Korán kezded, gyerek!
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az írás az valami végtelenül komoly dolog, félhomályos könyvtárszobákban és hatalmas könyvkupacok mögött történik, amelyek mögül szinte ki sem látszik a nagybetűs Író. Sokszor talán így is van, de ez a komoly író is kezdte valahol, valamikor, talán még gyerekként. Tudd meg, kik azok az ismert, kanonikus szerzők, akiknek már a gyerekszobája is telefirkált papírlapokkal volt kibélelve!
Az örök gyerek
Weöres Sándor
Amikor megkérdezték Weöres Sándort, mikor kezdett el írni, nem tudta – vagy nem akarta – pontosan meghatározni. Úgy mesélte, egy-kétéves korában kezdett el rigmusokat hajtogatni. „Mint általában a gyerekek. Csakhogy nálam ez nem múlt el az eszmélkedéssel.“ A rigmusgyártás egyre gazdagodott és tudatosodott, a szöveggel bíbelődés pedig folyamatos elfoglaltsággá vált. Nyolc-tízéves korából úgy emlékeznek rá, mint beteges gyerekre, aki nappal alszik vagy félálomban lézeng, éjjel pedig ír. Ezt az életmódot élete végéig megtartotta. Amikor nem verset írt, akkor az írásról jegyzetelt, levelezett. Kosztolányi Dezsővel, Babits Mihállyal, Füst Milánnal. Tizenöt évesen, az első, Pesti Hírlapban publikált verseinek honoráriumából utazott Csengéről Pestre, hogy találkozzon velük.
Sokszor mondta, hogy meg is maradt gyereknek. Polcz Alaine így emlékszik rá: „[…]olyan volt, mintha nem is volna igazán ember, hanem valami különleges lény: a moha, a manó és az ember között. Az első perctől kezdve éreztem rajta ezt a területenkívüliséget, a nem konkrét valahová tartozást.“ Ugyanígy, nem különböztette meg a gyerekverseket sem a felnőtt irodalomtól. Betette a szerkesztő az archaikus erotikus jelképekkel játszó rigmusát a gyerekeknek szánt kötetbe? Jól tette. A legenda szerint fordítva is megtörtént: Weöres betett a többi közé olyan verset is, amit tízévesen írt, és nem szólt. Nem viccnek szánta. Jó volt a vers, és kész.
Itt találod Weöres Sándor műveit.
Az önképzőkörösök
Weöreshez hasonlóan viszonylag elszigetelt, vidéki gyerekkora volt Jókai Mórnak is, és őt is hasonlóan jellemezték gyerekként: ideges félénkség, erős képzelődés, „bizarr játékok“. Kilencévesen publikált először verseket a Regélőben és a Helmeczy Társalkodójában. A gimnáziumi önképzőkörben pedig rendszeresen kitüntette magát: verseket és elbeszéléseket írt, pénzdíjat is nyert.
Jelenleg ezeket a könyveket éred el nálunk Jókai Mórtól.
Kosztolányi Dezső
Az önképzőköri tevékenységéről volt híres (hírhedt) Kosztolányi Dezső is. Nevezetesen arról hogy kicsapták. „Bírálta magyartanárát“ – ennyit írnak csak a szűkszavú életrajzok. A szemtelenség jellemző volt rá akkor is, később is. Gyerekkori írásai nem maradtak fenn, de a szabadkaiak számos humoros rigmust és limericket tulajdonítanak neki. Az Ülök a vécén c. klasszikusról még azt is tudni vélik, hogy tizennégy évesen írta. Ezekre persze semmi bizonyíték. Egy biztos: tizenhat éves volt, amikor először jelent meg nyomtatásban verse, az Egy sir.
Arthur Rimbaud
Arthur Rimbaud is a tanárait és diáktársait nyűgözte le először, latin nyelvű verseivel. Tizenöt éves volt ekkor, és a sikeren felbuzdulva verseket küldött párizsi folyóiratoknak. Egy évvel később megszökött otthonról, és kóborlásai közben születtek azok a versei, amelyek hamarosan eljutottak Verlaine-hez. Közismerten viharos kapcsolatuk négy éve alatt írta meg az életművét; majd szakított Verlaine-nel, és a költészettel is.
A céltudatosak és a testvérek
Stephen King
Van, akinek lételeme a költészet, a mindennapi írás, mint Weöresnek, van, akit az iskolai sikerek és mesterek indítanak el a pályán, és van, aki kora gyermekkorában sziklaszilárdan elhatározza: író lesz. És nekivág egyedül és kitartóan. Mint Stephen King, aki hétévesen írta első novelláját, majd egy stencilgép és a bátyja bevonásával szerkesztőséget és nyomdát állított fel a házuk pincéjében. Újságot adtak ki. Nagyjából kéthetente jelent meg, helyi hírekkel, viccekkel és novellákkal. Stephen elhatározta, hogy író lesz, és pontosan tudta, mit akar írni. Borzongató népmeséket, mitológiát az amerikai tudatalattiból. Rendszeresen bombázta novellákkal a sci-fi és horrormagazinokat, gyakorolt, tanult és gyakorolt, és nem adta fel akkor sem, amikor már apa volt, lakókocsiban tengődtek, és gondnokként dolgozott egy iskolában. Egy nyári napon végignézett az elhagyott női öltöző zuhanyzóján, és megszületett a fejében egy jelenet. A Carrie alapötlete. Innen már őrületes tempóban ívelt felfelé a karrierje.
Thimothée de Fombelle
Tudtad, hogy Stephen King álnéven mesekönyvet is írt? Itt találod.
Thimotée de Fombelle története ennél zökkenőmentesebb. Ő is hétéves kora környékén érzett rá, hogy semmi mással nem szeretne foglalkozni. Sokkal könnyebb dolga volt, mint Kingnek, elsősorban a családi háttere miatt. A nyarakat Dél-Franciaországban töltötte, a nyaralóban testvéreivel együtt talált ki és játszott el történeteket, a család – régi családi hagyományt folytatva – együtt írt és állított színpadra egy színdarabot minden nyáron. Tizenhét évesen szervezte meg saját társulatát, a darabokat ő írta és rendezte. A Világítótorony c. darabja hozta el a sikert. De Fombelle életében a nagy fordulópontot az jelentette, amikor rájött, hogy a gyerek- és ifjúsági irodalom felé érdemes fordulnia. „Elhozta a szabadságot. Irodalommal lepem meg magam, néha teljesen önkéntelenül“ – írja. Az Ágról szakadt Tóbiás és a Vango világsikere bizonyítja, hogy jól döntött.
A Brontë-testvérek
A szerző regényeit itt találod.
De Fombelle-ék nyarai erősen emlékeztetnek a Brontë-testvérekhétköznapjaira. Charlotte, Emily, Anne és Branwell közös játékokkal, történetmeséléssel, házi színielőadásokkal kezdték. Amint megtanulták a betűket, a folyamatos játék kooperatív írássá alakult. Bonyolult, fordulatos történeteken dolgoztak együtt. Első kis antológiájuk még szerzői kiadásban jelent meg. A következő évben mindhárom lány kiadta első regényét: Charlotte a Jane Eyre-t, Emily az Üvöltő szeleket, Agnes pedig az Agnes Grey-t. Azonnal hangos sikert arattak.Ismersz valakit, akit szintén nagyon korán kezdett érdekelni az írás, esetleg feljlesztené magát? Itt egy regény, ezt kifejezetten neki ajánljuk!
Olvass itt bővebben erről a könyvről!
