Különleges japán papírfestés az őszi szünetre
Hallottatok már a suminagashiról, a japán papírmárványozásról? Ha nem, akkor is valószínűleg láttatok már régi könyvek belső oldalán érdekesen pöttyözött vagy vékony csíkozású, különleges színes-mintás borítást. Most ilyen márványozott, vizen festett papírt készíthetsz velünk.
A suminagashi (floating ink) egy ázsiai festési technika, melynek eredete a XI. századi Japánba nyúlik vissza. A XV. században valószínűleg a Japán mesterektől függetlenül a Közel-Keleten is felbukkant egy hasonló papírfestés ebru néven. Először ez terjedt el Isztambulból Európába, ahol a könyvkötészet részévé vált, hogy a borítók belső oldalán ebru módszerrel festett papírt használjanak.
A papírmárványozás lényege, hogy egy folyadék tetejére festéket csöpögtetnek, a festék cseppeket összekeverik, majd a befestendő tárgyat (általában papírt vagy textilt) ráhelyezik a vízre úgy, hogy a festékminta áttapadjon a folyadékfelszínről a festendő felületre. Számtalan módszer létezik, attól függően, hogy milyen összetételű folyadékot, milyen festéket használnak, milyen speciális tárgyakkal keverik, alakítják a mintákat, hogyan fixálják a befestett tárgyat. Az eredeti módszerek nem egyszerűek, speciális alapanyagokat és eszközöket igényelnek, és a módszer leghíresebb művelői nagyra tartott, komoly mesterek.
Hogy jutottunk el oda, hogy a gyerekekkel papírmárványozzunk? Van egy képeskönyvünk, amelyben a hátteret suminagashi papírokból készült kollázsok alkotják. Ezeket az egyik gyerek annyira szereti, hogy rendszeresen előveszi a könyvet, és sóvárogva nézegeti, hogy ezek mennyire iszonyatosan gyönyörűek.
Amikor mondtam, hogy kipróbálhatjuk, hogyan lehet ilyet itthon csinálni, nagyon örült, de mint utólag elmondta, biztos volt benne, hogy ez csak az én szokásos mi-is-meg-tudjuk-csinálni tódításom, és semmi hasonlót sem fog tudni csinálni. És ebben majdnem igaza lett. Elkövettem az a hibát, hogy két felajzott gyerek mellett és a délutáni kávé előtt próbáltam villámfordítani és kibogarászni a leírásból a pontos lépéseket, aminek az lett a következménye, hogy első alkalommal persze nem jól csináltuk a dolgot. Szerencsére a gyerekeket ez a legkisebb mértékben sem zavarta, a végeredmény így is teljesen lenyűgözte őket, és több, mint két órán át folyamatosan dolgoztak egymás mellett.
Hozzávalók
nagy tepsi
vízhatlan terítő (az asztalra, amin dolgozni fogunk)
cseppentő (gyógyszertárban beszerezhető)
ecset, szívószál, legyező
akvarell papír
Mi egy kifejezetten gyerekeknek szánt minikészletet használtunk, ehhez sima csapvíz kellett. A hobbiboltokban kapható márványozó festékekkel és márványozó alappal (ezt kell belekeverni a csapvízbe) ugyanilyen eredményt érhetünk el.
Terítsünk le egy nagy asztalt a vízhatlan terítővel, vegyünk elő minden gyereknek egy-egy lapos tálat vagy tepsit, és töltsük fel 2-3 cm magasan vízzel vagy márványozó oldattal. Már az is iszonyú jól néz ki, ahogy a vízfelszínre cseppentett festékpöttyök gyorsan szétterülnek. Hát még amikor a foltokat ecsettel összekeverjük, vagy szívószállal szétfújjuk! Sőt, kipróbálhatjuk, hogy a hagyományos legyezős módszerrel hogyan fodrozódik a festék.
Ha már eléggé beterítettük a vízfelszínt festékkel, óvatosan tegyünk rá egy papírlapot (ne nyomjuk be a víz alá!), majd az egyik sarkánál megfogva emeljük el, és csodáljuk meg az eredményt!
Aki ki szeretné próbálni a papírmárványozást otthon, az készüljön fel rá, hogy ez nem az a fajta alkotás, ami mellett meg lehet főzni egy ebédet. Egyrészt folyamatosan cserélni kell a vizet, (ezért is ideális a konyhaasztalon neki fogni, ahol a mosogató közel van), illetve újabb és újabb szárító felületek kell kialakítani a szerencsére viszonylag gyorsan száradó, de még gyorsabb tempóban keletkező remekműveknek.
A márványozott papír önmagában is szép, de készíthetünk belőle könyvborítót, könyvjelzőt, vagy felhasználhatjuk kollázshoz is.
Győri Borbála cikkét olvastad.
