KÉZZEL RAJZOLT ÉLETRAJZOK
"Sok van, mi csodálatos,
De a rajzolásnál nincs semmi csodálatosabb." - valljuk ezt mi, könyvillusztrátorok.
A KÉZZEL RAJZOLT ÉLETRAJZOK egy új interjúsorozat, ahol Gévai Csilla magyar kortárs illusztrátorokat kérdez. Korlenyomat arról, hogy ők hogyan látják a magyar gyermekkönyv fejlődését, saját útjukat, stílusukat, és küzdelmeiket, hogy azzá válhassanak, amik lenni szeretnének.
A sorozatot Gyöngyösi Adrienn nyitja.
Mottó:
„Néha el kéne engedni azt, hogy te illusztrátor vagy és szöveg
alapján csinálsz képeket. A meglévő stílusod és technikád felszabadulhat egy látszólag céltalan alkotás alkalmával, mert ez a szabad rajzolás visz az újabb felfedezések felé.”- Egy műteremben dolgozol több illusztrátor kollégával
. Ebben a kisközegben inspiráljátok egymást?- Igen, nagyon inspiráló a közeg - egy szép tágas műterem hatalmas ablakokkal, óriási, gyönyörű fákra látunk rá, a társaság is szuper. Nagyon jó, hogy nem otthon, egy elzárt kis kuckóban dolgozom. Régebben ez így volt, de egy idő után már éreztem, kellenek az ingerek, kell, hogy részese legyek a város pezsgésének, ritmusának valahogy. Ezzel a műteremmel visszalendült egy egészséges egyensúlyba a társas érintkezésem is. Főleg, mikor Kun Fruzsina és Kőszeghy Csilla illusztrátor-alkotó társam is ott van velem. Nemcsak a munkákban kértük ki egymás véleményét, hanem mikor mindenki határidőre dolgozott, tudtuk húzni, hajtani, erősíteni egymást.
- Neked a visszajelzés mennyire fontos?
- Nagyon fontosnak tartom a visszajelzéseket. De azt, hogy ki mennyire objektív, nem tudom felmérni. Egyébként nemrég részt vettünk többen egy nemzetközi workshopon, ami erre nagyon jó volt: olyan elfogulatlan emberek is mondtak véleményt a munkáimról, akik szintén szakmabeliek, de sem érzelmileg, sem barátilag nem kötődnek hozzám, sem a munkáimhoz. Egy ilyen szituációban a hozott történeteidről leszedegetik a vadhajtásokat, ha valakinek a történetében voltak zavaros dolgok, azt is közösen letisztítottuk. Vizuálisan az összes résztvevőnek nagyon egyéni érdekes világa volt. Sokat tanultunk egymástól. Külföldi workshopokra is érdemes lenne kijárni.
Van pár grafikustársam, akinek bízhatok a véleményében, de velük sajnos ritkán találkozom. A párom, szintén grafikus, lehet hogy kicsit elfogult, de szigorú, őszinte és eléggé kritikus szerencsére. Neki mutatom meg elsőként a rajzaimat, tőle kérek elsőként szakmai tanácsot, nagyon fontosnak tartom a véleményét.
- Jól érzed magad Magyarországon?
- Nehéz erre válaszolni, eléggé ambivalensek az érzéseim. Mindenhol lehetne jobb és rosszabb. Ami biztos, imádom a szakmámat, imádom azt, amit csinálok, ez örömet ad. Viszont nem tudom azt mondani hogy megvan az általános komfort-érzetem, főleg hogyha efféle dolgokra gondolok hogy biztos megélhetés, jövőkép, szakmai fejlődési lehetőségek.. A legutóbbit csak külföldön, de mindenképp külföldi alkotóktól tudom elképzelni.
Van egy általános bizonytalanság-érzetem itthon, ami több dologból is adódik, és gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Adódik abból, hogy maga a gyermekönyv-illusztráció mint szakma is egy fejlődésben levő dolog itthon, ami még nem érte el a virágkorát, bár semmi kétség affelől, hogy nagyon sok profi alkotó képviseli ezt az ágat, és sokan tesznek azért, hogy általánosan elfogadott és elismert legyen ez a tevékenység itthon is. Természetesen a könyvpiacnak sem tett jót a gazdasági válság, és a jelenlegi magyaroszági gazdasági helyzet sem, mindez kihatással van ránk illusztrátorokra is, ez is hozzájárul a kétes érzésekhez.
- Vannak felkéréseid külföldről is?
