Készek sokat és kitartóan küzdeni
Gimesi Dóra egy színművészetis felvételi történetét meséli el a Budapest Off című kortárs novellagyűjteménybe írt elbeszélésében. Olvassátok el vele készült interjúnkat!
- Hogyan választottad ki, hogy melyik városnegyedről írsz Budapest-novellát?
- Ahogy megkaptam a felkérést egy Budapest-novellára, rögtön mondanom kellett 2-3 helyszínt, és ahol ezt az interjút készítjük, az volt az egyikük – a Gutenberg tér, Színművészeti Egyetem, Bródy Sándor utca és környékük. Rögtön közvonalazódott bennem, hogy olyan történetet szeretnék elmesélni, amely a Színművészetin játszódik. Én is ide jártam egyetemre, illetve most itt tanítok, így az elmúlt 15 évem az ebben a háromszögben zajlott. A történetet pedig hozta a hely.
- Miért pont egy felvételi vizsgára építetted fel a történetet?
- Nagyon sok olyan fiatallal találkoztam életemben, aki színész akart lenni, vagy éppen valaki más akarta, hogy ők színészek legyenek. Én sosem akartam színész lenni, de nagyon ismerem ezt a közeget és azokat a fiatalokat, akiknek ez az abszolút, mindent felülíró életcélja. Az pedig egyértelmű, hogy a felvételik időszaka elképesztően érzékeny időszak a fiatalok számára. 18-19 évesen úgy látják a fiúk és a lányok, hogy az egész életük ettől az egy vizsgától függ. Így ez egy nagyon drámai időszak, kételyekkel, döntésekkel, próbákkal teli, azaz tökéletesen alkalmas novella-témának. 
Megtalálod a kémyényseprőt Kárpáti Tibor illuszrációján?
- Nagyon sok fiatallal találkozol az egyetemen. Hogyan változtak az elmúlt években?
- A fiatalok, a művészeti képzésbe járó fiatalok alapvetően nem változtak az elmúlt 15 évben. Ők nagyon határozottan tudják, mit szeretnének, készek sokat és kitartóan küzdeni érte, és talán mivel nagyrészt a világ drámairodalmában élnek, ezért kicsit a múltba fordulnak, időn, trendeken kívül élnek. A felszínen változnak csak.
