Kicsi és nagy
Agócs Írisznek már első könyve megjelenése előtt nagy rajongótábora volt, hiszen a blogján, az Artistaműveken szinte minden nap újabb és újabb akvarelleket láthattunk. Sokan már akkor beleszerettek a szekrénytestű elefántokba és az apró, minden lében kanál madarakba. Azóta Írisznek számos könyve jelent meg, a legtöbb a Pagonynál. Maszat és a Cipelő cicák sok-sok gyerek kedvence lett kettőtől nyolc éves korig. Most Írisz maga írt egy mesét. Egy elefánt és egy madár filozofikus és humoros beszélgetését olvashatjuk arról, hogy miért jó kicsinek lenni és miért jó nagynak lenni. A kis kötetet a Könyvhéten vehetjük kézbe. Nem csak gyerekeknek, hanem a finomságokra fogékony felnőtteknek is ajánljuk.
Az elefánt és a kismadár jó barátok voltak.
Egy nap az elefánt megkérdezte a kismadarat, hogy hogy mindig vidám, hiszen ilyen aprónak lenni biztosan nagyon nehéz.
A kismadár csodálkozott:
- Dehogyis! Kicsinek lenni jó!
Ha kicsi vagy mint egy kismadár könnyen jutsz magasra, míg, ha nagy vagy, mint egy elefánt, nagyon sokáig tart.
Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, könnyen elbújhatsz, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokkal nehezebb a dolgod.
Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, sok másik kismadárral együtt is felülhetsz egy faágra, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, egyedül is veszélyes.
Ha kicsi vagy mint egy kismadár, egy kevés kis élelem is elég, hogy jól lakj, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokal több is kevésnek tűnhet.
Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, gyorsan el tudsz iszkolni, ha valaki kerget, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, könnyen utolérnek.
De a legfontosabb, hogy ha kicsi vagy, mint egy kismadár, csak akkor lehet nálad jóval nagyobb jó barátod...
...mint egy nagy elefánt.
Folytatódik azzal, hogy miért jó nagynak lenni...
