Így társasozik Berg Judit és Kemény Zsófi
Mindenki szeret társasozni, még az írók is. Most arra voltunk kváncsiak, mivel-kivel játszik legszívesebben Berg Judit és Kemény Zsófi. Olvassátok el és esetleg ti is próbáljátok ki kedvenc társasjátékaikat, például a Catan telepeseit!
- Szeretsz-e társasozni?
A barátainkkal inkább beszélgetni, sütögetni, borozgatni szoktunk, bár vannak olyan barátaim, akikkel időnként társasozunk is, de ezek ritka alkalmak. Leginkább a gyerekeimmel szoktam társasjátékozni, ilyenkor néha betársul a tágabb család is: anyukám vagy a testvéreim is. Főleg olyan játékot játszunk, amit a gyerekek szeretnének. A három legnagyobb kedvenc a Bang, a Dixit és a Carcassone. A férjemet leginkább kártyajátékokba lehet bevonni, szerencsére most, hogy a gyerekek már nagyobbak, nem csak Fekete Péterezni tudunk. A nagylányom kedvence a Beugró, de ezt inkább az ő barátaival szoktuk játszani.
- Melyik volt gyerekkorodban a kedvenc társasjátékod és a melyiket szereted/ismered a mai társasok közül?
- Milyen típusú játékot szeretsz leginkább?
Berg Judit: - Nagyon szeretem a logikai játékokat (efféléből van itthon jó néhány, több egyedül is játszható darab), vagy a logikát igénylő társasokat (pl. a Quoridor vagy a Pylos), de jól tudom érezni magamat minden olyan helyzetben, ahol tervezni, gondolkodni kell, vagy egyszerűen csak jó a társaság, szóval többnyire mindenre nyitott vagyok.
- Fontos-e a nyerés szerinted?
Berg Judit:- Nekem személy szerint sosem túl fontos, hogy nyerjek, de mivel a játékok többnyire az egyik játékos győzelmével végződnek, muszáj komolyan venni a végcélt, vagyis törekedni arra, hogy nyerjünk. Más kérdés, hogy a vereség nem szokott megviselni. Viszont nagyon klassz dolognak tarom, hogy az utóbbi időben egyre több kooperatív játék kapható - itt a játékosok közösen küzdenek a cél eléréséért, és osztoznak a győzelemben vagy verségben.
És így áll a társasokhoz Kemény Zsófi:
Gyerekkori kedvencem még a Carcassone, a Labirintus, a Gazdálkodj okosan, a Monopoly és a Mankala. Mostanában tehát a családommal szoktam játszani, de van egy gimnáziumi társaságom, akikkel néha, ha összejön, leülünk Vérfarkasozni. Egy régi tábor emlékére. (A Vérfarkas ugye társasnak számít, akkor is, ha nem táblás?)
Azokat a társasjátékokat szeretem, ahol nagy szerepe van a szerencsének, mert abban jó vagyok. A többiben a családom folyton legyőz. Egyébként szeretek nyerni, küzdök is érte, de sokszor annyira sajnálom a vesztest, hogy hajlamos vagyok a végén feladni."
