Iránytűkönyv
Baranyai (b) András illusztrációi
Ismét nagy izgalommal kezdtem neki az olvasásnak, hiszen már tudtam, mire számíthatok: az író elmaradhatatlanul szórakoztató stílusa, új és meglepő információk az addig talán sokunk számára csak az irodalomkönyv lapjain élő szerzőkről és korokról. Ezek mellett rengeteg érdekes és elgondolkodtató tudnivaló – röviden fogalmazva valahogy így áll össze egy Irodalom Visszavág – kötet „receptje”. Viszont mivel két év eltelt a második és a harmadik rész megjelenése között, illetve én is meglehetősen sokat változtam, azt kell mondjam, hogy többet adott számomra az új könyv, mint amire számítottam.
A „cselekmény” – igazából nincs olyan szó, amivel vissza tudnám adni, mi is ez az egész valójában – a középkor világából indul. Nehéz olyan váratlan párhuzamokat vonni Balassi szerelmi élete, Shakespeare műveinek mondanivalója, a középkornak a popkultúra kialakulásában való szerepe és a mai, mindennapi életünk között, mint amilyeneket a műben olvashatunk. Néhol nevetségesen egyszerűnek tűnik az a vers, ami felett annyit kínlódtunk diákként, máskor pedig olyan rétegei nyílnak meg egy-egy alkotásnak, amire a legkevésbé sem gondoltunk volna. A már tanult művek, a mögöttük álló ötletek, kiinduló gondolatok úgy fogalmazódnak meg, olyan perspektívából láthatjuk őket, hogy ezen értelmezések, szemléletmódok ismerete szerintem minden ember számára fontos lehet.
Az egyik legrosszabb dolog szembesülni azzal a gáttal, ami a könyvben élő szerzők és aközött van, ahogyan a valóságban látjuk, vagy látni szeretnénk őket.A könyv felvetései, elemzései segíthetnek az üres szemmel bámuló gimnazistáknak, vagy az irodalomtól ódzkodóknak is. Mégpedig abban, hogy meglássák: a néhol porosnak tartott művekkel is lehet közös halmazunk, hiszen a mi mostani problémáinkkal is foglalkoznak, csak éppen a saját koruk nyelvén. Ha a környezetünk, a felfogásunk sokat változott is a régiekhez képest, de a legtöbb érzés, gondolat, ami az elődeinkben megfogalmazódott, még ma is bennünk él. Akkor is, ha mi már egészen más módon fejezzük ki magunkat. Megérteni azt, hogy mi is az tulajdonképpen, ami közelebb visz minket hozzájuk, és közös bennünk – ezt is segíti ez a könyv. Hiszen mi is, és ők is ugyanazzal az eszközzel, a nyelvvel érjük el, hogy az érzéseinket, elképzeléseinket a lehető leghitelesebb módon mások felé juttassuk. A könyv alapvető gondolata így fogalmazódik meg: a nyelv és az irodalom tényleg életünk szerves része.
Az irodalom visszavág sokkal több, mint egy egyszerű, irodalmat népszerűsítő sorozat. Egy iránytűhöz tudnám hasonlítaniA magunkkal és környezetünkkel kapcsolatos rengeteg kérdés és gondolatébresztő felvetés, s ezek mellett pedig minden könyv, mű, amit a kötet hatására vettem magamhoz, mind valamiféle irányt adott. Valamit, ami elindítja bennünk azokat a folyamatokat, elindít minket egy olyan irányba, aminek segítségével talán többek leszünk, mint azelőtt.
Számomra ilyen volt a sorozat harmadik kötete. Nem túlzok, ha azt mondom: alig várom, a negyedik rész milyen módon ismerteti meg az irodalom alakulását, merre irányít a sorozat, az „iránytű” többi része.
RENDELD MEG ITT A KÖNYVET!
Emma korábbi cikkeit a sorozat két korábbi kötetéről ITT és ITT találod.