- Az aucklandi barátaimmal csinálunk egy kis animációs filmet, ahhoz rajzolok. Ez egy lassabb folyamat, hosszabb intervallum. De egy francia könyvkiadó miért kérne föl épp egy magyar könyvillusztrátort, hiszen eleve annyi csodálatos illusztrátoruk van? Hiába beszélünk arról, hogy jó lenne, ha a magyar illusztrátorok külföldre is nyitnának. Egyáltalán nem olyan könnyű oda betörni. A tengerentúlon talán bizonyos helyeken más a helyzet, van ahol nyitottabbak az emberek az európai ízre, az európai vizuális szemléletre. Gazdaságilag kint mindenki stabilabb lábakon áll, de ott más miatt adódik nehézsége az európai illusztrátoroknak. Én Új-Zélandon egy ügynökséghez kerültem be, ahol a portfolióm alapján érdeklődtek a munkáim iránt. Ügynökség híján viszont nem is állnak szóba veled a kiadók. Ha csak pár éve vagy az országban, akkor nem vesznek komolyan. Viszont ha letelepedsz, kivárod a sorod, és mint állampolgár dolgozol, akkor előbb-utóbb befogadnak. Ez elég hosszú idő.
- Kik a kedvenc illusztrátoraid?
Sok kedvencem van. Szegedi Katalin, Takács Mari, Rófusz Kinga, Kőszeghy Csilla, Paulovkin Bogi, Kun Fruzsi. Kedvenc külföldi illusztrátorom Rebbeca Dautremer, az új könyvek közül pedig Kasza Juli alkotásait emelném ki a Labirintó című könyvében. Továbbá nagyon érdekesnek tartom Keszeg Ágnes világát is. A fiúkat még nem is említettem, Baranyai András és Herbszt László, Kárpáti Tibor is nagy kedvenceim! Ők markánsabb, progresszívebb vonalat képviselnek, mint mi, nők. Kellenek a fiúk a női illusztrátorok mellé! Annyira érdekes, hogy teljesen máshonnan, másként közelítenek megegy témát.
- Te mindig gyerekkönyv-illusztrátor szerettél volna lenni?
- Nagyon vonzott az illusztráció, már az egyetemen is nagyon közel állt ez a műfaj hozzám. Természetesen azért ez nem volt ennyire tudatos. Nem tudtam igazán, merre fogok specializálódni az egyetemi évek után. Először elmentem grafikai stúdióba dolgozni, évekig volt főállású munkám, mellette kezdtem el gyermekkönyveket illusztrálni. Ez utóbbit tényleg nagyon szerettem, és szerelemből csináltam. Ki akartam próbálni magam.
- És mi van a harmadik sávval? Megmagyarázom: az első sáv a grafikai stúdiós pénzkeresés, a második sáv a szerelemből készített könyvillusztráció, ami majd lehet a hivatásod, és akkor jön a harmadik sáv, az önálló festmények, grafikák sávja. Erre van időd?
- Amikor külföldre utazom, de akár itthon is, lopva keresem a nyugodtabb órákat, amikor egy-egy csodálatos hangulatú városban leülhetek egy kávézóba csak úgy magamnak rajzolgatni - figyelni az embereket, átélni az utcák hangulatát. Van, hogy sikerül erre időt szakítani. De többre sajnos nem telik az időmből és energiámból egyelőre.
Évekkel ezelőtt még képes voltam főállás mellett munkákat bevállalni, és jól ment, sőt, még ezen felül is tudtam alkotni. Most már azt veszem észre magamon, hogy a leghatékonyabban nappal, egy 10-12 órás szakaszban tudok haladni, az ezen felüli órákban egyszerűen erőltetettek, fáradtak lesznek a képeim. Ez ellen nem tudok mit tenni.
- Ha társadalmi szinten készíthetnél könyvet bármiről, akkor mi lenne az a téma, amit szívesen feldolgoznál, írnál, rajzolnál?
- Én lehet, hogy gasztro-témát választanék. Egy olyan szakácskönyvet csinálnék, amiben az lenne az irányadó, hogy az anyukák hogyan vonják be a gyerkőcöket a főzésbe. Fontos, hogy már korán felhívjuk a gyerekek figyelmét az egészséges táplálkozásra. Könnyen és játékosan elkészíthető egészséges ételek receptjeinek gyűjteménye lehetne a könyv, humoros, könnyed illusztrációkkal. Nálam ugyanis első helyen van az egészséges táplálkozás és életmód.
- Ez a könyv egyszer lehet, hogy összeáll benned és meg is csinálod nekünk?
- Igen, lehet. Már érik bennem a gondolat. Biztos, hogy én is kreálnék recepteket, kreatívan állnék hozzá a tartalmi oldalához is, nemcsak a vizuális megfogalmazás lenne fontos a számomra. Az biztos, hogy egy orvosnak vagy egy táplálkozási tanácsadónak is kikérném előtte a véleményét. Sőt, egy ínyenc szakács is beleszólhatna a receptekbe!
- Na én, ehhez a munkádhoz is sok sikert kívánok! Nagyon köszönöm a beszélgetést.
A képek Gimesi Dóra Csomótündér c. könyvéhez készültek.
