Keresem, hogy milyen is a beat életérzés
Bence egy olyan 17 éves srác, aki az Úton hatására kezdett el írni, aki szerint az olvasás egyenlő a fejlődéssel és művelődéssel, aki szeretne megfelelni az elvárásoknak, miközben szembe megy velük. Bence a Tilos az Á Könyvek egyik új kamaszkritikusa, most nektek írt egy bemutatkozó levelet.
Orbán Bence vagyok, 17 éves, Tapolcán élek és ide is járok iskolába (a Batsányi János Gimnáziumba). Mivel egy kisvárosról van szó, hobbik kiélésre rettentő sok lehetőségem nincs, egyedül talán a mozi. Emiatt főként otthoni elfoglaltságokat kellett találnom, és hosszú idő és keresés után ilyenné vált a költészet, a slam poetry, illetve a zene (ezeknek élvezője és alkotója is vagyok). Hozzájuk társult nagyjából fél éve az olvasás, ekkor ismertem fel igazi értékeit és lehetőségeit.
Számomra az olvasás egyenlő a fejlődéssel és a művelődéssel. Véleményem szerint esélyt ad új perspektívák megismerésére, egy helyzet megértésére, egy hangulat megteremtésére, vagy egyszerűen a szórakoztatásra. Empátiával, ismerettel és élményekkel lát el, tájékoztat, vágyakat teremt, vagy rombol le.
Leginkább a költészetet kedvelem, ezen belül a magyar kortárs költészetet. Az egész 1,5 éve bontakozott ki, mikor megismerkedtem az A.K.K.E.Z.D.E.T.P.H.I.A.I. nevű formációval, és általuk a slam poetryvel. Megmutatták, hogy a költészet lehet rám hatással, segíthet, elmagyarázhat dolgokat, vagy csak egyszerűen éreztetheti: nem vagyok valamiben egyedül. Ha jóra használják, egy olyan nemes célt tud betölteni, amit más számomra nem. Emiatt mindenképp nagy vágyam, hogy egyszer valahol (még ha online felületen is), de a nagyközönség számára elolvashatóvá tegyem akár egy, akár több versem, hogy megtudjam, tudok-e valami értékelhetőt és egyénit nyújtani, illetve képes vagyok (vagy lennék)-e elérni azt a hatást, amit nálam Závada Péter, Pion István, vagy rengeteg más művész. Emellett szeretném jobban beleásni magam a slam poetrybe, az utóbbi időben elkezdtem újra szövegeket írni, és az elkövetkezendő két hónapban két eseményen is kipróbálom magam.
Kozmosz
Egyedül lebegek a kozmoszban.
Felettem a démonjaim,
Az angyalok távoztak már rég
A bordó mámorba,
Előlem bárhova.
Egyedül lebegek a kozmoszban,
Ebben a fekete házban,
Gótikus festményekkel,
Téglákkal, dohányzóasztalokkal,
Bedobott ablakokkal.
Egyedül lebegek a kozmoszban.
Üres fehér falakon
Hézagos vörös foltok,
Felbomló lila köd,
Valaha ábrándokkal megtöltött.
Egyedül lebegek a kozmoszban.
Előttem csak egy gyengén
Kieresztett nyáldarab,
Amit rángat a hideg űr,
Megdermed, nem menekül.
Átölelni a végzeted.
Ezek a tapasztalatok és élmények felgyülemlettek bennem, és rájöttem: én is írni akarok, csak egy kicsit más formában.
Életem nagy szenvedélye a film. Imádok filmet nézni, imádok elemezni egy-egy alkotást, imádom az összes apró részletét. Ez az elkötelezettségem a filmművészet iránt összekapcsolódott az
Jövőmet most eszerint formálom: próbálok tapasztalatot gyűjteni a továbbiakhoz, megfelelni az elvárásoknak és szembe is menni azokkal, illetve magamból a legjobbat törekszem kihozni. Talán ez az a szó, amivel tudom (és szeretném – fontos dolog a presztízs) jellemezni magam: törekvés. Ha ez az alapelem megvan, elsülhet jól egy tervem, vagy rosszul, de tapasztalat, és példa (vagy ellenpélda) születni fog belőle. Ez pedig pont úgy motivál a fejlődésre, mint maga az olvasás.
