Kicsi vagy nagy gondolatok Agócs Írisz könyvéről
A Pagony egyik könyvheti újdonsága lesz Agócs Írisz első saját mesekönyve. Mi más szerepelhetne benne, mint két bumfordi, elrajzolt állat: egy repkedő narancsfolt, a kis madár, és egy maszatos szürkéskék folt, a nagy elefánt. Ők beszélgetnek arról, hogy miért jó kicsinek lenni, nagynak lenni, egyáltalán, olyannak lenni, amilyenek vagyunk. - Gévai Csilla ajánlója.
Minden olyan könyv a barátom, amely egyszerű, de lényegi kérdéskört boncolgat. Gyerek vagyok, kicsi vagyok. No de mennyire kicsi? Mert ugye öcsihez képest nagy vagyok, továbbá egy háromnapos újszülötthöz képest pedig egyenesen óriási! Igen, kinyitottuk Írisz szelencéjét, az ártatlan, szerény című Kicsi, nagyot. Persze, persze, ez a valami csak látszólag ártatlan! Innen már csak egy lépés a relativitáselmélet! Próbáld csak ki: végy egy példányt és nyisd ki egy kisgyerek orra előtt! Amit elsőre nem látsz: egymást méricskélő gyerekeket, sokkal inkább egy kis madarat és egy nagy elefántot. De mire háromig számolsz, már záporozni fognak rád a kérdések: ez az elefánt barátja a madárnak? A nagy elefánt nem bántja kicsi a madarat? Ők akkor barátok? Ők tudnak beszélni? A madár a lány és az elefánt a fiú? Az apró madár miért gondolja azt, hogy nagy elefántnak nehéz lenni? Miért nehéz lenni?
Nem is írom tovább ezeket a kérdéseket, úgyis meghalljátok majd magatok is.
Észrevettétek, hogy vannak olyan könyvek, melyek pont a szellősségükkel, minimalista hangvételükkel csavarják el gyermekeink fejét? Írisz története maga a létezés: kicsiként vagy nagyként. Képei meg pontosan a könyv témáját dolgozzák fel, lehet mondani, hogy barokkos túlkapások nélkül. A képek háttere ugyanaz mint az előtere: az elefánt maga. A férjem mindig azt mondja, hogy egy képen kell lennie mindig egy kis pirosnak, és akkor az úgy jó lesz, működni fog. Ebben a könyvben a kicsi piros, a kicsi barna. A barna kismadár igazi nagy öntudattal. Apropó barna. Egyetértek Agócs Írisz színeivel, ezek a színek szépek, szabadföldiek. A legjobban azonban Írisz renitens színezési technikájával értek egyet, nem kell mindig a vonalon belül maradni, nem foci ez kérem!
Különben is, Írisz cerkája sosem bicsaklik meg, ha állatokat kell rajzolnia vele. Medvék minden mennyiségben, ugye, macskák, madarak, zsiráfok, mindegy, csak mozogjon, csipogjon, rászálljon, kószáljon. Nem igazán lepődtem meg azon sem, amikor megtudtam, hogy a könyv két főszereplője nem két épület vagy két haszonjármű.
Tudom, hogy ezt a könyvet felnőttek is meg fogják venni magunknak. Egyszerűen azt fogják mondani: jaj, de cuki, kell nekem. Láttam már én ilyen vásárlót! De hát nem haragudhatunk rájuk sem, mert ez a könyv nem kirekesztő: kaphat belőle kicsi is, nagy is!
