Mentsük meg a kiskutyám!
Pásztohy Panka Mentsük meg a kiskutyám! című könyvében egy nagylelkű kislány és egy hányattatott sorsú kiskutya talál egymásra. Olvassátok el az ovisoknak szóló mese elejét, a könyvet pedig egy hét múlva vehetitek kézbe a Pagonyban!
Lili nagycsoportos óvodás. Mindennap ugyanazon az úton megy az óvodába. Mindennap kétszer kerüli meg a nagy gesztenyefa melletti gödröt.
Ha reggel esik az eső, egész kis tavacska lesz a gödörben. Olyankor Lili elképzeli, hogy a lehulló falevelek apró csónakok, amik a katicákat és a suszterbogarakat szállítják át a túlpartra.
Naponta kétszer végighúzza az ujjait az ovi felé menet a zöld kerítés rácsain, elrendezi a két kavicsot a villanyoszlopnál, nehogy messzire guruljanak egymástól.
Apa legtöbbször uzsonna előtt megy Liliért. Az óvó néni szalvétába csomagolja Lili szendvicsét, és a kezébe nyomja.
– Jól fog jönni hazáig! – teszi hozzá minden alkalommal.
Az út mindig túl rövid ahhoz, hogy mindent elmeséljen apának, és még a szendvicsét is megegye.
A maradékot zsebre dugja. Anya nem örül, amikor a kavicsok között szalámidarabokra bukkan.
Apa aznap is uzsonna előtt érkezett. Addig Lili elővette kedvenc várakozós könyvét. Mikor apa megjött, visszatette a polcra, elrakta a szendvicsét, gyorsan cipőt váltott. Apa segített neki bekötni a fűzőt. Elindultak hazafelé. Gyönyörűen sütött a nap. Mikor a zebrához értek, azt játszották, hogy csak a fehér sávra szabad lépni. Lili páros lábbal ugrált egyikről a másikra.
Éppen a zöld kerítéses ház mellé értek, mikor Lili vidám csaholásra lett figyelmes. Egy foltos kiskutya labdázott a magas fűben.
– Nézd, ott egy cuki kutyus! – húzta vissza Lili apát.
Bárcsak neki is lenne egy kiskutyája! – gondolta Lili. Egész nap csak vele játszana!
