Klasszikus kedvenceink, kedvenc klasszikusaink
Hiába jelennek meg szuperebbnél szuperebb gyerekkönyvek, egy kicsit mindenki szíve azokhoz a mesékhez húz, amiket elalvás előtt hallgatott, vagy amik megszerettették vele az olvasást és a könyveket. S mivel a legtöbb szülő szeretné a saját gyerekkori kedvencének élményét megosztani a gyerekével is, ma már előfordul az is, hogy egy családban generációk óta nem változnak a kedvencek. Most összeszedtük nektek öt évtized legjobb, legklasszikusabb, legmeghatározóbb könyveit.
'50-es évek: Erich Kästner: A két Lotti
Ha van kikerülhetetlen olvasmány, legalábbis egy lány számára, A két Lotti ott van a listán, ez egész biztos. Erich Kästner klasszikusának olvasása után alighanem lányok százezrei ábrándoztak arról, hogy van valahol a világban egy testvérük, akire a megszólalásig hasonlítanak. Én a mai napig évente előszedem a saját rongyosra olvasott példányomat, és még mindig fejből idézem a happy endet:
"- Ó, ó, ó! - mormolja Luise. - Apuka megcsókolja anyukát!
Lotti, teljesen szokása ellenére, kíméletlenül félrelöki testvérét, s most maga bámul a kulcslyukba.
- Nos? - kérdezi Luise. - Még mindig?
- Nem - suttogja Lotti, és sugárzó arccal egyenesedik fel. - Most anyuka csókolja meg apukát!
És az ikrek ujjongva borulnak egymás nyakába."
'60-as évek: Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
Az egyik barátnőm mondogatja mindig, hogy abból látszik, hogy kezdünk felnőni, hogy már nem elég három szelet Tuc keksz meg néhány korty tea reggelire. Erről meg mindig a Réber László ismerős rajzaival díszített Ha én felnőtt volnék jut az eszembe, mert annyira jól eltalálja, hogy mit gondol egy gyerek a felnőttek világáról. Azt hiszem, mindannyiunk fejében megfordult, hogy ha felnövünk, az ebédet egy tábla csokival fogjuk kezdeni, minden kóbor macskát megsimogatunk majd és maszatos kézzel ülünk majd az asztalhoz. (Azzal a résszel viszont sosem tudtam azonosulni, hogy a leves után igyunk meg két pohár vizet. Miért akar bárki is leves után még vizet is inni??) Aztán ezek a világmegváltó ötletek sajnos szép lassan kivesznek az emberből, egy idő után pedig mindenki rájön, hogy mennyire jó volt, amikor még az anyukája döntötte el, hogy mit vegyen fel aznapra.
'70-es évek: Marék Veronika: Annipanni, hull a hó!
Már több mint négy évtizede, hogy a ma is rendkívül népszerű Boribon-sorozat megkezdte hódítását, ami a kétezres években folytatódott. Az első hullám kötetei közül a kedvencem talán az Annipanni, hull a hó!, főleg az a rész, amikor Boribon megijed, hogy Annipanni meg akarja dobni egy óriási hógolyóval, amiről kiderül később, hogy a leendő hóember teste. Olvassátok újra Boribon és Annipanni kalandjait, és ha kedvetek támadna hóembert építeni, ne felejtsétek el haza is szállítani őt!
'80-as évek: Csukás István: Festéktüsszentő Hapci Benő
A betegség visszatérő téma a mesekönyvek világában. Nem csoda, hiszen kevés olyan hatásos figyelemelterelő dolog létezik, mint egy jó könyv. Pom Pom is ért hozzá, hogyan kösse le szegény betegeskedő Picur figyelmét: ezúttal Festéktüsszentő Hapci Benőről kezd mesélni a lánynak (és nekünk). Emlékeztek még, hogyan lett a város rettegett tüsszentőjéből a város büszkesége? Akár igen, akár nem, kapjátok elő Pom Pom meséit, hadd legyen kéznél az első tüsszentésekkor, hapcizásokkor, prüszkölésekkor!
'90-es évek: Francesca Simon: Rosszcsont Peti
És akkor ott van még Rosszcsont Peti, a környék réme, aki mindenkit kiborít maga körül, aki becsapja a fogtündért, egyszóval akit még a játékmacija is messziről elkerül. Rosszcsont Peti-sorozat több mint húsz éve tökéletes választás kezdő olvasók számára… ha eltekintünk a rengeteg ötlettől, amiből merítkezhet egy-egy arra hajlamos kis elsős.
