Kacagós iskolakönyv
Újra- és újra rácsodolkozom, mennyire klassz dolog a gyerekirodalom. Egy jó mese olvasása közben együtt játszanak a szerzők, meg az olvasók. Gyakran elcsábulok, és egyedül is belevágok egy mesekönyvbe vagy ifjúsági regénybe, de Mészöly Ágnes: Slutty az űrből című könyvével más volt a helyzet, ezt nyolcéves kisfiamnak olvastam fel esti meseként. A Slutty azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek sokkal erősebb hatást váltottak ki belőle, mint amire számítottam.
A könyv első ránézésre pont azt a színvonalat hozza, amelyet a Pagony Kiadótól megszoktunk: jó kézbe fogni a minőségi anyagokat, jól esik végigsimítani a színes borítót. Ha belelapozunk a könyvbe, az előzék borzasztó vagány, és már itt megállapítottam, hogy egyre jobban szeretem Rubik Anna illusztrációit. Gazdag textúrájú, friss képekkel erősíti a szöveget, amelyek úgy szépek és igényesek, hogy egy pillanatra sem válnak édessé. A tájak annyira életteliek, hogy szinte leszaladnak a képről felhők, annyira fújja őket a szél, de a karakterek is dinamikusak. Gyerekkönyvben ritka manapság, ahogy Anna az üres felületeket használja a képeken, és ettől lesznek a grafikái annyira üdék, hogy öröm legeltetni a szemem a lapokon. A gyerekeket elsősorban a képi humor és a szerethető figurák fogják meg, de a grafikai minőséget ők is érzékelik. 
A könyv tizennégy epizódot tartalmaz, Slutty, az űrlény gyerek, és egy csapat földlakó gyerek, no meg egy rendkívül szimpatikus nagymama főszereplésével. A szöveg teljesen azonosul a gyerekek nézőpontjával, így az olvasók számára otthonos, belakható világot teremt. Nincsenek benne a szülőknek szóló kikacsintások, és amikor a felnőttekről olvasunk, pontosan úgy látjuk őket, ahogy gyerekként tettük. Talán ez lehet az oka annak, hogy Milán, amikor esténként felolvastam neki Sluttyék kalandjait, hol hangosan kacagott, hol elkerekedett szemmel ámult, hol meg ugrált az ágyon izgalmában. És ez lehet az oka a nosztalgikus érzésnek, amit nyakon csíptem a mese olvasása közben, pedig a szöveg ízig-vérig mai.
Bármennyire gyerekvilág ez, azért az író eljátszik a felnőtt olvasóval is. A címszereplő slavenobráz típusú űrlény nevét (ennek rövidítése a Slutty) például külön kihívás kiolvasni, de olyan vicces, hogy minden este azzal kezdődött a mesélés, hogy ki kellett mondanom. Leírni nem fogom, legfeljebb akkor, ha Mészöly Ágnes fejből betűzi, vagy egy segítőkész szerkesztő idemásolja. Annál az epizódnál, amikor az állatkertbe „gonosz” módon bezárt jegesmedvét akarják a gyerekek kiszabadítani, már-már felháborodtam, de a következő fejezetben már meg is kaptam a feloldást, ami a gyerekeknek, az űrlénynek és a jegesmedvének is tökéletesen megfelel, és még egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy nem bíztam a mesék egyszerű, ám tévedhetetlen bölcsességében.
Valahol ennél a résznél tudtam megfogalmazni először, mi ennek a könyvnek a legszimpatikusabb vonása. Olyanok a szereplők, és az egész világ, mintha régi, jó ismerőseink lennének. A történetek jól egyszerűek, igazi mesék. Nyugodt szívvel adhatjuk a gyerekek kezébe, nem ütköznek megfejthetetlen csavarokba, nem nekik való tartalomba, és biztosan pozitív olvasmányélménnyel gazdagodnak. De ha igazán jót akarunk magunknak, akkor inkább felolvassuk nekik, hogy mi is a gyerekekkel kacaghassunk, ámulhassunk, ugrálhassunk és utazhassunk a slavenobrázzal a bolygók között.
Rendeld meg a könyvet itt!
