Jó kis évünk volt!
Nem zárhatnánk stílusosabban az évet, mint Dániel András két meséjével a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el sem ment)-ből. Olvasd el tehát a Napló című mesét, majd Kicsibácsi elmagyarázza Imikémnek, hogy szív, kalandvágy és dőlésszőg (meg tapasztalat) nélkül semmire nem megy az ember.
Mindenkinek nagyon boldog új évet, sok jó olvasnivalót kíván a Pagony!
Napló
Kicsinéninek van egy olyan titkos naplója, amiben egész évre előre az összes dátumhoz meg van írva, hogy mi történik aznap. Kicsinéni minden éjszaka, amikor már Kicsibácsi és Imikém is mélyen alszik, csendben kióvakodik a kamrába, és előveszi a naplót egy rejtekhelyről, amiről csak ő tud egyedül.
Miután elovasta az éppen elmúló naphoz tartozó bejegyzést, elővesz a hálóköntöse zsebéből egy kék színű tintaradírt, és gondosan kiradírozza vele az egészet, az első szótól az utolsóig. Mikor ezzel végzett, visszarakja a naplót a helyére, és aludni megy. Így tesz minden egyes éjjel, míg csak véget nem ér az év.
December 31-én, amikor már durrognak mindenfelé a petárdák és előkerülnek a behűtött pezsgők, Kicsinéni titokban még egyszer előveszi a naplót, és egytől egyig végiglapozza az összes üres, radírforgáccsal pettyezett oldalát.
– Jó kis évünk volt! – állapítja meg, mikor az utolsó oldalt is meg-nézte alaposan. Esetleg ezt mondja: – Ejnye-ejnye, sikerülhetett volna jobban is! Ezután becsukja a naplót, visszateszi a titkos rejtekhelyre, majd csatlakozik a többiekhez, akik már alig várják, hogy éjfélt üssön az óra, és koccinthassanak végre az újévre.
Kanyar
Imikém szeret kanyarodni, csak nem tud. Egyenesben semmi probléma: szinte repül – mintha mágnesként vonzaná a tágas horizont. Viszont amint kanyarodni kell – na, ott mindig adódik valami. Hol későn kezdi a fékezést, hol túl hamar; hol túlságosan bedől fordulásnál, hol pedig a ritmust véti el valahogy.
Aztán bucskázva terül el az út porában, vagy – rosszabb esetben – süvítve csapódik be az utat övező tüskés csalitosba. – Az egyenes sima ügy – magya-rázza Kicsibácsi, mikor rátalál, s ballagnak lassan hazafelé. – Az jobbára csak lendület kérdése. De kanyarodni, nyuszi, azt belülről kell. Szív, kalandvágy és dőlésszög! Ez a három. Meg, na jó: tapasztalat. Még az is. Ha érted, mire gondolok. – Érti, érti, bólogat komolyan Imikém. De azért aztán néhány napig ilyenkor inkább otthon marad.
