Menő négykezes
Az Emberek Országa az idei évünk legvastagabb - körülbelül 500 oldalas könyve, egy Young Adult disztópia Mészöly Ágnestől és Molnár T. Esztertől, akik közösen, felváltva és együtt gondolkozva írták meg egy testvérpár szívbemarkoló és izgalmas történetét, ami a 600 évvel későbbi Földön játszódik.
Föld, 2646.
Kalaallit Nunaat - az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón.
A Heim - az iskola, ahová csak a legjobbak juthatnak be: Kalaallit Nunaat leendő vezetői, akik biztosítják az emberiség fennmaradását. Umia - egy lány, aki a kiválasztottak között is a legtehetségesebb. Nanouk - egy fiú, aki egy visszatérő álom miatt nem lelhet otthonra az iskola falai között. Ez az álom előbb csak a két fiatal világát forgatja ki a sarkaiból, de később már az egész bolygó hatalmi egyensúlyát veszélyezteti. Umiának és Nanouknak döntenie kell, pedig az sem világos, hogy saját maguk alakítják-e sorsukat, vagy nagyhatalmi játszmák feláldozható szereplői csupán.
Elképzelhető-e lázadás a legigazságosabb társadalomban? Van-e értelme az összetartozásnak és a szerelemnek ott, ahol a napfény és a víz halálos veszélyt jelent még a legerősebbek számára is? Minden kérdésre megtalálod a választ a könyvben!
A közös munkáról a két szerzőt kérdeztük.
Milyen 3 szóval jellemeznétek a közös könyveteket?
Mészöly Ági: Vészjósló, nagyszabású, kegyetlen.
Molnár T. Eszter: Forradalmi, apokaliptikus, elgondolkodtató
Ági, mit szeretsz Eszter karakterében, Nanoukban?
MÁ: Nanouk egy örök idealista. Hisz abban, hogy létezik a szabadság, hogy a világ lehet igazságos, és az emberek képesek olyan saját döntéseket hozni, ami a boldogsághoz vezeti őket. És ezekért az álmokért cselekedni is képes. A saját érdekeit sokszor alárendeli a többiekének. Ezen belül természetesen erős, bátor, hatalmas küzdő (szó szerint is, nem csak képletesen), és zöld szeme van. Szerencsére azért nem ő a tökéletes srác: időnként meggondolatlanabb, mint egy kölyök spániel, és annak ellenére, hogy remek stratégiai érzéke van, hosszas belső vívódások után is képes rossz döntéseket hozni. Tehát igazi hős alkat…
Eszter, hogyan jellemeznéd Umiát, Ági szereplőjét?
Molnár T. Eszter: Umia nagy jövő előtt áll. Nemcsak szép és kiváló sportoló, hanem a Heim egyik legokosabb diákja is. Kötelességtudata és önfegyelme a társai fölé emeli. Nincsenek gyenge pontjai, vagy ha vannak, rajta és a mamaruton kívül senki sem tud róluk. Nanouk sokáig csak messziről csodálja, mégsem lepődik meg, amikor kiderül, hogy Umia, amikor éppen elfeledkezik a saját jelentőségéről, vicces, melegszívű és gondoskodó.
Milyen volt a közös munka?
Mészöly Ági: A közös munka remek volt. És rémes. Remek, mert Eszter folyamatosan inspirált, rémes, mert állandóan nyomasztott, hogy milyen jókat ír. Remek, mert a közösen felépített világ sokkal összetettebb lett annál, amilyet egyedül alkottam volna, rémes, mert nem csak az én akaratom érvényesült. Remek, mert időnként olyan csavarokat tett a történetbe, amik nekem eszembe nem jutottak volna. Rémes, kábé ugyanezért. Remek, mert megírta helyettem az érzelmes dolgokat. Rémes, mert nem hagyta, hogy túlzásba vigyem a lövöldözéseket és az akciójeleneteket. Összességében azt hiszem, hogy az volt a legjobb, hogy kiegészítettük egymást. Ez persze nem azt jelenti, hogy valaha is megbocsátom neki, hogy otthagyott minket (mármint engem és a hőseinket) a parton, kiürült tárral...
Molnár T. Eszter: Ki ne akarna négykezes regényt írni Mészöly Ágnessel? De vajon miért akarna bárki is négykezes regényt írni? Mi megpróbáltuk, és nem bántuk meg, mert a közös munka olyan utakra vezetett, ahová magunktól nem jutottunk volna el. Egy évvel ezelőtt eszembe sem jutott, hogy valaha a grönlandiak és a poszthumánok közötti harcokról fogok írni. Persze voltak nehéz percek is, például amikor arra ébredtem, hogy Ági az éjjel kinyírta a fél iskolát, és nekem egyetlen fejezetem van őket elsiratni vagy feltámasztani.
Itt máris megrendelheted!
