvia: A Fásli utcai Állatkórház - Újabb esetek, ill. Petrók Ildikó, Cerkabella,
A Fásli utcai állatkórház első részében az Állatkórház - ami az emberkórház humoros kiforgatása négy osztályt ismerünk meg. Az új kötetben újabb osztályok jönnek: szülészet, szemészet, sebészet és fertőző osztály. Ahogy az előző kötet nagy duplaképe a tornateremről volt a kedvencem, itt rögtön az első, a kórház felülnézeti képe a legérdekesebb, ahol az összes osztályt és szobát egyszerre látni.
Ahogy az első részben is, itt is az állatok bajai képzelt betegségek: Nyúl úr megint titokban nassol, ezért rövidlátónak tetteti magát - így jutunk a szemészetre, ahol minden létező vizsgálatot megismerünk. A malacok iskolát akarnak kerülni - a zsírkréta-pöttyök eredetét keressük a fertőző osztályon. Mackó úr pedig az eperlekvárt “adja el” vérnek. Sok-sok poén és böngészhető részlet, és közte elszórva az információk - ideális könyv a betegségek és titokzatos orvosi dolgok irán mindig érdeklődő ovis gyerekeknek.
Aino Havukainen és Sami Toivonen: Tatu és Patu elszabadul, ford. Bába Laura, Cerkabella
Ez a könyv kézről kézre járt a Pagonyban, és mindenkinek rögtön a kedvenc Tatu és Patuja lett. A könyv a legviccesebb és legkevésbé (egyáltalán nem) didaktikus kritikája a játszani nem tudó gyerekeknek (és felnőtteknek!). Akik, ha nincs valami eszköz, valami előregyártott tárgy, irányított rendszer a kezük ügyében, akkor már nem jut eszükbe semmi egy darab fáról, egy kupac homokról és sárról. Persze az átlag okoskodó tanácsadó könyvek is megkapják a maguk felszabadultan poénkodó, ironikus pofonjaikat, ami nekem különösen tetszett. Lépésről lépésre, képekben, akkurátus magyarázatokkal tűzdelve magyarázza el, hogyan kell homokpogácsát csinálni, sárban tapicskolni, mi készülhet egy botból avagy tobozból.
Maros Krisztina: Az Illatok és Hangok Őrzője, Csimota
Maros Krisztina új könyve egyszerűen gyönyörű: a rózsaszínek, szürkék, kékek, zöldek, finom mintázatok behúznak a mesében. Itt tényleg a képek mesélnek, a színek és formák - az anyóka házának kacskaringózó növényei, dülöngélő falai állnak szemben a szürke egyenházakkal, az álarc és napszemüveg mögé bújt emberekkel. Az Illatok és Hangok mindig kicsit kivarázsolják az embereket a szürkeségből, ki a vidámságba és kreatív-bolondos életmódba, de aztán a hatás mindig elmúlik, az illatok pedig elfogynak, mert mindig cask felhasználják az emberek ezeket az impulzusokat, de nem termelnek újakat. Noha az egész történet mondanivalója nem valami új (szürke, rossz, elszemélytelenedett világ versus zenélő, kacagó, szabad, színes világ), a megoldás végül ötletes: egy kis darázs álmát kapják meg az emberek, és az álom hatására cseresznyefákat ültetnek, ami visszahozza az illatokat és színeket a városokba.
Lázár Ervin: A hétfejű tündér, ill. Aleksandra Grela, Csimota
A hétfejű tündér lerövidített, de lényegétől meg nem fosztott meséjét Aleksandra Grela illusztrátor rajzolta meg a Papírszínház-sorozatban: nagyon szép, erős rajzokkal. A kisfiú tényleg csúnya, a tündér tényleg láthatatlan sokáig. Az erdőben el lehet veszni, a pusztán ki lehet száradni - a szimbólumok nagyon tisztán jelennek meg a képeken az ismétlődő motívumok által, amik egy monoton ritmust adnak a képeknek. Akinek van már Papírszínháza, annak melegen ajánlom, mert ez az egyik eddigi legjobb darab!
Gurmai Beáta: Világszám, ill. Cornides Ágnes, Naphegy
A Naphegy Kiadónak is megjelent egy új, nagyalakú képeskönyve a Könyvfesztiválra: Gurmai Beáta Világszám című könyve a nagyóvodás, kisiskolás korosztálynak szól, mert nyelvezete, története bonyolultabb: négy kislány a főszereplője, testvérek, akik álom- avagy képzeletbeli utazásra indulnak éjszaka, közben cirkuszban szerepelnek, segítenek egymáson, ide-oda cikáznak a kalandok között, majd végül hazakeverednek.
