Kaláka koncert a PagonyFeszten
Igencsak sűrű a koncertnaptára az idén (hihetetlen, de igaz!) a 45. évébe lépő Kaláka zenekarnak.
A Nyári PagonyFeszt kiemelt fellépői is ők lesznek.
Ebből az alkalomból beszélgettünk Gryllus Dániellel. - Both Gabi interjúja
- Most is egy Kaláka kicsiknek koncert után beszélgetünk. A koncertsorozat június 3-án ér véget a Marczibányi téren. Miért olyan fontos ez a zenekar számára?
- Mert ez az igazi közegünk. Teljesíteni más körülmények között is tudunk, de itt mindannyian azt adjuk, ami bennünk van. Erősítés, fények, színpad és egyéb eszközök nélkül zenélünk. A színházi fellépések is jók persze, és a tombolós fesztiválos koncerteket is nagyon szeretjük. De itt minden természetes. 50-60 fős közönségnek tudunk így befogadó közeget biztosítani. A gyerekekkel játszunk, a szülőkkel összekacsintunk, mindenkit várunk az utolsó előadásra!
- Nem, de azért mindannyian felfokozottabb állapotba kerülünk. Ennyi biztos hogy van, és nekem életem végéig megmarad. Egy kicsit magasabb adrenalinszinten vagyunk. Máshogy szólalunk meg, de ez annyira az életünk része, hogy szinte észre sem vesszük. Hozzávetőlegesen eddig tízezer koncertünk volt.
- Mi hajt még mindig benneteket?
- Az anyag minősége. Olyan dolgokról énekelünk, melyekbe mindig bele lehet kapaszkodni. Weöres, Arany János, József Attila vagy Kányádi Sándor versei megtartanak bennünket. Az már nem kérdés, hogy közös a zenei anyanyelvünk, hiszen ez az alapfeltétel, amit még az általános iskolából hoztuk, mindannyian a Lórántffyba jártunk. De ahhoz, hogy ez hosszútávon megmaradjon, valamiféle átalakulás kell: az együtt nevetni, együtt sírni tudás képessége, hogy bocsánatot tudunk kérni egymástól, és meg tudunk bocsátani egymásnak. Az önirónia, a közös múlt, a közös jövő, és még egy csomó minden összetart bennünket. Ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna nehézségek, de a hosszútávú együttműködés az emberi tényezőkön múlik. Mi elviseljük egymás bolondériáit, és együtt örülünk annak, ha valami sikerül.
- Volt olyan Kaláka koncert, ami különösen emlékezetes számotokra?
Igen, amikor nem mi muzsikáltunk. A zenekar negyvenedik születésnapján sok-sok zenésztársunk eljátszotta nekünk saját stílusában a kedvenc Kaláka- dalát. Az torokszorító volt. Ez az egyik legnagyobb élményem. A MÜPA-ban megrendezett negyvenedik születésnapunkat ünneplő koncert is remek volt. És a Marczibányi téren, negyven éve minden hónap utolsó szombatján koncertet adunk. Nagyon éltet minket, hogy mindig más vendégeket hívunk, ide szinte hazajárunk koncertezni. Mindegyik alkalom felemelő. Itt mindig csúcsformában vagyunk.
De a Diósgyőri Fesztivál is nagyon jó volt, 33 évig tartott, aztán átköltöztünk Egerbe a vár átépítése miatt. Eger kisebb hely, ám annál nagyobb szeretettel fogadtak bennünket. Nagyon családias a viszonyunk a közönséggel és az önkormányzattal is. A Kapolcsi Versudvaron is remek élmények érnek bennünket. Nehéz kiemelni egyet a sok ezerből. Ha mégis muszáj, akkor az 1981-es erdélyi turné felejthetetlen volt számunkra. Hatalmas nézőszámú közönség előtt játszottunk. A világ 40 országában léptünk fel, de mind közül, ez a legszívmelengetőbb élmény.
- Melyik a kedvenc dalod?
Most az unokám miatt a Volt egy fakatona. Fogja a kétéves a gitárt, még tartani sem tudja szinte, mindig leejti, de akkor is elénekli. (Olyan szerencsés vagyok, hogy végighallgathattam, sőt, meg is nézhettem ennek a dalnak az autentikus előadását. B.G.)
Ilyen alapanyagból lehet maradandót alkotni. Kányádi Sándor most a legnagyobb költőnk, hatalmas öröm, hogy atyai jóbarátként tisztelhetjük. Sokat dolgozunk vele, hamarosan együtt megyünk Zentára, ő idén május 10-én 85 éves.
- Már több mint ezer példányban elkelt. Csak a Kaláka boltban és a koncertjeinken lehet kapni. Remélem, minél többen megismerik ezeket a remek verseket is. Sok kiadványunk van, a 136. lemeznél tart a kiadó.
- Hogy bírod ezt a rengeteg munkát?
- Családi vonás, az édesanyám sem bírt pihenni, az egyik tevékenységgel pihente ki a másikat. Magam róttam magamra ezt a sok feladatot. 45 évvel ezelőtt nem volt senkinek menedzsere, természetesen alakult úgy, hogy ezekkel az ügyekkel is én foglalkoztam.
1980-ban kezdtük el a Diósgyőri Fesztivált szervezni, amit aztán saját kézbe vettem, 1990-ben megalakult a Gryllus kiadó. Bár előtte nagyon sokat segített nekünk a Hungaroton irodalmi szekciója, de jobb volt egy saját kiadót alapítani. A Kaláka régi és új lemezeit is gondoztuk, és kiderült, hogy sok embernek tetszik az a szemlélet, ami nálunk van. Sebő Ferenctől a Romengo zenekarig, Ferenczy Györgytől Bognár Szilviáig. A Hangzó Helikon-sorozat jogait is megvásároltuk. Most jelent meg Lengyel tangó címmel az új lemezünk, melyen Ágoston Béla hangszerelte át Víg Mihály dalait, Lakatos Mónika, Lovasi András, Palya Bea és Szalóki Ági és a szerző énekelnek rajta.
A kiadó nyitott, bárki csatlakozhat hozzá, de ha máshonnan kap ajánlatot, oda is viheti az anyagát. Az Eszter-lánc zenekar első lemeze is nálunk jelent meg, nagy öröm számomra, hogy Kárász Eszterék is ilyen jó anyagot raktak össze.
- Mivel készültök a vájt fülű Pagony közönsége számára?
- A Pagony mindig is nagyon imponált nekem. Azonnal megkerestek bennünket, amint megalakult a bolt. Rokonlelkek vagyunk, úgy érzem, mi is ugyanazt az értéket közvetítjük, amit ők. És nekünk is fontos, hogy eljusson a közönséghez, amit csinálunk, akárcsak nekik. A Pagony jó üzlet, szeretek oda bemenni, születésnapokra is ott szoktam vásárolni, mert biztosan találok valami érdekeset. Mint könyvkiadó is jó partner. A Friss tinta! című könyvükből nagyon sok verset megzenésítettünk a Madáretető című lemezünkön.
A május végi Nyári PagonyFeszten mai költők verseit énekeljük majd. A Ragyog a mindenségből is hozunk pár dalt, de persze a klasszikusokat sem hagyhatjuk ki. Olyan keresztmetszetet szeretnénk adni, ami a legjobb. Persze, ki tudja, mi a legjobb, lehet, hogy valaki a közönség közül előáll egy még jobb ötlettel. És ha tudjuk, azt is eljátsszuk majd.
